Reggel a vekker idegesítő hangjára keltem fel, kómásan kikeltem meleg ágyamból. És a fürdő felé vettem az irányom,hogy elfogadható külsőt varázsoljak magamból. Mikor elkészültem lementem reggelit csinálni,de nem volt étvágyam. Azért ettem néhány falaltot hogy ne legyen baj és már mentem is dolgozni. Egész nap furán éreztem magam,fáradt voltam és a kedvem sem volt jó.
- Én kicsi hercegnőm mi van véled?- ült le mellém Jiho.
- Nem tudom,egész nap rossz a kedvem és rosszul is vagyok. – mondtam fáradtan.
– Nem is festesz valami jól, sőt szörnyen festesz. – mondta,összeszedtem minden erőmet és a vállába bokszoltam.
- Gyökér. – hajtottam fejem a vállára hogy pihenhessek egy kicsit. Nyomott egy puszit a fejemre és hagyott pihenni.
- Gyerekek ma nem sokan vannak és…- nézett felém a főnök. – Hyemin drágám mi van veled? Rosszul vagy?- jött oda hozzám azonnal.
- Ami azt illeti nem vagyok jól. - füllentettem,nagyon rosszul voltam. Szédültem és minden bajom volt.
- Itt meg mi folyik?- jött mellém Dae, ott szakadt a cérna. Félre löktem őket és a wc-be rohantam,kijött aminek ki kellett. – Életem minden oké?- kopogott be az ajtón Dae.
- Igen. – mostam meg az arcom és kinyitottam az ajtót. Meg akart ölelni de nem engedtem neki,célirányosan mentem hátra és ittam egy pohár vizet és bevettem egy rágót. Furcsán és mérgesen nézett rám.
- Nem akarom hogy elkapd,idol vagy. – ültem fel a pultra.
- Nem akarod hogy elkapjam? És mi volt ott kin?- jött felém mérgesen.
- Figyelj,nem akarok veszekedni jó. Nem érzem jól magam és le kell még húznom a műszakomat. Nem tudnánk ezt megbeszélni utána?- kérdeztem fáradtan és alig láttam már.
- Most kéne megbeszélnünk nem gondolod? Kezd elegem lenni hogy mindenütt ott van ahol csak te. – emelte fel a hangját velem szemben.
- Ha ez az egész hiszti azért van mert nem csókoltalak meg akkor most fejezd be!- kiabáltam rá. – Kezd elegem lenni a hisztikből. Rosszul voltam és vagyok,de téged ezt cseppet sem érdekel,csak féltékeny vagy egy olyan srácra aki olyan nekem mint a bátyám. – gyűltek könnyek a szemembe de nem engedtem nekik utat. – És ha most megbocsátasz vissza kell mennem dolgozni. – mentem el mellette de visszarántott és szorosan megölelt.
- Olyan nagy baj hogy nem akarom hogy más megöleljen, olyan nagy bűn hogy ennyire szeretlek?- kérdezte halkan a fülembe suttogva.
- Utálom amikor ilyen vagy. – öleltem vissza. Kezét állam alá vezette és felemelte, közel hajolt és egy kis csókot lehet ajkaimra.
- Imádlak. – puszilt össze vissza,nevetve toltam arrébb.
- Mért jöttetek be?- kérdeztem mosolyogva.
- Ja igaz is. Nem volt olyan sok dolgunk ezért beugrottunk kicsit. – kacsintott rám. Megingattam a fejem és kimentem a többiekhez is,velük is beszéltem egy keveset aztán folytattam a munkám. Hirtelen megszédültem és leejtettem egy rendelést,de azt is rossz helyen mert a vendég is kapott belőle.
- Úr isten Hyemin,minden oké?- szaladt felém Jiho és felkapart a földről.
- Sajnálom,azonnal hozok egy másikat. – hajoltam meg mire megfogta a vendég a kezem.
– Ülj le mellém amíg jobban nem érzed magad. – mosolygott rám.
- Nem őt most haza viszem. – segített fel Dae.
- Nem lehet dolgozom. – toltam el magamtól vagyis inkább csak próbálkoztam a lehetetlennel.
- Te most szépen haza mész és kikúrálod magad. Ahogy jobban vagy jössz is dolgozni,addig meg ne lássalak itt. – tessékelt ki az ajtón főnököm.
- És a ruháim?- indultam volna vissza.
