13.rész

Daehyun elég sokáig aludt, már keltettem volna fel mikor megcsörrent a telefonja.
- Vágd földhöz,kapcsold ki,bármit tegyél vele csak hallgattasd már el. – morgott Dae.
- Guk az. – néztem a kijelzőre.
- Add ide. – ült fel majd elvette a telefont. Pár igen és nem után letette és bűn bánóan nézett rám.
- El kell mennem, betettek holnapra egy fellépést és próbálnunk kell. – mondta és közben elindult a háló felé hogy össze szedje a dolgait.
- Muszáj?Áh ne is válaszolj,tudom hogy muszáj. – válaszoltam a saját kérdésemre.
- Kárpótlásul elmegyünk majd valahova randizni okés?-  simította ki a hajam az arcomból és megcsókolt.
- Hova?- csillant fel a szemem.
- Még kitalálom. – húzta fel a cipőjét és kilépett az ajtón.
- Szeretlek. – húztam vissza egy csókra.
- Én is szeretlek. – köszönt el és elindult. – Ja és azt a rohadékot ne engedd be többet,mert kinyírom. – fordult vissza mintha elfelejtett volna valamit.
- Nyugi,nem engedem be. Majd áthívom Sorát és tévézünk majd. – mosolyogtam rá.
- Az én okos kis szerelmem. – csókolt meg utoljára és már el is ment. Mikor becsuktam az ajtóm halottam hogy csörög a telefonom,beszaladtam és felvettem.
- Haló drágám, képzeld Himit behívták ma. Nem mehetnék át estére?- kérdezte Sora.
- Ép téged említettelek Daehyun-nak,gyere csak.
- Király,fél óra és ott vagyok. Vigyek valamit?- kérdezte
- Ahha valami ütcsit, kukorica van. – néztem be a szekrénybe.
- Okés hamarosan ott vagyok. – tette le a telefont.
- Akkor én addig keresek valami filmet. – indultam vissza a nappaliba és letérdeltem az állvény elé. A horror film totálisan ki van lőve mert egyszer biztos szívrohamban fogok meghalni egy ilyen nyamvadt film miatt, de szerintem Sora is. Talán valami vígjáték jobb lenne? Vagy legyen valami akció film? Áh majd ha Sora megjön akkor eldöntjük hogy mi legyen? Vagy lehet nem választunk semmit és nézzük majd a tv-t ha nincs más. Gyorsan elmentem a fürdőbe hogy megmossam az arcon,nem tudom minek de úgy éreztem hogy meg kell mosnom na. Mikor kiértem a fürdőből Sora már csöngetett is.
- Ez gyors volt. – öleltem meg hosszan.
- Ha meg lassú vagyok az a bajod. – grimaszolt és levette a cipőjét és a nappaliba ment.
- Nem mondtam hogy baj. – mentem utána mosolyogva,majd leültem mellé és felé fordultam.
- Mi van?- kérdezte és a kezébe vett egy DVD-t és a hátulját olvasgatta.
- Semmi csak elgondolkodtam hogy milyen jó hogy a barátnőm vagy. – mondtam mire rám nézett majd elnevette magát. A következő pillanatban már rám is vetődött és elterültünk a kanapén,felnevettem.
- Nagyon szeretlek unni. – nézett rá. Mire még jobban elröhögtem magam. A következő pillanatban köhögésre lettem figyelmes.
- Oké hogy azt mondtam hogy őt ne engedd be, de az sincs rendben hogy Sora teper le. – röhögött fel mire én csak a kezeimbe temettem az arcom.
- Na ide figyelj szívtipró…- kezdett bele Sora de mikor a derekamra ült meglátta Himchant ahogy karba font kézzel néz rá és érdeklődve figyeli mi lesz ebből.
- Mond. – várta Daehyun is,én meg csak ott feküdtem alatta és nevettem.
- Nos hát az van hogy…- kezdett bele de elakadt megint.
- Hogy?- kérdezte Himchan is.
- Aj mond már el nekik. – mondtam én is nevetve.
- Jó de úgy volt hogy ez a mi titkunk marad. – nézett le rám Sora.
- Semmi baj biztos megértik majd. – húztam én is tovább a srácok agyát,ők meg álltak ott és minket figyeltek.
