- Ébresztő életem. - dörmögött a fülembe.
- Nem akarok. - bújtam közelebb hozzá,kuncogva ölelt át még talán az eddiginél is jobban.
- Pedig fürdeni is kellene. - csókolt a nyakamba és közben fenekemet fogdosta.
- Most?- másztam feljebb és a csípőjére ültem,közben az arcát simogattam.
- Nem muszáj sietni. - húzta feljebb a pólómat kaján vigyorral az arcán.
- És mit tervezel?- suttogtam kéjesen a fülébe mire válaszul a fenekembe markolt és felült velem.
- Lenne pár ötletem.- csókolt a nyakamba,én meg hajába túrva sóhajtottam egy nagyot.- Megőrjítesz. - csókolt meg mohon,éreztem hogy alsó tagja éledezni kezd. Lerángattam róla a felsőjét és kidolgozott felső testét simogattam,karmolásztam. Nagy erővel nyomott az ágynak és fölém tornyosult,lerángatta rólam az össze ruhadarabom és a szoba egyik végébe száműzte a sajátjaival együtt. Minden előjáték nélkül hatolt belém,de nem bántam. Benne is égett a vágy és bennem is,hátát karmolászva nyögtem nagyokat ő meg morgott a fülembe.
- Daehyuhh. - nyögtem a nevét mikor megtalálta a leggyengébb pontom. Ezek után már tudta hol és mikor le nagyot löknie hogy a gyönyör kapui felé szárnyaljak.
- Mingyárth. - lihegte és lökött még párat aztán együtt élveztünk el,lihegve feküdt el rajtam. Hátát simogattam még mindkettőn levegőhöz jutottunk.
- Na fürdés. - vett az ölébe és a fürdőbe ment velem,beálltunk a zuhanyzóba és gyorsan lefürödtünk,de persze elcsattant pár csók. Miután végeztünk a fürdőben vissza mentünk a szobába és felöltöztünk,majd rendet raktunk magunk után.
- Mit csinálsz ma?- kérdeztem a konyhába reggeli közben.
- Ma egész nap tánc és ének próba lesz,meg mennünk kell egy műsorba is. - tanakodott két falat között.
- Értem,akkor későn érsz haza. - könyveltem el magamban hogy egyedül leszek egész nap.
- Sajnos igen,de mért nem hívod át Sorat?- kérdezte és közben betette a mosogatóba a tányérokat.
- Mert ma szerintem veletek lesz,sminkes meghallgatásra megy a kiadótokhóz. - mentem oda mellé és átkaroltam a nyakát.
- Akkor sietek haza amit tudok. - puszilt meg.
- Nem fognak kiakadni a srácok hogy többet vagy itt mint ott?- mosolyogtam rá.
- Nem hiszem. - simogatta a hátam.
- Akkor jó,mondjuk helyet cseréltetek. - mosolyogtam rá.
- Ebben látod van valami igazság. - fontolgatta és közben a telefonjára nézett.- Mennem kell életem. - mondta én pedig kicsit elszomorodtam.
- Tudom,de nem akarom. - makacsoltam meg magam és nem engedtem el.
- Életem. - nézett rám kedvesen,de én még mindig nem engedtem.
- Ne legyél idol. - hisztiztem kicsit,ő meg kiröhögött.
- Ne hisztizz hé. - emelte fel a fejem és mélyen a szemembe nézett.
- De akkor is. - fordultam el tőle.
- Akkor gyere és legyél nálunk stylist,akkor mindig együtt lehetnénk. - jött elém és a pultra emelt,megsimogatta az arcom és megcsókolt.
- Menj mert baj lesz. - löktem el magamtól,nyomott még egy gyors puszit az arcomra és már rohant is. Ültem még egy kicsit a pulton aztán pakolászni kezdtem,kimostam az ágyneműt és ki is porszívóztam. Kezembe akadt az a beutaló amit a nőgyógyászom adott a vizsgálat után,eszembe jutott amit mondott. Gyorsan összekaptam magam és indultam is a kórházba. Mogyorónyi gyomorral ültem a váróba és vártam az orvost hogy behívjon. Láttam terhes nőket is akik már az utolsókat rúghatják és hamarosan szülni is fognak.