- A kocsiban. – vett a karjai közé Dae és megindult velem a kocsi felé. Vállába fúrtam a fejem és a nyakába kapaszkodtam, óvatosan betett a kocsiba és haza vitt.
- Nem kéne orvoshoz menni?- kérdezte miközben a kanapén feküdtem a lábán.
- Dehogy megyek,csak bekaptam valami vírust. Itthon leszek egy-két napig azt kész. – hunytam le a szemem,éreztem hogy Dae simogatja a fejem. Később arra keltem fel hogy megpuszil és kelteget.
- Lassan mennem kell,később lesz még egy próba. De utána vissza is jövök. – mosolygott rám. Erőt vettem magamon és feleltem,az órára néztem és akkor tudatosult bennem hogy több mint 2 órát aludtam.
- Uhh. –adtam hangot a gondolataimnak.
- Mi a baj?- jött felém és fogott meg erősen.
- Mért nem keltettél fel?- pislogtam nagyokat.
- Mert olyan szépen aludtál. – puszilt meg. – De most megyek,majd este beugrom még. – köszönt el és már ment is ki. Gondolkoztam hogy mihez is kezdjek magammal így négy óra környékén, kimentem a konyhába és körbe néztem. Találtam is hozzávalókat egy finom vacsorához,neki is álltam mikor rájöttem hogy nincs meg egy alapanyag,felvettem egy cipőt és egy pulcsit,aztán szaladtam is le a kisboltba hogy megvegyem. Mért is ne rengetegen voltak, mintha tudták volna hogy most jövök le. Egy örökké valóság volt mire sorra kerülhettem és fizetni tudtam,persze az eladó is velem kell szívóznia hogy mért nincs kisebb pénzem meg minden. 240-es vérnyomással mentem ki a boltból és akkor még nem is túlzok, képes lettem volna ott helyben megfojtani valakit. Haza rohantam és feldobtam a vacsit,amíg az főtt néztem valamit a tv-ben. Mikor készen lettem megvacsoráztam és a fürdést is lerendeztem gyorsan. Pizsiben ültem le a kanapéra és vettem elő egy könyvet,amolyan adjunk a kultúrának pillanatnak uralkodott felettem. Teljesen beszívott a könyv és a képzelet világa,nem tudom mikor kapcsoltam fel a villanyt vagy kapcsoltam ki a tv-t,teljesen belemerültem a könyvembe. Még azt sem vettem észtre mikor csörgött a telefonom csak azt,mikor Dae konkrétan berontott az ajtón.
- Minden rendben?- kérdezte lihegve,én meg lestem rá mint Rozi a moziban.
- Ne haragudj olvastam,teljesen bele merültem. – mondtam halkan és félig mosolyogva. Dae lerogyott a kanapéra és lihegett, felkeltem és kimentem a konyhába hogy hozzak neki valami innivalót.
- Youngjae te is ülj le nyugodtan. – mentem el mellette és meglökődtem kicsit hogy lépjen valamerre. – Tessék. – adtam barátomnak a poharat aki egy húzásra ki is ürítette.
- Tudod mennyire meg ijedtem hogy nem veszed fel a telefont?!- oktatott ki mérgesen.
- Mondtam ne haragudj,olvastam. – vittem ki a mosogatóba a poharát.
- És ha történt volna veled valami?- kérdezte mérgesen.
- De nem történt. – sóhajtottam fel és Younjae felé néztem. – Olyan régen voltál itt, mi van veled?- váltottam témát.
- Én szerintem megyek,mert Daehyun hyung mindjárt felrobban. – nevette el magát mire az említett személyre néztem.
- Nem úszom meg mi?- kérdeztem mire Dae bólintott, felsóhajtottam és kikísértem vendégünket aztán visszamentem. Leültem barátom ölébe és átkaroltam a nyakát.
- Ne hízelegj,még mindig mérges vagyok rád. – ölelte át a derekam,elmosolyodtam és agy puszit nyomtam a nyakába.
- Szeretlek. – néztem rá mire megvillantotta gyönyörű mosolyát.
- Én is életem. – csókolt meg. Elváltam tőle és a nyakába fúrtam a fejem,felemelt és a szobámba vitt.