- Nos az van hogy nekem előjogom van leteperni Hyemint és tudod miért? Mert én régebb óta ismerem. – zárta le ennyivel. Daehyun ránézett Himchanra aki csak bólintott egyet, ő meg megindult és odalépett Sora mellé. Egy egyszerű mozdulattal lekapta rólam és letettem Himchan elé. Felkeltem én is a helyemről és elé léptem.
- Nem úgy volt hogy be kellet mennetek? –kérdeztem és közben a nyakláncával játszottam. Ő átkarolta a derekam.
- De be is kellet menni,de csak eligazításra. Utána már jöhettünk is el. – mondta és homlokon puszilt.
- Akkor filmeztek velünk? –csillant fel a szemem örömömben, ő csak elmosolyodott és bólintott egyet. Soráék felé lestem hogy mit csináltak de láttam hogy éppen nagy magyarázásban vannak mind a ketten. Kicsit füleltem de mikor meghallottam hogy hova menjenek holnapután akkor csak elmosolyodtam és figyeltem őket. Nagyon egymásra találtak ők ketten.
- Mit figyelsz annyira?- kérdezte és közben arcomat simogatta.
- Csak őket. – feleltem. – Aranyosak együtt nem?
- Nálunk nem aranyosabb. – puszilt bele a nyakamba mire felnevettem.
- Hé, ne előttünk!- sikított fel Sora én meg csak mosolyogva barátom ölelésébe bújtam.
- Áh tényleg ki volt az akit Daehyun hyung említett?- kérdezte Sora mire én félrenyeltem a kukoricát. Majdnem megfulladtam bele de szerencsére kaptam egy kis üdítőt.
- Jaeho. – mondtam mire Sora szemei kikerekedtek szemekkel nézett rám.
- Ő meg mi a szart keres itt?!- mérgelődött Sora.
- Ezt én is szeretem tudni, meg az hogy hol lakik. – dörmögött Dae mellettem.
- Nem tudom minek jött vissza. Te meg minek akarod tudni hol lakik?- kérdeztem.
- Hogy tudjam hova kell menni hogy ki tudjam nyírni. – mondta mérgesen.
- Mit csinált azaz idióta?- kérdezte Sora is mérgesen.
- Fogdosta. – mondta Daehyun mérgesen és közben combomat szorította meg.
- Ez fáj. – szóltam rá mire bocsánatkérően nézett rám.
- Fogdosta?- akadt ki Himchan is.
- A fenekemet fogta meg. – helyesbítettem.
- És ez rendben van?- emelte fel a hangját Himchan.
- Na jó most mindenki nagyon gyorsan elkussol jó. Ki a franc gondolta volna hogy ennyi év után visszajön és megkeres? Azt meg pláne nem gondoltam volna hogy megfogja a fenekem. De nem tudok mit tenni ellene meg történt sajnos ez van. De ha itt faggattok és velem kiabáltok az nem segít. – fakadtam ki, könnyes szemekkel néztem rájuk majd a szobámba mentem és becsuktam az ajtót magam mögött.

Sora powo:
Néztem ahogy Hyemin kikel magából ami érthető is volt mert mind rátámadtunk. De mikor könnyes szemmel ment a szobájába a szívem szakadt bele. Daehyun már kelt is fel a helyéről de vissza húztam.
- Most egy barátra van szüksége. – mosolyodtam rá, ő pedig szomorúan bólintott.
- De ha…- kezdett bele.
- Nem lesz semmi baja, ők LB-k nem?- segített ki Himi is.
- Ti folytassátok a filmet mi meg tartunk egy csajos estét vagy mit tudom én, csak ne gyertek be bármit is hallotok. – amit ezt kimondtam egy nagy csörömpölést hallottunk Hyemin szobájából. Riadtan kapták a fejüket a szoba irányába én meg a fejem fogtam.
- Jó hogy nem kint van. – sóhajtottam nagyot.
- Mi volt ez?- kérdezte Daehyun hyung.
- Szerintem egy váza. – mondtam és megálltam az ajtó előtt. Vettem egy nagy levegőt majd lenyomtam a kilincset és beléptem az ajtón. Igen egy váza bánta ezt az egészet, Hyemin pedig a sarokban ült és sírt.
- Hé drágám na,nyugi. – siettem mellé és magamhoz húztam.
