22.rész

Halihó kedveskéim :)
Mély elnézéseket kérek,hogy ismét ilyen későn hoztam egy részt. De mentségemre szóljon ismét a munka és a suli miatt nem volt időm. De mivel,hogy levizsgáztam (minden király) ezért most még van időm írni is :D És a kedvem is megjött hozzá. Próbálóm össze szedni a gondolataimat és valami kerek egészet kialakítani belőle. Nem akarom feleslegesen húzni sem a történetet,de össze csapni sem szeretném. Tehát akit még érdekel a ficci. Jelentem élek még és folytatom. Remélem ezt a rész is tetszeni fog és tovább olvassátok majd. Ha tudtok és persze akartak hagyjatok nyomot magatok után :) Jó olvasást kedveskéim :)
Xoxo Minhye

Nem tudom mikor is aludhattam el,de ez nem is számított. Mikor reggel felkeltem már nem volt mellettem. Kipihenten kászálódtam ki az ágyamból és elmentem gyorsan fürdeni és ilyesmik,amit készen lettem mindennel kimentem a konyhába. Jiho a pultnál ült és rám mosolygott,nem kellet semmit mondanom kitárt karokkal megöleltem és a fülébe suttogtam,hogy köszönöm. Ő csak egy puszit nyomott a fejemre majd elém tolta a müzlimet. Miután befaltam a reggelim,beszélgetünk utána minden féléről. Elmondtam mi volt köztem és Dae között a nyaralóban,elmondtam félve azt asztalt is. De ö csak röhögve mondta,hogy az nem is tetszett neki tehát szívességet tett neki Dae azzal,hogy eltörte. Azt is elmondtam,hogy össze vesztem Himchannal,ő pedig feszülten figyelte minden szavam. Nagyon mérges volt,de hagyta,hogy én intézzem el a dolgaimat. De kikötötte ha segítség kell vagy már nem bírom tovább azonnal szóljak neki. Persze bele mentem,mivel tudtam,hogy rá tényleg mindenben számíthatok. És ha kiakadnék és ő ezt később tudna meg abból nagyobb baj lenne,nem haragtartó ő. De ha a szeretteit valaki bántja elő tör belőle a vadállat és állati ösztönnel védi,a bosszúról nem is beszélve. Reggeli után mindent elpakoltunk és a nappaliban kezdtünk el tv-t nézni. A két jómadár ma dolgozott,kíváncsi vagyok mit művelnek ők ketten egy helyen munkának álcázva. De azt is tudom,hogy ők is becsületesek ha munkáról van szó,csak néha kicsit lusták és olyankor nem igazan szeretnek dolgozni. Úgy döntöttünk mozi maratont tartunk és elkezdtünk filmeket válogatni,hogy mit is nézzünk meg. Még ő beüzemelte a filmet én addig poppcornt és csipszet tettem tálakba. Filmhez elengedhetetlen a rágcsa nem? :)  Mikor mindennel meglettem bekucorodtam Jiho mellé és indulhatott is a film. Felváltva ettünk mindenből és figyeltük a történéseket. Épp jó résznél tartottunk mikor csöngettek. Sóhajtva álltam fel és mentem az ajtóhoz,hogy kinyissam. Legnagyobb meglepetésemre Sora és Himchan állt az ajtóban. Azt se tudtam mit mondjak vagy mit tegyek. Elgondolkoztam,hogy rájuk vágom az ajtót és vissza ülök filmet nézni,de meggondoltam magam. A kapcsolatunkban valakinek felnőtnek kell lennie és az én leszek,valamit ott volt Sora kezébe a kisfia.
- Segíthetek?- kérdeztem nagy nehezen.
- Beszélnünk kell. - válaszolta Sora és mellettem elhaladva bement a házba,Himchan bocsánatkérően nézett rám és ő is bement. Utánuk becsukva az ajtót és is indultam befelé.
- Mi a fasz van?!- kérdezte Jiho mérgesen és értetlenül.
- Beszélnem kell vele. - mutatott rám Sora úgy mintha valaki olyan lennék aki kárt tett neki. Ha tovább folytatja a lenéző stílusát én is elő veszem a rossz énemet,de abból nem lesz köszönet.
- Vagy vissza veszel a stílusból vagy el lehet menni. - mondtam kicsit mérgesen. Sora felvonta a szemöldökét és már mondott volna valamit,de Himchan közbe szolt még mielőtt valami nagy veszekedés lett volna belőle.
- Sora állítsad magad alap állásba. Nem azért jöttünk,hogy megint ordibálj. Hanem,hogy megbeszéljük a dolgokat és ezt normális emberi módon. -nézett rá mérgesen,mégis kedvesen.
- Ezt neki is mondhatnád.- makacsolta meg magát és engem méregetett. Kezdett felmenni bennem a pumpa és lassan elkattanok.