- Lefürdök és már itt is vagyok. – hintett egy lágy csókot ajkaimra és eltűnt a fürdő ajtó mögött. Halottam ahogy megnyitja a vizet,lassan kezdtem fáradtan érezni magam. Nem kellett sok és már el is pilledtem, kis idő elteltével éreztem hogy besüllyedt mellettem az ágy. Megfordultam és barátom karjaiba bújtam aki készségesen ölelt át. Apró puszit nyomott a fejemre és ö is aludni próbált. Rémes álmom volt,izzadtam és sikítva riadtam fel.
- Kicsim mi a baj?- kérdezte Dae is rémülten,rá néztem és kezeim közé fogtam az arcát és elsírtam magam.
- Hé mi van?Megijesztesz. – ölelt magához és próbált nyugtatni de én még keservesebben sírtam. – Mit álmodtál életem?Mi az ami ennyire megrémített?- kérdezte és a fejem simogatva. Sipogva néztem a szemibe és láttam hogy tanácstalan.
- Azt álmodtam hogy elhagysz és elmész. – sírtam fel keservesen megint. Elképedt és még szorosabban ölelt vissza magához.
- Te kis bolond,ilyen még az eszedbe se jusson. Soha a büdös életbe nem tudnálak magadra hagyni. – ölelt magához és puszilt folyamatosan.
- Biztos?- szipogtam még mindig.
- Biztos. – mosolygott rám és megcsókolt. Viszonoztam és közben még közelebb bújtam hozzá,féltem hogy elillan akár egy szép álom. A csók után elfektetett az ágyon és mellém feküdt,közel húzott magához és dúdolni kezdett nekem egy dalt. Halkan énekelni kezdte hogy engem nyugtasson amit el is ért,lassan újra elálmosodtam és el is aludtam. Reggel arra keltem hogy valami finom illatot éreztem. Morogva nyitottam ki a szemem,mert a nap ki akarta égetni. Lassan felkeltem és elindultam az illat felé,láttam hogy Daehyun hogy serénykedik a konyhában. Hangtalanul mögé léptem és átkaroltam a derekát.
- Jó reggelt életem. – fordult szembe velem és lágy csókot hintett a homlokomra.
- Neked is. – mosolyogva bújtam hozzá. – Mi finomat csinálsz?- néztem el mellette.
- Reggelit a szerelmemnek. – puszilt meg és közben eltessékelt az asztalhoz. Leültem az asztalhoz és figyeltem ahogy a rántottát és a szalonnát süti éppen,közben még csinált piritost is. Mosolyogva néztem rá ahogy két tányérra tette a reggelit és lepakolta az asztalra,velem szembe leült és neki láttunk a reggelinek. Felajánlottam hogy elmosogatók ő addig meg elment lefürdeni,mikor készen lettem mindennel és is készen lett.
- Mehetsz te is. – paskolta meg kicsit a fenekem,mérgesen néztem rá. Fújtattam egyet és megcsaptam egy kicsit,de mosolyogva mentem a fürdőbe. Össze kötöttem a hajam és vettem volna el a fogkefém mikor megszédültem,le kellett üljek a kád szélére hogy össze ne essek. Két percig csak ültem a kád szélén fejem neki támasztva a mosdókagylónak. Mikor már elmúlt a szédülés beálltam a kádba és gyorsan letusoltam. Felöltöztem és kezdtem valamit a hajammal is,felkötöttem. Kimentem a fürdő fullasztó párájából és beszívtam a kinti hidegebb levegőt,lassan a szobámba mentem és elpakoltam az ágyat és a ruhákat is. Kivittem a szennyest a konyhába és bepakoltam a gépbe,e művelet alatt teljesen elfáradtam és meg kellet támaszkodnom a pultnál. Vettem két mély levegőt és folytattam a tevékenységem,aztán a nappaliba mentem ahol barátom nyúlt el a kanapén. Lelöktem a lábát és leültem én is megpihenni.
- Minden oké életem? – kérdezte Dae felülve.
- Aha csak kicsit fáradnak érzem magam. – mondtam mosolyt erőltetve magamra.
- Most keltél fel kb egy órája. – nézte meg a telefonja kijelzőjét.
- És ez jelent valamit?- kérdeztem mire ő elmosolyodott és egy csókot nyomott ajkaimra.