- Mikorra várja a babát?- kérdeztem mosolyogva.
- Ohh nemsokára megszületik a kis focista. - simogatta meg a hasát mosolyogva. - És te?- kérdezte mosolyogva.
- Valami vizsgálatra jötten,nem vagyok terhes. - sóhajtottam egy nagyot.
- Az az idő is eljön majd. - mosolygott rám kedvesen és a hasára tette a kezem. Éreztem ahogy a kisgyerek rugdos az anya hasában,mosolyogva néztem a mellettem ülő kedves nőre mikor meghallottam a nekem.
- Most mennem kell,de kívánom a legjobbakat. - hajoltam meg és mentem a vizsgálóba,ott elkérték a beutalót és kezdődhetett is a vizsgálat. Mindenféle hülye vizsgálatot elvégeztek rajtam,majd haza küldtek és mondták hogy jövő héten menjek vissza az eredményekért. Még mindig nem értettem mi folyik itt de rossz előérzetem volt. Hazafelé vettem valami ebédszerűt és megettem otthon,egyedül éreztem magam ezért áthívtam Jiho-t. Fél órát kellet várnom rá és már meg is jött.
- Na mond apádnak mi a baj. - ült le a kanapéra törökülésben.
- Voltam orvosnál. - vittem innivalót mindkettőnknek.
- És mit mondott?- kérdezte kíváncsian.
- Terhes biztos hogy nem vagyok,de egy csomó más vizsgálatra elküldtek. - mondtam és közben a hideg is kirázott.
- Milyen vizsgálatra?- kérdezte két korty között.
- A nőgyógyászom elküldött a kórházba egy beutalóval,kérdezte is hogy voltam-e már rák szűrésen. - mondtam mire félre nyelt és köhögni kezdett. Mellé mentem és megütögettem kicsit a hátát,közben egy zsepit adtam neki amibe megtörölheti a száját és a kezét is.
- Rák szűrésen?- kérdezett vissza én meg némán bólintottam.- A barátod tudja?- kérdezte komoly arccal.
- Még nem,nem akarom hogy folyton aggódjon. Így is lassan már itt lakik. - mosolyodtam el halványan.
- Sora?- kérdezte utána.
- Csak te tudod,ha Sora tudná akkor mindenki tudná. - mondtam halkan.
- Értem,mikor kell vissza menned?- nézett rám komolyan.
- Jövő héten. - feleltem és közben én is bele ittam a poharamba.
- Szeretnéd hogy veled menjek?- kérdezte én pedig hálás pillantással néztem rá.
- Nagyon jó lenne. Félek egyedül menni. - vallottam be mire megölelt.
- Nem lesz semmi baj. - simogatta meg a hátam aztán elengedett mert halottunk egy ajtó csapódást.
- Megjöttem. - kiáltotta el magát Dae a bejárati ajtóban.
- Most megyek. - állt fel Jiho és elindult a kijárat felé,ott össze találkozott a két srác. Köszöntötték egymást,majd Daehyun megajándékozott egy mérges pillantással.
- Ja és még valami. - jött vissza hozzám Jiho. - A főnök ezt küldi. - mondta és egy puszit nyomott a homlokomra és szorosan megölelt. Elnevettem magam és kilöktem az ajtón,vissza fordulva láttam hogy Daehyun nem gyengén mérges.
- Ez mégis mi volt?- fonta karba a kezeit és villámokat szóró szemmel méregetett.
- Halottad,a főnök küldte. - vontam vállat.
- Aha a főnök mi?!- kérdezte cinikusan.
- Jung Daehyun szerinted veled lennék ha nem szeretnélek?!- vertem mellbe mérgesen. - Csak egy kicsit bíz bennem,nekem nem kell más csak te. De úgy látom te ezt nem veszed észre. - mentem el mellette mérgesen és csalódottan is.