- Minek jött vissza ennyi év után? Miért keresett meg?- sírt nekem és pólólom szorongatta.
- Nem tudom, de az tudom hogy ha a közeledbe jön még egyszer a tökeit tépem le. – mondtam dühösen mire csak szipogott egyet. Egy óra után már lenyugodott és már az ágyban feküdtünk, nem kellet sok neki hogy elaludjon. Mikor elaludt halkan felkeltem mellőle és kimentem a szobából,persze abban a pillanatban Daehyun fél örül állapotban támadott le.
- Mi van vele?- kérdezte idegesen.
- Most már alszik és megnyugodott. – mondtam és fáradtan ültem le Himi mellé.
- Ki ez a Jaeho srác?- kérdezte barátom és közben puszit nyomott az arcomra.
- Hyemin előző barátja,nagyon szerették egymást. Legalábbis Hyemin nagyon szerette őt. Mindig a kedvében járt mondjuk ez az elején Jaeho részéről is megvolt. De egy  idő elteltével megváltózott, sokat veszekedett Hyeminnel az öltözködéséről vagy arról hogy hogyan sminkeli magát, vagy pedig hogy mért vannak fiú barátai. Egyszóval mindenért, aztán kerülte őt hetekig nem beszélt vele, mikor úgy döntöttem hogy követnünk kell. Még mindig emlékszem Hyemin arcára mikor meglátta hogy Jaeho más lányt ölelget és csókolgat. Egy világ tőrt benne össze. Mikor kérdőre vontunk az utcán alázta meg és ott hagyta. Aztán pár napra rá felkereste és az összes cuccát elvitte, mondta még neki hogy Amerikába megy és hogy szereti de így jobb lesz mindkettőjüknek. – mondtam végig a történetet. Himchan csak csöndben ült mellettem és nézett ki a fejéből, ez még a jobbik eset volt. Daehyun csak úgy forrt a dühtől, látni lehetett rajta hogy mennyire mérges.
- Megölöm, ha még egyszer a közelébe jön. Komolyan megölöm. – sziszegte mérgesen.
- És azzal mégis mit oldasz meg? Gondolkozz, téged lecsuknak mert kinyírtál egy szemétládát, Hyemin szenved mert te bajba kerültél. Te meg azért szenvedsz mert ő szenved. Mi ez latin szappan opera? – rivvaltam  rá mire lehajtotta a fejét.
- Akkor mit tegyek? – kérdezte fájdalmasan, megsajnáltam mert tudtam hogy fáj neki.
- Csak legyél mellette és ne bántsd meg. Szeresd ha lehet még ennél jobban is. – mosolyogtam rá mire ő is elmosolyodott.
- Ennél jobban már nem tudom. – mosolyodott el halványan.
- akkor jó, most menj be mellé és feküdj le,de ne keltsd fel. – veregettem meg a vállát. Mi elindultunk hazafelé.
- mért gondolom úgy hogy ez nem a teljes igazság volt amit elmondtál?- kérdezte a kormány mögött Himi.
- Mire gondolsz?- kérdezte felé fordulva. Csak adja az ég hogy nem arra gondol amire én.
- Hyemin és Jaeho történetére gondolok,te is tudod. – pillantott rám, én meg a kabátom szorongattam.
- Nem akartam Daehyun előtt mondani. – ismertem be majd vettem egy nagy levegőt. – Egyszer mikor Jaeho részeg volt megerőszakolta Hyemint,ezt csak én tudom. Még a szüleinek és még Jihonak sem mondta el. – mondtam mire Himchan mérgesen a kormánykereket markolászta.
- Hogy lehet valaki ekkora szemétláda? És Hyemin utána még vele maradt? Normális volt ő?- kiabált a kocsiban.
- Ne kiabálj hanem figyelj az útra. És nem,nem volt normális. De ki normális ha szerelmes? Szerelmes volt és megbocsátott neki, egyszer. – mondtam sóhajtva.
- Ezt Dae nem tudhatja meg,mert ha igen ebből még nagy baj is lehet. – sóhajtott Himi is.
- De nem ám. Hyemin nem fogja neki mondani ahogy én sem, és te sem fogod remélem. – mondtam és közben kiszálltam a kocsiból.