- Először is te jöttél ide,te jöttél be az ÉN HÁZAMBA minden engedély nélkül,te akarsz beszélni. Szóval aranyom vagy vegyél vissza,vagy menj ki azon az ajtón amin bejöttél. De egyet mondok,jó velem jóba lenni. Ne akarj velem rosszba lenni!- mondtam és leültem a kanapéra és írtam egy sms-t Yongguknak,hogy itt van Himchan és Sora.
- Rendben üljünk le mi is.- mondta kedvesen Himchan és lehúzta maga mellé a gyereke anyját.
- A babával minden rendben?- kérdezte Jiho Himchant. Ő elmosolyodott és elvette Soratol a kisfiút. Figyeltem ahogy alszik,én is a kezemben tartanám a gyerekem a ha lehetne. De sajnos ez nem lehetséges. Össze szorult a szívem a látottakon és kicsit rosszul is éreztem magam
- Minden rendben van vele,jól alszik és jól eszik is. - mosolygott az újdonsült apa Jihora. Én is elmosolyodtam halványan közbe jött egy válasz sms-em.

„ Szia tőrpilla :)
Fogalmam sincs mit keresnek ott, de ha bármi van szólj és azonnal ott vagyok. Dae látta meg előbb az üzenetet,szóval ne lepődj meg ha pár percen belül kopognak az ajtódon. 
Yongguk.”

Felsóhajtottam és Sorara néztem. Kicsit meghízott és a szemei alatt sötét karikák voltak,de mikor a kicsire nézett csak úgy csillogtak a szemei.
- Mit szeretnél megbeszélni?- kérdeztem mert kezdett elegem lenni,hogy csendben itt ülünk és nem történik semmi.
- Mért mentél el?- kérdezte azonnal felvont szemöldökkel. Himchan fészkelődött mellette és nem nézett rám,ebből arra következtettem hogy mindent tud.
- Gondolom Himchan már mindent elmondott,tehát nem értem a kérdést magát.
- Igen,mindent elmondott,de tőled akarom hallani. - mondta ezt úgy mintha valami hatalmas bűnt követtem volna el. Felnevettem.
- Az életem volt a tét,bocs ha ezt nem érted meg. - válaszoltam.
- Itt hagytad a szerelmed. - vágott vissza.
- Még mindig az életem volt a tét.
- Az életed fontosabb mint ő?- kérdezte mérgesen. Fel sem fogtam mit kérdezett.
- Tessék? Te teljesen megörültél? Itt kellett volna maradnom?- kérdeztem hisztérikusan.
- Igen,itt kellett volna maradnod. Itt vele és velem. Nem voltál mellettem mikor szültem,nem voltál mellettem semmikor. És azt akarod hogy bocsássak meg neked? Mikor te nem tettél értem semmit?- kiabált rám,én pedig csak figyeltem. Soha nem gondoltam volna,hogy ő ilyen valójában.
- El sem tudom hinni,hogy ilyen vagy. Soha nem gondoltam volna,hogy ekkora önző liba vagy te. Csak a saját bajoddal foglalkozol. Fel sem fogom mit mondtál. Én nem voltam melletted a bajba? Na akkor tornáztasd meg a kis agyadat. Ki szerzett neked annyiszor munkát? Ki volt melletted mikor a szüleiddel úgy össze vesztél,hogy hozzám cuccoltál? Én melletted álltam mindig,és soha nem kértem semmit,mert barátok voltunk. És az hogy a saját életemet Dae elé helyeztem hát bocs,de szerintem ez volt a jó döntés. Mivel nem tudtam volna nézni ahogy ő is szenved velem minden egyes kibaszott napon. Tudod te milyen érzés mikor azt akit a legjobban szeretsz el kell temetni? Én tudom,átéltem és alig bírtam ki. Eszembe se jutott,hogy ezt akarom neki is. Inkább utáljon meg de ne temessen el. Szerinted nekem milyen volt itt hagyni akit a legjobban szeretek? Akkor is szerettem mikor elmentem és még mindig szeretem. De nem adhatom meg neki azt amit ő akar. Nem szülhetek neki gyereket,mert nem vagyok rá képes. És nem akarom magamhoz láncolni,úgy hogy soha nem lehet tőlem saját gyereke. De elmentem egy másik országba az életemért küzdeni. És te ott voltál mellettem? Egyszer is ki álltál mellettem? Nem. Nem én vagyok a rossz barátnő hanem te!- emeltem fel a hangom mérgesen és gyűlölettel teli szemekkel néztem rá. Meg sem tudott szólalni,nekem pedig levegő kellett de azonnal mert éreztem,hogy kezdek bekattanni. Feltéptem a terasz ajtaját és leültem a hintaágyba. Pillanatokkal később besüppedt mellettem az ágy és felnéztem. Dae ült mellettem és kedvesen mosolygott rám. Nem tudom mikor jött és mit is hallott az előbbi veszekedésből. Megsimogatta az arcom és félig átölelt,elkezdte lökni a hintaágyat.