- Semmit. – feküdt el az ölemben,de én úgy éreztem mintha megjött volna a havi bajom. Felkeltem mire ő a kezemet fogta meg hogy vissza tartson.- Mi a bajod?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Női gondok,azt hiszem. – vontam meg a vállam,bólintott egyet és elengedte a kezem,bementem a fürdőbe és elvégeztem volna a dolgom ha az lett volna ami. Sárgás váladék volt a bugyimba amitől megijedtem,mert ilyen még nem fordult elő velem. Gyorsan a szobába mentem és kerestem egy másik bugyit,felvettem és beleragasztottam egy tisztasági betétet. A mocskos bugyim a szennyesbe dobtam ,kézmosás után vissza mentem Daehyunhoz aki még mindig feküdt a kanapén.
- Na?- kérdezte
- Téves riasztás. – vontam vállat és leültem a lábához.
- Nem kéne orvoshoz menned?- ült fel hirtelen.
- Dehogy megyek. – vágtam rá gondolkozás nélkül.
- Kicsim….- kezdett bele de közbe vágtam.
- Nem megyek és kész. Zárjuk le ezt a témát jó?- kérdeztem kissé hisztérikus állapotban.
- Oké. – jött közelebb hozzám és átkarolta a vállam. Vállára hajtottam a fejem és úgy néztük a tv-t. Egész nap nem csináltunk semmit,este Dae elment mert későn volt egy ének órája így egyedül hagyott. Megvacsoráztam és lefeküdtem aludni mert nem éreztem jól magam. Másnap reggel én is felöltöztem és bementem dolgozni. Eleinte nem volt baj de a hányinger és a fáradság megint elfogott, nem foglalkoztam vele hanem folytattam a munkámat tovább. Jiho elkapta a karom mikor mentem hátra egy doboz műanyagpohárért.
- Majd én hozom,te meg ülj le mert rossz rád nézni. – mosolygott rám kedvesen,
- Köszi kedvességed. – mondtam én is mosolyogva miközben ő hátrament a raktárba. Mikor ültem vagy két percet egy rakás ember jött egyszerre a kávézóba. Felvettem a rendelésüket és Jiho-val együtt készítettük el. Kivittük a rendeléseket és kezdtük takarítani mert záráshoz közelegtünk.
- Én nem ezt rendeletem. – szólalt meg mögöttem valami nyávogó hangú lány.
- Biztos vagy benne?- kérdeztem kedvesen.
- Igen biztos,én tejeskávét rendeltem és ez nem az. – folytatta a kötekedést. Megnéztem a poharát, az volt benne amit rendelt.
- Ez pedig tejes kávé. – mondtam nyugodtan.
- Hát pedig én nem érzem rajta a tejet. – folytatta tovább.
- Akkor vannak ki téve kis tejek ezekre az esetekre ha valakinek több tej kellene bele,nyugodtan menj és vegyél belőle. – mosolyogtam rá de már ott tartottam hogy a fejébe rántom a rohadt poharát.
- Hívd ide a főnököd!- mondta mosolyogva.
- Erre semmi szükség. – mondtam fáradtan,kezdett idegesíteni.
- De hívasd ide most azonnal. – rikácsolta,sóhajtottam egyet és elmentem főnökömért. Bekopogtam és egy „szabad” után be is mentem.
- Hyemin mi a baj?Rosszul vagy?- kérdezte azonnal.
- Nem,egy vendég szívja a vérem. – mondtam ki egyszerűen mire felkelt a helyéről és közelebb lépett hozzám.
- Mi a baj?- kérdezte.
- Egy lány meg van róla győződve hogy én nem tejeskávét csináltam neki és most veled akar beszélni. – mondtam el egy szuszra.
- És azt csináltál neki?- kérdezte.
- Persze,ennyire nem vagyok meghibbanva hogy ne azt vigyem ki amit rendelnek. Ha meg ilyesmi történne én magam fizetném ki neki az újabbat. – mondtam tényszerűen.
- Tudom,na menjünk nézzük meg a gráciát. – sóhajtott ő is nagyot velem együtt. Kimentünk ahol már viháncolva vártak minket vagy négyen. Mikor meglátott minket a lány odajött hozzánk a kíséretével is.
- Az alkalmazottja nem képes egy rendelést sem megcsinálni,egy embernek sem tudta megcsinálni amit kért. – kezdett bele mosolyogva.
- Értem,tehát akkor azt állítja hogy az alkalmazottam nem hogy egy de egymás után még három rendelést is elrontott?- kérdezte főnököm.