- Tudod milyen érzés mikor látom hogy más ölelsz meg helyettem?- kérdezte,én meg felröhögtem.
- tudom milyen érzés,és képzeld minden nap szembesülök vele mikor látlak a tv-ben. - mondtam ő meg kerek szemmel nézett rám. - Na mi van? Neked szabad mást megölelni mert idol vagy,de nekem nem mert nem vagyok az? Tudod Jiho mindig mellettem volt,és nem fogok bunkó lenni vele hogy ezzel neked jobb legyen!- vágtam be a szobám ajtaját,nem sokkal később ő is utánam jött.
- Nekem ez a munkám,meg kell őriznem a rajongóim.- mondta,felröhögtem és rá néztem.
- Menj el!- mutattam az ajtóra, ő meg meglepetten nézett rám.
- Menjek el? Tényleg az akarod hogy menjek el?- kérdezte
- Ha így viselkedsz akkor igen. - válaszoltam.
- Mért hogy viselkedek?- kérdezte és neki támaszkodott az ajtónak és engem kémlelt.
- Féltékeny vagy egy olyan emberre aki soha a büdös életben nem állna közénk!- kiáltottam rá.
- Meleg?- kérdezte.
- Nem meleg,te viszont hülye vagy. - mondtam mire elmosolyodott,és elindult az ágy felé.
- Azért vagyok hülye,mert elveszed a eszem. - nézett rám és mosolygott rám szexin.
- Ne csináld ezt,mérges vagyok rád. - fordultam el az arcától.
- De én imádom mikor ilyen kis morci vagy. - mondta és rám mászott,elhelyezkedett a lábaim között és lassan hajolt le hozzám. Elvesztem a szemeiben,csak őt néztem és semmi mással nem foglalkoztam. Lassan hajolt le és pár centire megállt az ajkaimnál,féloldalasan elmosolyodott és ajkaimra vetette magát. Minden védekezés nélkül csókoltam vissza,átkaroltam a nyakát és selymes hajába túrtam. Lábam közé feküdt és rám nehezedett.
- Akarlak. - vált el ajkaimtól,elnevettem magam.
- Megint?- kérdeztem és arcát vizsgáltam,rajta volt még az a tonna smink is.
- Mindig. - csókolt a nyakamba,nevetve ellöktem magamtól és a fürdőbe mentem,előkerestem a sminklemosómat meg vattát is kerestem. Vissza mentem a szobába ahol barátom az ágyon feküdt háton,mellé mentem és a fejét az ölembe tettem. Rám mosolygott és csücsörített,nevetve adtam neki egy kis csókot,de neki nem volt elég. Kezével fogta meg a kezem és úgy tartott lent. Nehezen de elváltam tőle.
- Le kéne mosni a sminked királylány. - kacsintottam rá,felnevetett és lehunyta a szemét. Kellet jó rá vatta és nem kevés sminklemosó hogy lemossam a sminkjét,mikor készen lettem adtam neki egy cuppanós puszit és kivittem a kukába a vattákat.
- Most jobb?- jött utánam.
- Sokkal. - válaszoltam boldogan,felé fordulva.
- Én is jobban érzem magam így,de most látod a hibáim is. - mondta mikor eszembe jutott hogy eddig még nem nagyon láttam smink nélkül,talán kétszer de akkor is sötét volt és reggelre már nem is volt itt.
- Most hogy mondod,már nem is vagy olyan helyes. - nézegettem az arcát. - Talán le is cseréllek. - Forgattam az arcát ő meg mosolyogva nézett rám.
- És kire?- kérdezte.
- Talán egy másik idolra meg is van Youngjae lesz a befutó. - csettintettem mosolyogva.
- Igen igen,ő helyesebb is. - helyeselt velem és közben közelebb jött,ha már lehetett ennél közelebb jönnie.
- Igen sokkal. - ugrottam az ölébe,fenekemnél tartott meg.
- De én sokkal jobb énekes vagyok. - mondta a számba.