- Én soha,de soha nem hibáztattalak azok után,hogy megtudtam mért mentél el. Azóta eszembe se jutott,hogy engem kellett volna választanod,hiszen az életed volt a cél. Fájt,hogy elhagytál minden szó nélkül,és gyűlölni akartalak de soha nem ment. Hiába ismerkedtem új emberekkel,lányokkal mind hiába. - mondta a távolba nézve,nekem meg a szívem eszeveszetten dobogott. Meg akart ismerni valakit? Lányt?
- De nem te voltál az. Hiába volt szép,nem te volát az. Mindig hozzád hasonlítottam őket,mindig találtam valami kifogást mért is nem akarok tőlük semmit. Te volát a tökéletes és mindig is az leszel. - nézett le rám mosolyogva és egy apró puszit lehet az arcomra. Fogalmam sincs mit tegyek vagy mondjak,a kezem piszkáltam idegességemben. Halkan felnevetett és a távolba nézett,lehunytam a szemem és beszívtam a friss levegőt,éreztem a nap melegségét. Vállára hajtottam a fejem,ő pedig lejeb csúszott,hogy nekem kényelmesebb legyen. Vállamat simogatta a kezével.

Daehyun powo:

Mikor megtudtam,hogy Himchan és Sora Hyeminnél vannak én is azonnal indultam. Mérgesen ültem be a kocsiba és azon gondolkoztam,ha valamit tesznek vele. Vagy valami baja lesz Hyemminek nem tudom mit teszek velük. Telefonom csörgése zavarta meg a gondolataimat. Kihangosítva vettem fel.
- Halló?- szóltam bele kicsit mérgesen.
- Haver kicsit nyugodj meg. - szólt bele Yongguk.
- Mégis,hogyan nyugodjak meg? Egyáltalán minek mennek oda? Hogy mindent elrontsanak? Végre közelebb kerültem hozzá,nem taszít el magától. Talán vissza is kaphatom. Ők meg oda mennek? Ha Sora bármit is mond és esküszöm olyat teszek amit nem bánok meg soha. - hadartam mérgesen és közben a gázra léptem,hogy sokkal gyorsabban oda érjek.
- Nem lesz semmi baj,vissza kapod őt. Hiszen ő mindig is hozzád tartózott. Senki nem tudja ezt olyan biztosan mint én vágy Jiho. Hiszen mi szerveztük nektek azt a hétvégét is. - válaszolta Yongguk, jól estek a szavai.
- Most lerakom mert itt vagyok. - mondtam.
- Sok sikert és nyugi. - mondta végül és kinyomtam a telefont. Leparkoltam és már mentem is be. Be se kopogtam hanem egyből bementem. Tudom ez illetlen dolog,de nem érdekelt. Hyeminről volt szó. Az előszobából hallgattam végig mindent,azt hogy sora hogyan bántja őt és hogy Hyemin hogy vág vissza. Megdobbant a szívem mikor mondta,hogy még mindig szeret. A helyzettől eltekintve kicsit boldog voltam,de láttam rajta milyen mérges. Mikor láttam,hogy kimegy a teraszra beléptem a nappaliba. Jiho rám mosolyogva bólintott,viszonoztam a geszust majd a két vendégre néztem. Sora össze fonta maga előtt a kezét és felvont szemöldökkel engem méregetett.
- Ha az utamba állsz és nem kapom őt vissza azt megkeserülöd. - morogtam rá.
- Te hagyod ezt Himi?- kérdezte mérgesen. Himchan csak felsóhajtott majd válaszolt.
- Arról volt szó,hogy kibékültök,de erre elő jön belőled az önző éned és senki nem érdekel. Ha nem fogsz változtatni elviszem a gyereket és befejeztem veled. Mert kezd nekem is sok lenni,hogy a barátaimat is ellenem fordítod. Az örökös hisztiről nem is beszélve. Se a gyereknek nem jó sem nekem.- mondta. Sora pedig krokodil könnyeket kezdett hullatni és valamit magyarázott még,de nem érdekel kimentem az én nimfámhoz és mellé ültem. Mindent elmondtam amit akartam,de nem válaszolt. Láttam,hogy nem tudja mit mondjon,de nem is kellett. Elég,hogy itt volt mellettem. Lejeb csúsztam,hogy neki kényelmesebb legyen és lassan löktem a hintaágyat. Az sem érdekelt volna ha megáll az idő,nekem az a jó ha az én erdei nimfámmal lehetek.