- Én nem fogom. Elég nekik ez is. – mondta és bementünk a lépcsőházba.

Daehyun powo:
Miután Sora és Himchan elmentek bezártam az ajtót és ittam egy pohár vizet. Végig az kavargott a fejemben amit Sora mondott. Miután a pohár kiürült letettem a mosogatóba és halkan bementem Hyeminhez. Békésen aludt de néha sipogott egyet. Halkan befeküdtem Hyemin mellé és kezem a feje alá tettem és derekát átkarolva húztam közel magához. Óvatosan egy puszit nyomtam a homlokára és lehunytam a szemem.

Hyemin powo:
Reggel Daehyun karjai között ébredtem fel. Óvatosan eltávolodtam tőle és felültem az ágyon. Néztem ahogy békésen alszik,boldog voltam hogy itt van mellettem. Lassan mocorogni kezdett és nyitogatta a szemeit is. Rém emelte tekintetét és csak nézett.
- Mikor keltél fel?- kérdezte rekedtes hangján.
- Csak nemrég. – mosolyogtam rám és lehajolva egy puszit nyomtam ajkaira. Ő persze azonnal lerántott magára és hosszasan megcsókolt. Nagy cuppanással váltam el tőle és a fürdőbe mentem, gyorsan elvégeztem a dolgom hogy Dae is utánam tudjon jönni.
- Oppa mehetsz. – kiabáltam neki.
- Ezt mond még egyszer. – jelent meg mögöttem hirtelen és átkarolta a derekam. Megijedtem hogy itt termet mögöttem a semmiből.
- Mégis mit?- kérdeztem és szembe fordultam vele.
- Hallani akarom hogy oppa-nak hívsz. – nézett mélyen a szemembe mire csak elmosolyodtam.
- Oppa. – mondtam ki, mire csak féloldalasan elmosolyodott és húsos ajkaival az enyémre tapadt. Boldogan viszonoztam csókjait,kezeimmel átkaroltam a nyakát. Dae kicsit erősen neki nyomott a pultnak mire belenyögtem a csókba.
- Ma nem kell bemenned?- kérdeztem ajkaitól elválva.
- De sajnos. – mondta,de visszahúzott magához még egy csókra aztán még egyre és még egyre. Nevetve toltam el magamtól.
- Menj fürdeni mert el fogsz késni. Guk meg leszid. – mondtam mire csak bólintott és elment fürdeni.  Addig összeütöttem valami reggelit, mire készen lettem addigra ő is készen lett. Asztalhoz ültünk és megreggeliztünk. Miután befejeztük az evést Dae már ment is az ajtóhoz és húzta a cipőjét, kikísértem az ajtóig.
- Ma nem biztos hogy tudok jönni. – mondta mire elszomorodtam.
- Miért?- kérdeztem halkan,nem akarok egyedül lenni, vagyis nem akarok nélküle elaludni.
- Sokáig lesz próba úgy tűnik, nem akarom hogy megvárj. Holnap már neked is munkába kell menned. – puszilt meg és szorosan megölelt. Nagyot sóhajtva mentem a nappaliba és leültem a kanapéra.
- Mit fogok ma csinálni?-  tettem fel magamnak a költői kérdést. Már éppen szenvedni készültem mikor megcsörrent a telefonom, Jiho nevét írta ki.
- Szia. – köszöntem bele mosolyogva.
- Álohá kis bogaram. – köszönt bele kedvesen és feltételezem fülig érő mosollyal.
- Na mondjad szépfiú. – tértem a lényegre mert hát indoka volt hogy felhívott.
- Nem lenne gond ha ma bejönnél? Még mindig nem találtunk senkit Hyori helyére és ma egy rendezvény van. Kellene még egy ember,persze a főnök mondta hogy kifizeti. – magyarázkodott.
- Megyek. – vágtam rá.
- Remek fél órán belül itt tudsz lenne?- kérdezte.
- Persze,de most megyek. – tettem le a telefont és a szobámba siettem. Kivettem a szekrényemből egy fekete rövidnadrágot és egy piros hosszú ujjú piros kötött felsőt. Gyorsan felvettem és a fürdőbe mentem, hajam csak megfésültem kicsit ki sminkeltem magam és már mentem is. Az ajtónál felvettem a dorkóm és egy táskába dobáltam pár dolgom és már szaladtam is. Gyorsan oda is értem, Jiho fel s alá járkált de mikor kiszúrt magának az öltözőbe rángatott.