- Igen sokkal. - csókoltam meg,elindult velem de nem tudom merre,aztán a kanapén kötöttünk ki. Már levette a pólóját és az enyém vette volna le mikor csöngettek.
- Ne nyisd ki. - csókolt végig a nyakamon,de csak nem hagyták abba már az ajtót is verték.
- Kinyitom öltözz fel. - mondtam ő meg morogva leszállt rólam,megigazítottam a ruhám és a hajam is és ajtót nyitottam. Elmosolyodtam mikor megláttam kik azok.
- Gyertek be. - tártam ki az ajtót.
- Megjöttünk!- kiabálta el magát Zelo és szorosan megölelt,utána a többiek is.
- Később nem tudtatok volna jönni. - üdvözölte a társait Daehyun.
- Haver ne rinyálj és ne legyél irigy. - karolta át a vállam Yongguk.
- Barátnődet oké?- néztem rá.
- Jó,de akkor is. - mondta és közelebb jött.
- Lemostad a sminked?- kérdezte Youngjae.
- Nem én Hyemin. - mondta é meg mosolyogva bólogattam.
- Bátor vagy haver. - veregette meg a vállát.
- Mert?- kérdeztem.
- Mert így olyan hibákat is látsz amit eddig talán nem is vettél észre. - csatlakozott Jongup- Ti hülyék vagytok. - mondtam és Himchan mellé ültem.
- Nem tudom mit rinyálnak,én felvállaltam Sora előtt a hibáim. - vont vállat.
- Daehyunnak sem volt más választása. - csatlakoztam hozzá.
- Mert?- kérdezték egyszerre
- Ha a fiúk nem szeretik csókolgatni a lányok mikor ki vannak sminkelve,akkor ez ránk is vonatkozik. Tudjátok nincs valami jó íze az alapozónak. - vázoltam fel a tömör lényeget. - Meg rajtam sincs annyi mint rajtad életem. - néztem rá mire ő elnevette magát.
- Tehetek én róla idol vagyok,kell ennyi. - mondta és mellém ült,combomra tette a kezét.
- Na gyerek ne előttünk. - takarta el a szemét Youngjae,Daehyun válaszul egy párnát hajított felé. Láttam hogy barátnőm csak csöndben ül a helyén ami furcsa volt mert ő általában benne van a hülyeségben.
- Sora kijössz velem kicsit a levegőre?- álltam fel Daehyun mellől.
- Rosszul vagy?- ugrott fel azonnal barátom.
- Nem,de ki akarok menni kicsit. - mondtam és visszalöktem a kanapéra és kézen fogva mentem ki Sorával az erkélyre. Nem mondott semmit csak állt a korlátnak dőlve és nézte az eget.
- Mondod vagy kérdezzek. - törtem meg a csendet.
- Nem tudom mit mondjak. - mondta én meg azt hittem lefordulok a korlátnál.
- Mi van?- kérdeztem meglepetten.
- Mondom nem tudom mit mondjak,nem értelek. - fordult felém és mintha mérges lenne.
- engem nem értesz?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Igen,Dae mondta hogy nagyon sokat vagy Jiho-val és ez nem tetszik neki. És hogy őszinte legyek,nekem sem tetszik. Nem értem mit akarsz pontosan. - támadott nekem.
- Én nem értem mit akarsz,te is tudod milyen jóban vagyunk,te is úgy ismered mint én. Nem értem mért támadsz nekem,csak barátok vagyunk. - védekeztem.
- Fiú és lány között nincs barátság. - vágta rá Sora.
- De van,különben is barátnője van. - vágtam én is vissza.
- Szakítottak.- mondta hidegen.
- És ezt nekem honnan kellet volna ki szülnöm?- akadtam ki mert ennek a veszekedésnek semmi értelme nem volt.
- Te mondtad hogy milyen közel álltok egymáshoz nem?- vette cinikusra a hangját.