Simogattam a vállát,a kellemes érzés nem csak őt járta át hanem engem is. Rájöttem,csak akkor vagyok teljesen nyugodt ha a közelemben van,ha tudom semmi baja nincs. Ő az én nyugalom szigetem. A másodpercek lassan percek lettek a percek pedig lassan órák lettek,kicsit elgémberedtem a kényelmetlen üléstől,de nem számított. Neki kényelmes volt,idő közben persze lecsúszott és az ölembe hajtotta a fejét és úgy aludt tovább. Jiho kihozott egy pokrócot és Hyeminre terítette.
- Himchanék?- kérdeztem halkan közben Hyemin hátát simogattam.
- Maradtak még kicsit,még lenyugszik Sora de utána mentek is. Sok mindent kell megbeszélniük.
- Értem. - sóhajtottam fel.
- Tudod nehéz ez neki,szeret téged,de retteg is. Retteg hogy nem adhatja meg neked amit szeretnél,de mellette téged akar. Ez egy ördögi kör. Adj neki egy kis időt had tudja átgondolni. - mosolygott Hyeminre Jiho.
- Nem érdekel ha nem lehet gyerekem,annyi gyereket lehet örökbe fogadni. Akiket a szüleik eldobtak. Tudod gondolkoztam és erre jutottam,persze jó lett volna ha ő lesz a gyermekem anyja. Ki ne szerette volna,de ha nem lehet én akkor sem hagytam volna el. Mért is hagytam volna el? Egy ilyen nevetséges indok miatt,mert nem lehet gyereke? Ez nem az ő hibája,erről ő nem tehet. Ezt a sorsot írták meg neki és nekem is. De nem érdekel amíg boldog.- néztem a szemébe beszélgető társamnak.
- Ezt ő is tudja?- kérdezte mosolyogva.
- Nem tudom,de ez most nem is fontos,de lassan mennem kell. Lesz egy próba és mennem kell rá. Nem akarom így itt hagyni,de muszáj. - sóhajtottam fel miközben a telefonomra néztem.
- Nem lesz semmi baj. - mosolygott rám és segített felkelni. Karjába fogta Hyemint és elindult vele,megfogtam a vállát és magam felé fordítottam.
- Nem is értem,hogy tud ennyit aludni. - néztem a még mindig alvó szépséget.
- Reggel gyógyszert vett be a rosszul létek ellen. Nem mindenkinek vannak ilyen rosszullétei,de neki néha igen. Elég kemény gyógyszer és ez ki is szokta ütni. De legalább nincs rosszul. Nem bírom azokat a hisztiket. - nevetett fel halkan,de láttam rajta,hogy nem gondolja komolyan. Végig vele volt mikor én nem,és ez fájt. Fájt beismerni,de ő sokkal többet segített neki miné én azt valaha. Keserű mosollyal az arcomon hajoltam oda az én alvó nimfámhoz és egy apró csókot leheltem a homlokára.
- Vigyázz rá haver. - intettem neki és már mentem is. Gyorsan beültem a kocsiba és meg sem álltam a kiadóig. Gyorsan leparkoltam és már mentem is fel a próbaterembe. Már mindenki ott volt és nyújtottak. Yongguk felém dobott egy mackó nadrágot,hogy áthúzhassam és már kezdődhetett is a próba. Sorba táncoltuk el a koreokat,majd 1 óra után jöhetett egy kis szünet. Himchan mellém ült és adott egy palack vizet is.
- Bocs,hogy Sora így kiakadt. Nem erre számítottam én sem,fogalmam sincs mi ütött belé. De mostanában olyan kibirhatattlan. Régen nem ilyen volt,de most már kezd nekem is sok lenni. De mit tehetnék ott van a közös gyermekünk. - sóhajtott fel.
- Semmi gáz,ez nem a te hibád. - veregettem meg a vállát. Nem mondott semmit csak meredt maga elé. Jobb dolga is van mint nekem magyarázkodni,kinyújtott lábbal ültem a falnak dőlve. Yongguk huppant le mellém.
- Mi van  vele? - kérdezte minden bevezető nélkül. Nem kellett nevet mondania pontosan tudtam kire gondol.
- Kiabált majd a teraszon elaludt a vállamon,aztán tovább aludt az ölebe. Jiho vitte a szobájába mikor jönnöm kellet próbára. - mondtam még mindig csukott szemekkel.
- Elhozhattad volna,a srácoknak is hiányzik. - mondta kedvesen. Rá néztem és én is elmosolyodtam.
- Tudom,legközelebb elhívom. - mosolyodtam el a gondolatra. Jó lenne újra együtt mint  régen. Mikor még nem volt semmi baj és mindenki boldog volt. Újra el érem ezt a boldogságot,elérem hogy újra olyan boldog legyen mint régen. Megbánások,féltékenységek és veszekedések nélkül. Bármibe is kerül,de el fogom érni.