- Na mi van? Időben itt vagyok. – néztem az órámra.
- Nem az, csak most tudtam meg hogy valami gazdag gyerek jön ide a haverjaival. – mondta mire csak bólintottam.
- Rendben, és?
- Mi és? A szőr fel áll a hátamon az ilyen suttyoktól,ahogy beszélnek ahogy néznek. Áhhh már most elegem van. – verte a fejét a szekrényébe.
- Oké elég le. Még azt a kevés tudást is kivered a fejedből. – mondtam mire mérgesen nézett rám aztán elmosolyodott.
- Kimegyek te pedig öltözz csak át. Kint találkozunk. – veregette meg a vállam és kiment. Felvettem a munkaruhám és utána mentem én is, sokan voltak már itt. Látni lehetett rajtuk hogy nem középosztálybeliek, márkás ruhák,táskák,cipők,kiegészítők. Egyszóval csórónak tűntél mellettük.
- Már most annyian vannak. – szörnyülködött Jiho.
- Nyugi van haver. – veregette meg a vállát munkatársam, én meg csak mosolyogtam.
- Na ki kezdi?- tettem fel a rettegett kérdést.
- Én tuti nem. – vágta rá elsőként Jiho.
- Úgy igazságos ha kő-papír- ollóval lerendezzük. – mondta Hyunsok.
- Ez jó ötlet. – mentem én is bele a játékba. Jiho csak fájdalmas arccal nézett ránk. Persze a dologhoz az is hozzá tartozott hogy ő lett a vesztes, azt a fejet amit ő vágott meg kellett volna örökíteni. Lassan oda cammogót az asztalhoz és jó pofát vágva az egészhez felvette a rendelést. Persze mi ezt nagyon élveztük és egymást támogatva röhögtünk.
- Kisasszony rendelhetnék?-  kérdezte kimértem egy srác.
- Hogyne mint adhatok?- lépem elé mosolyogva.
- Halhatnám az étlapot?- kérdezte mire csak pislogtam rá majd vettem egy nagy levegőt és válaszoltam.
- Hangos étlapot nem tartunk, itt van nézze meg. Ha talált valami érdekeset szól,vagy megelégszik annyival hogy én ajánlok valamit. – soroltam fel a lehetőségeket mire féloldalasan elmosolyodott.
- Nem semmi, nem erre számítottam. – mondta és a pultra dőlt.
- Hát akkor mire?
- Hogy felmondod az étlapot. – válaszolt egyszerűen mire majdnem felröhögtem.
- Köztünk maradjon de nem tudom fejből az összes ételt és italt ami itt kapható. – vallottam be mire felnevetett.
- Akkor egy kávét feketén. – mondta mire csak bólintottam.  Kivittem a rendelést amint készen lett, a srác végig engem figyelt.
- Mini telefon. – szólt nekem Jiho és már hozta is.
- Szia. – köszöntem bele mosolyogva.
- Mit csinálsz kicsim?- kérdezte Dae kicsit lihegve.
- Dolgozom,behívtak kisegíteni. De ahogy hallom neked szüneted van, igyál is ne csak velem beszélj. – oktattam ki mire hangosan felnevetett.
- Ya! Minivel beszélsz?- szólt bele valaki a készülékbe.
- Zelo-ya te vagy az?- kérdeztem mosolyogva.
- Noona Daehyun hyung bántalmaz. – mondta mire valami hatalmasat csattant. Feltételezem Dae tarkón vágta Zelot.
- Most le kell tennem, sziasztok. – köszöntem el és gyorsan kinyomtam,mert a főnök ellenőrizni minket.
- A herceged volt?- kérdezte Jiho unottan
- Ühüm. – hümmögtem elégedetten.
- Mini meg tudhatnám mit csinálsz a pult mögött?- kérdezte kedvesen főnököm.
- Kő-papi-olló vesztes. – mondtam büszkén mire a főnök csak megrázta a fejét és tovább ment.
- Ti mindig így dolgoztok? – kérdezte a vendég akit az előbb szolgáltam ki.
- Általában igen. – mondtam mosolyogva.