- Tudod mit nem érdekel,de ezt most elmondom neked is. Nem fogok Jiho-val csak azért összeveszni hogy nektek jó legyen,ne szóljatok bele az életembe jó!- kiabáltam el magam elég hangosan mert a fiúk kijöttek.
- Minden rendben?- kérdezte Yongguk,ő volt a bátrabb.
- Igen. - mondta Sora.
- Nem. - vágtam rá gondolkozás nélkül, elmentem a srácok között és a szobámba mentem. Felvettem a farmerkabátom táskám,és megfésültem a hajam. Kifelé mente jó pár meglepett szempárral találkoztam.
- Mini hova mész?- kérdezte Daehyun.
- Jiho-hoz. - fordultam hátra mosolyogva. - De érezzétek otthon magatokat. - csaptam be magam után az ajtót és leszaladtam a lépcsőn,fogtam egy taxit és be digtáltam Jiho lakcímét.
Daehyun powo:
- Mi van?Hova megy?- kérdezte Zelo.
- Jiho-hoz. - válaszolta neki Yongup,én meg csak álltam és a hallottakat dolgoztam fel. Mérgesen fordultam Sora felé aki Himchan mellett állt.
- Mi a faszt mondtál neki?!-akadtam ki.
- Hé haver vegyél vissza. - szólt rám Himchan.
- Nem veszek vissza,eddig semmi baja nem volt míg ti nem jöttetek. Most meg itt vagytok és Sora minden hülyeséget össze magyarázott neki!- kiabáltam,mire Yongguk megfogta a vállam.
- Nem tudom hogy mi a baja Mini-nek de az nem segít ha mindenki idegbeteg módjára üvöltözik,mindenki nyugodjon le a picsába. - mondta nyugodtan Guk.
- Kicsim mit mondtál Mini-nek?- kérdezte Himchan kedvesen barátnőjét.
- Csak azt amit mi is beszéltünk,hogy Daehyunt zavarja Jiho. És hogy nem kéne annyit vele lennie,meg hogy fiú és lány között nincs barátság. - mondta én meg fejbe vertem magam.
- Ezt nem hiszem el. - röhögtem fel kínomban.
- Bocs haver. - mondta Himchan.
- Bocs haver?- kérdeztem mérgesen. - Ezzel szerinted minden el van intézve?Szerinted most mit gondol rólam?- röhögtem fel kínomban és ott helyben mindent szét tudtam volna verni.
- Ne haragudj Dae. - kért elnézést Sora is.
- És még te vallod magad Mini legjobb barátnőjének?Aki támadja őt?Nem neked kellene kiállni mellette? - kérdezte neki meg könnybe lábadt a szeme,Himchan mérgese nézett rám. De nem érdekelt,csak az érdekelt hogy mi van Minivel.
- Ti most menjetek,én itt maradok és megvárom Minit. - mondta Guk és mellém ült.
- Nem fog haza jönni ma. - mondta Sora halkan,mire felkaptam a fejem és felé indultam.
- Hogy?- kérdeztem
- Nem jön haza,vesztünk már össze. Ilyenkor nem jön vissza,majd csak másnap.- válaszolta halkan,én meg azt hittem ott helyben ütök le valakit.
- Hova ment?Hol van?- kérdeztem de csak megrázta a fejét,elővettem a telefonom és tárcsáztam a számát de nem vette fel.
Hyemin powo:
Jiho lakásához érve becsöngettem,nem kellett sok és már nyitotta is az ajtót. Meglepetten nézett rám,de kijjebb nyitotta az ajtót,miután bementem akkor vettem észre hogy nincs rajta póló.
- Bocs,csak nem tudtam hogy jössz. - vett fel gyorsan egy felsőt a kanapéról.
- Semmi baj, én bocs hogy nem szóltam. - toporogtam az ajtóban.
- Most ott fogsz szobrozni vagy be is jössz?- kérdezte mosolyogva,levettem a cipőm és utána mentem a nappaliba. Leültetett a kanapéra és velem szembe ült török ülésbe.
- Mi a baj bogaram?- kérdezte kedvesen.