- Pontosan. – helyeselte a lány én meg álltam és csak figyeltem.
- Ebben az esetben nézzünk meg egy videót mindannyian. Jiho be üzemelnéd nekem ez a kis tévét?- mondta főnököm és a vállam átkarolva segített a pult mögé ahol le tudtam ülni. – Te maradj itt. – súgta a fülembe. Jiho betette a CD-t és elindította a felvételt, oda pörgette ahol bejönnek. Sorba elmondták a rendelésüket és mi sorban csináltuk meg a helyes rendlelést. A felvételről az is hallatszik mikor megbeszélik hogy reklamálni fognak,mert ez nekik csak jó. Főnököm és Jiho is feszülten nézték végig a felvételt majd a végénél kikapcsolta azt.
- Tehát felhívhatjuk a rendőrséget és feljelentést tehetünk rágalmazásért,jól mondom?!- fordult a vendégek felé akik megkövülve figyelték a már kikapcsolt TV-t. Ők azonnal elkezdtek bocsánat kérni és elég rendesen hagytak is borravalót nekem,és már mentek is ki a kávézóból.
- Na erről van szó. – veregette meg a vállam Jiho,ránéztem és halványan elmosolyodtam. Barátnőm jött elém záráskor,mosolyogva megöleltem.
- Szarul festesz. – mondta minden kertelés nélkül.
- Én is örülök hogy látlak. – vettem fel a táskám és gyors elköszöntem mindenkitől,majd mentünk hozzánk.
- Nem vagy terhes?- kérdezte barátnőm szürcsölve a teáját a kanapén.
- Nem dehogy. – vetettem el az ötletét azonnal.
- Mért vagy olyan biztos benne? Voltatok már együtt és rosszul is vagy meg ilyenek. – vonogatta a szemöldökét mosolyogva.
- Ez még nem jelent semmit. Tudom hogy nem vagyok terhes. – ültem le mellé teámmal a kezemben.
- Ne már,annyira szeretnék már nagynéni lenni. – fújtatott mint egy kis óvodás.
- Hát arra várhatsz gyöngyöm. – mosolyogtam rá.
- Hát engem nem érdekel,tudom hogy terhes vagy. – vette elő megint a témát.
- De nem vagyok terhes. – mondtam ismét.
- Akkor tudod mit?Holnap elmegyünk az orvoshoz,ő majd megmondja a frankót. – makacsolta meg magát.
- Daehyun beszélte tele a fejed?- vontam fel a szemöldököm.
- Hát mondta hogy nem akarsz orvoshoz menni. – mondta mosolyogva. Komolyan mért nem szálnak már le erről az orvoshoz kell menni témáról? Mért akarják annyira hogy orvoshoz menjek?
- De akkor békén hagytok igaz?- kérdeztem komolyan. Barátnőm sűrűm bólogatott és mosolygott rám.
- Annyira jó lesz ha kiderül hogy nekem volt igazam és egy kis Dae baba növekszik benned. – simogatta meg a hasam nevetve. Mérgesen néztem rá és elütöttem a kezét a hasamról.
- Majd ha kiderül hogy igazad van akkor simogathatod a hasam,de addig ez magán terület. – mutogattam a hasamra. Sora úgy döntött hogy ma nálam alszik és így biztosra megy,hogy holnap tényleg elmegyek orvoshoz. Reggel arra keltem fel hogy valaki elég diszkréten veri az ajtómat,aztán rám ugrik.
- Fent vagyok. – morogtam mérgesen.
- Képzeld Himi drágám mondta hogy keresnek a TS-hez egy sminkest, és mondta hogy meg említett engem. – mosolygott rám.
- De jó,nagyon örülök. Remélem sikerül majd. – simogattam meg a karját biztatóan.
- Remélem is,a drágám azt mondta biztos sikerül majd. – mosolygott mér mindig. Aztán megállt az orvosnál,én még rosszabbul éreztem magam. Nem szeretek dokihoz járni,de van olyan aki szeret? Nyögvenyelősen szálltam ki a kocsiból és közben körbe néztem lehetséges menekülési útvonalakat keresve,de erről le kellett mondanom mikor Sora belém karolt.
- Eszedbe se jusson,bemész és kijössz ennyi lesz. – lökdösött az ajtó felé. Amit a rendelőhöz értünk márt szólítottak is,hulla sápadtan mentem be az orvos meg mosolyogva nézett rám.