- Értem. – bólintott majd egy asztalhoz ült ahol beszélgetésbe elegyedett.
- Meddig tudsz bent maradni?- nézett rám fél szemmel Hyunsok.
- Ameddig kell. – mosogattam el egy adag poharat.
- Lassan le kellene váltani Jiho-t mert rohama lesz. –mondta és röhögött fel velem együtt.
- Menjek én?- kérdeztem mosolyogva.
- Nem gond?
- Dehogy, utána úgy is te jössz. – mondtam mire csak lökött egy kisebbet rajtam. Vettem egy nagy levegőt és elindultam Jiho felé. Mikor észre vett a szemi felcsillantak.
- Egyetlen édes drága kincsem. Mond,hogy leváltasz. – nézett rám kérlelő szemekkel.
- Le. – adtam egy gyors és egyszerű választ, mire körbe néztem már nem is volt mellettem. Fél pillanat alatt a pult mögött volt, szórakozottan néztem utána mosolyogva. Körbe mentem és megkérdeztem kell-e valami bárkinek bármi. Dél volt mikor kivittük mindenkinek a rendelt ebédet, mi is a pulthoz mentünk és beszélgettünk egy kicsit. Ettem pár falaltot hogy ne legyen semmi baj.
- Hé csinibaba. – jött oda hozzánk egy srác és elég közel volt hozzám mondjuk így.
- Segíthetek valamiben?- kérdeztem kedvesen, de legszívesebben kiütöttem volna az illetőt.
- Igen sok mindenben. – nézett rám és közben a hátam simogatta.
- Uram ha lenne kedves és nem  zaklatná az alkalmazottakat? – szólt illedelmesen Jiho.
- Ugyan én nem zaklatom,csak ismerkedem. – mondta és még mindig a hátam fogta. Kezdett nagyon idegesíteni az egyed, lassan kezdett a végére járni a türelmem.
- Megtennéd hogy nem más barátnőjével akarsz ismerkedni. – húzott magához Daehyun. A hangját ezer közül is felismerem akár.
- Nem tudtam hogy foglalt. – emelte fel a kezét védekezés képen.
- Most már tudod,húzás van. – szólt rá Dae én meg csak kamilláztam.
- Főnök kimehetek egy kicsit a levegőre?- kérdeztem szépen pislogva.
- Tudok neked nemet mondani?- kérdezte és megölelgettet kicsit.
- Nem. – mondtam nevetve.
- Na kifelé. – simogatta meg a fejem. Dae elkapta a kezem és kimentünk a hátsó ajtón. Itt egyedül lehettünk,amint kiértünk magához húzott és szorosan megölelt. Szemügyre vettem az ölelés után, Fekete sapka és napszemüveg is volt rajta, amit persze azonnal le is nyúltam mert mért ne alapon. Maradt még egy kicsit de vissza kellet mennie próbára nekem meg dolgozni. Este 7-ig dolgozunk. Zárás után kiléptem a kávézóból és úgy éreztem leszakad a lábam. Fáradtan sóhajtottam egyet és elindultam haza fele.
- Kisasszony ne vigyem haza?- kérdezte valaki.
- Nem köszönöm. – mondtam és mentem is volna tovább de elém szaladt az illető. Őt szolgáltam ki a pult mögött még délelőtt.
- Biztos ne? Fáradtnak látszik. – erősködött tovább.
- Na ide figyeljen! Eddig kedves voltam mert a munkám meg kívánja,de most hulla fáradt vagyok és éhes. Ne  szórakozzon velem mert nem sokáig bírom már sokáig- mondtam mire ő csak elmosolyodott.
- Nem terveztem elrabolni vagy bármi ilyesmi,csupán megtetszett a személyisége. Gondoltam kedveskedek,ha már egész nap velünk foglalkozott. – mondta.
- Ne magázódjunk, Hyemin vagyok.
- Én pedig Sangon vagyok. – nyújtotta a kezét amit elfogadtam.
- Örültem a szerencsének, viszlát. – köszöntem el illedelmesen, válaszát meg sem vártam mert jött a busz. A halál fog sétálni este,egyez egyedül, hullafáradtan. A busz a ház előtt tett ki. Gyorsan felmentem, lefürödtem,ettem és már aludtam is. Hosszú volt a nap,de még így is hiányzott Daehyun mellőlem.