- Te. - mondtam mire elég érdekesen nézett rám. - Vagyis nem te hanem és,vagyis mi. Vagyis hogy mi jól vagyunk. - magyaráztam össze vissza.
- Oké stop. Mi van? Elkezdenéd előröl,mert ebből szart sem fogtam fel. - mondta kedvesen és mosolyogva.
- Mindenkinek az a baja,vagyis Sorának és Daehyunnak hogy milyen jó a kapcsolatunk. Folyton ezen vannak kiakadva,Sora sosincs otthon mindig Himchannal van,szinte már ott lakik. Daehyun meg náluk van,főleg most hogy párszor rosszul voltam. Félre ne értsd szeretem hogy nálunk van,csak ha huzamosabb ideig együtt vagyunk valamin össze veszünk,és ez általában az hogy miért vagyok ennyire jóban veled. - hadartam el egy szuszra,Jiho meg csak bólogatott.
- Értem,tehát Daehyun féltékeny és Sora véleményét kérte ki,aki erre neked ugrott hogy te miért vagy ilyen jóban velem?! Jól értem igaz?- kérdezte én meg mohon bólogattam. - Hát azt kell hogy mondjam leszarom. - mondta én meg nem értettem mit is szar le pontosan.
- Tessék?
- Leszarom,ki mit gondol. Én nem hagylak ott ha baj van,egy nagyon jó barátom vagy és ez nekem sokat jelent. - simogatta meg a kezem kedvesen.
- Halottam hogy szétmentetek a barátnőddel. - mondtam halkan.
- Igen,megcsalt én meg szakítottam vele. - vont vállat. - Ma itt maradhatsz ha szeretnél,van külön szobám is,de egész este filmezhetünk mint a lányok,és ha nagyon szeretnéd még sírok is veled. - mondta mire felnevettem.
- A fájdalom miatt mi?- kérdeztem
- Ha olyan filmet választasz,akkor igen. - helyeselt. Nagyon jó érzés volt hogy nem küldött el mert este minden szó nélkül beállítottam hozzá,hogy nem akadt ki csak kedvesen meghallgatott és leszart mindent. Csak azzal foglalkozott hogy én jól érezzem magam,és ne foglalkozzak azzal amit mások mondtak nekem. Egész este fent volt velem,csak hajnalban aludtunk el a kanapán félig fekvő helyzetben. Reggel viszont mind ketten arra keltünk hogy valaki a csengőre ült,elég rossz érzésem volt ezzel kapcsolatban. De Jiho kinyitotta az ajtót én meg utána mentem. Daehyun volt az, kifürkészhetetlen tekintettel nézett rám és Jiho-ra,gondolom az esélyeket latolgatta hogy mi is történt.
- Megnyugodtál?- kérdezte halkan és komolyan.
- Igen. - válaszoltam.
- Akkor haza jössz végre?- tette fel a következő kérdését.
- Haver gyere be igyál egy kávét szarul festesz te is. - invitálta be kedvesen Jiho,Daehyunt aki elfogadta a meghívást. Leültünk a konyhába és néma csöndben figyeltük ahogy jiho tevékenykedik.
- Tudod nem értem mért féltékeny mindenki rám,tudom hogy rohadt jóképű vagyok. De az esélyeim is tudom,egy idollal szemben labdába sem rúghatok.- tette le a poharat Daehyun elé. - Azt sem értem mért nem tudjátok megbeszélni rendesen mi a baj.
- Tudod milyen érzés mikor szeretsz valakit,és látod hogy mással is milyen jól elvan?Hogy hogyan nevet vele,vagy esetleg szórakozik?- kortyolt bele a kávéjába Daehyun,én csendben ültem.
- Tudom,de Mini teljesen más eset. Nem igazán jön ki a szüleivel,és én sem. Talán ezért jövünk ki annyira egymással. De a lényeg hogy senki nem tud közétek állni ha nem hagyjátok. De ha te folyton veszekedsz vele és Sorához mész tanácsot kérni,aki ennek hála leosztja Minit. Hátakkor apukám befellegzett a kapcsolatotoknak. - vont vállat, én pedig néma csendben ültem és ittam a kávém.