- Maga Lee Hyemin?- kérdezte mosolyogva. Torok köszörülve válaszoltam és szorongva ültem le egy székre. Megköszörülte a torkát és elvégezte azt amit az orvosok el szoktak végezni hogy megtudják terhes vagyok-e vagy sem. Várt is vett amit nem tudtam hova tenni és féltem is hogy ott helyben ájulok el,vérem látványa miatt.
- Kisasszony maga nem terhes. – mondta szomorkásan,én is elszomorodtam egy pillanatra aztán mosolyogva álltam fel hogy elköszönjek és elmenjek.
- Egy pillanat kisasszony. – szólt utánam mire megpördültem a tengelyem körül.
- Igen?- kérdeztem feszülten.
- Mondja volt valaha is rák szűrésen?Akármilyen rák szűrésen?- kérdezte,mire pupillám kitágult és szorosan kezdtem fogni a táskám fülét.
- Nem miért?- remegett meg a hangom.
- Akkor most menjen el,itt egy beutaló a kórházba. Azt javaslom minél előbb menjen el. – nézett rám komolyan és átnyújtott egy kis papírdarabot. Remegő kézzel tettem el,meghajoltam és kimentem az ajtón.
- Na babát vársz?- kérdezte barátnőm mosolyogva.
- Nem. – erőltettem magamra egy mosolyt.
- Na,ne legyél ennyire elszomorodva, lesz még rá alkalom ne félj. – kacsintott rám,de nem tudtam viszonozni a mosolyát és a humorát. Végig az járt a fejemben amit az orvos mondott.
- Menjünk most haza jó?- kérdeztem halkan mire barátnőm megszorította a kezem és elindult a kijárat felé. Egész úton meg sem szólaltam, gondolom barátnőm betudta annak hogy most szomorú vagyok mert nem vagyok terhes. Halkan mentem fel a lakásomba,Sora nem jött velem mert dolga volt de biztosított róla hogy nem leszek egyedül mikor haza érek. Ledobtam a táskám és a kabátom az előszobai szekrényre és bementem a nappaliba.
- Kicsim. – szólalt meg mögülem egy hang,mire vagy három métert ugrottam fel ijedtemben., megfordultam és szembe találtam magam Daehyunnal aki mosolyogva figyelt engem.
- Elment az eszed? Tudod mennyire megijedtem?- ütöttem meg a karját,nevetve húzott magához és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Bocs,nem tudtam hogy ennyire megijesztelek. – felelte mosolyogva még mindig.
- Pedig de,azt hittem mentem nem áll a szívem. – néztem rá mérgesen.
- Ha ez a probléma én felgyorsíthatom ha gondolod!- nézett rám kajánul.
- Te marha. – löktem el magamtól nevetve. Elkapta a derekam és vissza húzott magához.
- Szeretlek életem. – komolyodott el . – Bármi is történik én itt vagyok neked. – simogatta meg az arcom.
- Mi a baj?- kérdeztem az arcát kémlelve.
- Sora felhívott és mindent elmondott. – mondta halkan.
- Értem. – köszörültem meg a torkon és megszorongattam a felsőjét.
- Figyelj ha gyereket akarsz felőlem oké, nem nagy dolog megcsinálni. Ha érted mire gondolok. –emelgette a szemöldökét. Nevetve csókoltam meg amit azonnal viszonzott is. Nyakát átkaroltam mire ő az ölébe vett,majd a szobámba vitt. Lassan az ágyra tett és fölém mászott.
- Most ne. – toltam el magamtól óvatosan mert féltem a reakciójától. Féltem hogy mérges lesz rám,de nem ez történt. Lágyan elmosolyodott és elfeküdt mellettem,kezét a fejem alá dugta és közel húzott magához. Félve markolásztam a felsőjét.
- Semmi baj életem. – suttogta halkan félálomban.
- Menj el fürdeni. – lökődtem kicsit meg.
- Nem akarok majd reggel. – fordult meg közben engem is megfordított és átkarolta a derekam.
- Oké,de én elmehetek fürdeni?- kérdeztem még mindig mire sóhajtott egy nagyok.
- Na ide figyelj,most szépen lefekszel és alszol. Reggel majd megfürdesz velem. – csókolt a nyakamba,ujjaimat rákulcsoltam az övére és lehunytam a pilláim.
