1.rész

Az életed akár egy pillanat töredékén is múlhat. Nem lehet tudni, hogy az a pici pillanat az utolsó, vagy talán következő is lesz az életedben. Csak annyit tudsz,
hogy egy időszaknak vége, és jön a következő. Ez a tegnapi is egy olyan fordulópont volt számodra. Megláttad a legédesebb fiút a színpadon énekelni, táncolni,
és szórakozni.Ott helyben képes lettél volna lefolyni szabályosan a székről a boldogságtól, hogy végre láthatod őt.De türtőztettem magam mert barátnőm is próbált
emberi alakban maradni nem csepp folyósban.Egymás kezét szorongattuk és néha már azt hittem elhal a kezem ha barátosném egy pillanat alatt össze szorította a
kezem majd úgy is maradt.De amikor az én drágám énekelt akkor meg én szorongattam Sora kezét.Mikor vége lett a koncertnek nem akartam elmenni.De eszembe
jutott hogy mé
g dedikálás is lesz ezért ki sprinteltünk a nagyteremből egyenesen a kijelölt helyig ahol majd a dedikálás lesz.Így is volt egy kisebb sor de akkor
sem akkora mintha csak ki sétáltunk volna.Egész végig csak beszélgettünk és nevettünk.A srácokat beszéltük ki hogy milyen jól néznek ki és milyen helyesek.
De mikor mi kerültünk a sorra elnémultunk.Sorban megkérdezte mindenki a nevünket én is elmondtam már párszor,de nem érdekelt nekik akár 1000 szer is elmondanám ha kellene.
-Hogy hívnak,.-kérdezte immáron Daehyun
-Hyemin.-válaszoltam tömören és szerintem ennyi is tellett tőlem többre nem is futotta
-Szép neved van Hyemin.-mondta Daehyun és rám mosolygott.
-Köszönöm.-mondtam és éreztem hogy kicsit elpirultam.
-Igazán nincs mit.-mondta közben felém nyújtotta a CD-m és miközben elvettem kicsit meg simította a kezem mire arcom megint szint váltott.De láttam rajta hogy
tetszik amit lát.De hát nem haragudtam rá inkább csak magamra hogy ennyitől is simán zavarba tud hozni.De ahogy láttam barátnőm sem volt olyan fal fehér.Neki is
szép természetes piros volt az arca persze ő Himchannal szemezgetett de nem sokáig nézhette hőn szeretett szerelmét mert kicsit meg lökdösték hogy menjen már arrébb.Én ezen jót mosolyogtam,mikor már ő is készen volt akkor megindultunk haza fele.
-Láttad hogy milyen aranyos volt?.-kérdezte Sora
-Valahogy más kötött le.-mondtam neki mire mind a ketten elnevettük magunkat.
-Jól láttam hogy Daehyun kicsit meg simította kezed?!.-kérdezte fel húzogatva a szemöldökét mire én ismét színt váltottam
-Áááááá akkor jól láttam.-visítottam mire és kicsit csitítgatni kezdtem.
-Halkabban már.-mondtam neki
-De miért?.-kérdezte
-Azért mert nem hiszem hogy újra találkozok vele.-mondtam már az ajtóban és a kulcsomat kerestem de Sora megelőzött és kivette a sajátját.
-Én elmegyek lefürdök.-mondta Sora én meg megcéloztam a szobám és eldőltem az ágyamon.Ja még be sem mutatkoztam.Lee Hyemin vagyok 19 éves.Barátnőmmel
Kim Sorával lakom együtt lassan már fél éve.Suliba járok még a lakbért és az ilyeneket még a szüleink fizetik mert azt mondták hogy most a tanulás az első megállni
a saját lábunkon rá érünk majd még kicsit később is.Persze mi egy kisebb kávézóban dolgozunk mit pincérnők hogy nekünk is legyen valami kis pénzünk ha
venni szeretnénk valamit vagy ilyesmi.Elmélkedésemből Sora zökkentett ki aki az ajtóban állt egy szál tőrcsiben.
-Szabad a fürdő.-mondta és én el is mentem fürdeni.Nem voltan még bent vagy 5 perce mikor arra lettem figyelmes hogy Sora sikongat de valami brutális módon.
Hát a szomszédok örültek neki gondolom.Gyorsan megtörölköztem és a szobám felé vettem az irányt.Sora még mindig sikongatott és a kis fecnit tartotta a kezében
amit még Daehyun adott nekem,kikor meglátott oda rohant hozzám és megölelt.
-ezt nézd meg.-mondta és a kezembe nyomta a kis fecnit.Nem hittem a szememnek vagy két szer el kellet olvasnom mire felfogtam hogy mi áll rajta.Csak egy telefon
szám és egy kisebb üzenet volt rajtat."Hívj majd fel Hyemin.Dae" ennyi és nem több.
-Na felhívod?.-kérdezte Sora
-Nem.
-De miért nem?.-kérdezte kicsit hisztisen
-Mert mit mondjak neki?Bocs én vagyok az a lény a koncertről?.-kérdeztem mire Sora erőteljesen bológatott
-Most miért?Lehet hogy  meg akar ismerni.-mondta Sora de én csak kitessékeltem a szobámból
-Majd még meglátom.-mondtam és becsuktam az ajtót,aztán mentem az ágyamhoz és felvettem a pizsim és befeküdtem az ágyamba és a kis fecnit néztem.Szép kéz
írása van Dahyunnak azt meg kell hagyni meg az a mosoly amivel megajándékozott.Ezekkel a gondolatokkal merültem mély álomba.