- Azt nem hagyom. - mondta Daehyun komolyan.
- Akkor tegyél is érte. - mondta. - Na jól van húzzatok innen haza,fáradt vagyok. Mert ugye valaki nem hagyott aludni. - nézett rám mérgesen,de mégis kedvesen.
- Tessék?Mit csináltatok ti?- kérdezte barátom meglepetten.
- Maga a pokol volt,én mondom a pokol. - válaszolta komolyan,mosolyogva vertem egyet a karjára és közben megöleltem.
- Köszönöm. - suttogtam a fülébe.
- Nincs mit bogaram. - puszilt meg és barátom mellé lökött. - Durván jól mutattok egymás mellett,na húzzatok innen. - röhögött fel Jiho és a kezembe adta a kabátom és táskám. Felvettem a cipőm és elköszöntünk még,aztán elindultunk haza. Taxival mentünk néma csendben,féltem hogy nekem fog esni amiért egy szó nélkül mentem el otthonról. A lakásba belépve elfogott a rossz érzés,de Daehyun egy szót sem szólt hozzám,a nappaliban elment mellettem és leült a tv elé.
- Mondj valamit kérlek. - törtem meg én a kínos csöndet.
- Mit mondjak?Hogy halára aggódtam,mert nem vetted fel a telefont. Hogy mindent számításba vettem,még azt is hogy elhagysz annyira mérges vagy rém. Pedig hidd el abba belehaltam volna. - nézett rám mérgesen,könnyek gyűltek a szemebe és utat is törtek maguknak.
- A taxiban lemerült.- szipogtam.
- És Jiho-nak nincs telefon töltője?- kérdezte mérgesen.
- Kiment a fejemből. - töröltem meg a szemem.
- Hyemin én nem tudom hogy ez menni fog-e még nekünk. - nézett rám komolyan,szikrát nem kaptam. Patakokban kezdett el folyni a könnyem és a földre rogytam.
- Mért csinálod ezt?- kérdeztem zokogva.
- Nem tudok rólad semmit,azt sem tudtam hogy nem jössz ki a szüleiddel. - válaszolta.
- Mert nem akartam hogy megbántódj. - vágtam vissza.
- Hogy megbántódjak?- kérdezte és felszedett a földről.
- Te ezt nem értheted. - mondtam és kifújtam az orrom.
- Akkor magyarázd el. - utasított.
- Nem akarják hogy veled legyek,szerintük nincs jövője a kapcsolatunknak. Nem lehetünk együtt szinte sehol csak itthon,hogy a rajongók ne tudják meg. - magyaráztam.
- Mert,meg akarlak védeni. - emelte fel a hangját.
- Tudom. - mondtam még mindig sírva.
- Szeretsz?- kérdezte komolyan,elképedve néztem rá
- Szerinted?- kérdeztem vissza.
- Reménykedem. - válaszolta.
- Mindennél jobban. - sírtam még mindig,hirtelen magához rántott és szorosan tartott.
- Akkor soha többé ne csinálj még egyszer ilyet,tudod milyen nehéz volt nélküled. Mennyire aggódtam? És mennyire hiányoztál?- nézett mélyen a szemembe.
- Te is hiányoztál. - sipogtam,letörölte a könnyem és gyengéd csókot nyomott az ajkamra.
- Szeretlek. - bújtam közel hozzá,éreztem hogy mosolyog és viszonozza az ölelésem,Az ölébe vett és a hálóba vitt,letett az ágyra és mellém feküdt. Kíváncsian néztem rá hogy mit akar,szépen betakart minket és magához húzott.
- Most pedig alvás életem,mert én mindjárt elalszok. - dörmögte félálomba,feltornásztam magam és egy apró puszit nyomtam az arcára. Nem kellet sok és már aludt is,én még néztem egy kicsit az alvó arcát és én is elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése