14.rész

Reggel a vekker idegesítő hangjára keltem fel, kómásan kikeltem meleg ágyamból. És a fürdő felé vettem az irányom,hogy elfogadható külsőt varázsoljak magamból. Mikor elkészültem lementem reggelit csinálni,de nem volt étvágyam. Azért ettem néhány falaltot hogy ne legyen baj és már mentem is dolgozni. Egész nap furán éreztem magam,fáradt voltam és a kedvem sem volt jó.
- Én kicsi hercegnőm mi van véled?- ült le mellém Jiho.
- Nem tudom,egész nap rossz a kedvem és rosszul is vagyok. – mondtam fáradtan.
 – Nem is festesz valami jól, sőt szörnyen festesz. – mondta,összeszedtem minden erőmet és a vállába bokszoltam.
- Gyökér. – hajtottam fejem a vállára hogy pihenhessek egy kicsit. Nyomott egy puszit a fejemre és hagyott pihenni.
- Gyerekek ma nem sokan vannak és…- nézett felém a főnök. – Hyemin drágám mi van veled? Rosszul vagy?- jött oda hozzám azonnal.
- Ami azt illeti nem vagyok jól. -  füllentettem,nagyon rosszul voltam. Szédültem és minden bajom volt.
- Itt meg mi folyik?- jött mellém Dae, ott szakadt a cérna. Félre löktem őket és a wc-be rohantam,kijött aminek ki kellett. – Életem minden oké?- kopogott be az ajtón Dae.
- Igen. – mostam meg az arcom és kinyitottam az ajtót.  Meg akart ölelni de nem engedtem neki,célirányosan mentem hátra és ittam egy pohár vizet és bevettem egy rágót. Furcsán és mérgesen nézett rám.
- Nem akarom hogy elkapd,idol vagy. – ültem fel a pultra.
- Nem akarod hogy elkapjam? És mi volt ott kin?- jött felém mérgesen.
- Figyelj,nem akarok veszekedni jó. Nem érzem jól magam és le kell még húznom a műszakomat. Nem tudnánk ezt megbeszélni utána?- kérdeztem fáradtan és alig láttam már.
- Most kéne megbeszélnünk nem gondolod? Kezd elegem lenni hogy mindenütt ott van ahol csak te. – emelte fel a hangját velem szemben.
- Ha ez az egész hiszti azért van mert nem csókoltalak meg akkor most fejezd be!- kiabáltam rá. – Kezd elegem lenni a hisztikből. Rosszul voltam és vagyok,de téged ezt cseppet sem érdekel,csak féltékeny vagy egy olyan srácra aki olyan nekem mint a bátyám. – gyűltek könnyek a szemembe de nem engedtem nekik utat. – És ha most megbocsátasz vissza kell mennem dolgozni. – mentem el mellette de visszarántott és szorosan megölelt.
- Olyan nagy baj hogy nem akarom hogy más megöleljen, olyan nagy bűn hogy ennyire szeretlek?- kérdezte halkan a fülembe suttogva.
- Utálom amikor ilyen vagy. – öleltem vissza. Kezét állam alá vezette és felemelte, közel hajolt és egy kis csókot lehet ajkaimra.
- Imádlak. – puszilt össze vissza,nevetve toltam arrébb.
- Mért jöttetek be?- kérdeztem mosolyogva.
- Ja igaz is. Nem volt olyan sok dolgunk ezért beugrottunk kicsit. – kacsintott rám. Megingattam a fejem és kimentem a többiekhez is,velük is beszéltem egy keveset aztán folytattam a munkám. Hirtelen megszédültem és leejtettem egy rendelést,de azt is rossz helyen mert a vendég is kapott belőle.
- Úr isten Hyemin,minden oké?- szaladt felém Jiho és felkapart a földről.
- Sajnálom,azonnal hozok egy másikat. – hajoltam meg mire megfogta a vendég a kezem.
 – Ülj le mellém amíg jobban nem érzed magad. – mosolygott rám.
- Nem őt most haza viszem. – segített fel Dae.
- Nem lehet dolgozom. – toltam el magamtól vagyis inkább csak próbálkoztam a lehetetlennel.
- Te most szépen haza mész és kikúrálod magad. Ahogy jobban vagy jössz is dolgozni,addig meg ne lássalak itt. – tessékelt ki az ajtón főnököm.
- És a ruháim?- indultam volna vissza.
- A kocsiban. – vett a karjai közé Dae és megindult velem a kocsi felé.  Vállába fúrtam a fejem és a nyakába kapaszkodtam, óvatosan betett a kocsiba és haza vitt.
- Nem kéne orvoshoz menni?- kérdezte miközben a kanapén feküdtem a lábán.
- Dehogy megyek,csak bekaptam valami vírust. Itthon leszek egy-két napig azt kész. – hunytam le a szemem,éreztem hogy Dae simogatja a fejem. Később arra keltem fel hogy megpuszil és kelteget.
- Lassan mennem kell,később lesz még egy próba. De utána vissza is jövök. – mosolygott rám. Erőt vettem magamon és feleltem,az órára néztem és akkor tudatosult bennem hogy több mint 2 órát aludtam.
- Uhh. –adtam hangot a gondolataimnak.
- Mi a baj?- jött felém és fogott meg erősen.
- Mért nem keltettél fel?- pislogtam nagyokat.
- Mert olyan szépen aludtál. – puszilt meg. – De most megyek,majd este beugrom még. – köszönt el és már ment is ki. Gondolkoztam hogy mihez is kezdjek magammal így négy óra környékén, kimentem a konyhába és körbe néztem. Találtam is hozzávalókat egy finom vacsorához,neki is álltam mikor rájöttem hogy nincs meg egy alapanyag,felvettem egy cipőt és egy pulcsit,aztán szaladtam is le a kisboltba hogy megvegyem. Mért is ne rengetegen voltak, mintha tudták volna hogy most jövök le. Egy örökké valóság volt mire sorra kerülhettem és fizetni tudtam,persze az eladó is velem kell szívóznia hogy mért nincs kisebb pénzem meg minden. 240-es vérnyomással mentem ki a boltból és akkor még nem is túlzok, képes lettem volna ott helyben megfojtani valakit. Haza rohantam és feldobtam a vacsit,amíg az főtt néztem valamit a tv-ben.  Mikor készen lettem megvacsoráztam és a fürdést is lerendeztem gyorsan. Pizsiben ültem le a kanapéra és vettem elő egy könyvet,amolyan adjunk a kultúrának pillanatnak uralkodott felettem. Teljesen beszívott a könyv és a képzelet világa,nem tudom mikor kapcsoltam fel a villanyt vagy kapcsoltam ki a tv-t,teljesen belemerültem a könyvembe. Még azt sem vettem észtre mikor csörgött a telefonom csak azt,mikor Dae konkrétan berontott az ajtón.
- Minden rendben?- kérdezte lihegve,én meg lestem rá mint Rozi a moziban.
- Ne haragudj olvastam,teljesen bele merültem. – mondtam halkan és félig mosolyogva. Dae lerogyott a kanapéra és lihegett, felkeltem és kimentem a konyhába hogy hozzak neki valami innivalót.
- Youngjae te is ülj le nyugodtan. – mentem el mellette és meglökődtem kicsit hogy lépjen valamerre. – Tessék. – adtam barátomnak a poharat aki egy húzásra ki is ürítette.
- Tudod mennyire meg ijedtem hogy nem veszed fel a telefont?!- oktatott ki mérgesen.
- Mondtam ne haragudj,olvastam. – vittem ki a mosogatóba a poharát.
- És ha történt volna veled valami?- kérdezte mérgesen.
- De nem történt. – sóhajtottam fel és Younjae felé néztem. – Olyan régen voltál itt, mi van veled?- váltottam témát.
- Én szerintem megyek,mert Daehyun hyung mindjárt felrobban. – nevette el magát mire az említett személyre néztem.
- Nem úszom meg mi?- kérdeztem mire Dae bólintott, felsóhajtottam és kikísértem vendégünket aztán visszamentem. Leültem barátom ölébe és átkaroltam a nyakát.
- Ne hízelegj,még mindig mérges vagyok rád. – ölelte át a derekam,elmosolyodtam és agy puszit nyomtam a nyakába.
- Szeretlek. – néztem rá mire megvillantotta gyönyörű mosolyát.
- Én is életem. – csókolt meg. Elváltam tőle és a nyakába fúrtam a fejem,felemelt és a szobámba vitt.
- Lefürdök és már itt is vagyok. – hintett egy lágy csókot ajkaimra és eltűnt a fürdő ajtó mögött. Halottam ahogy megnyitja a vizet,lassan kezdtem fáradtan érezni magam. Nem kellett sok és már el is pilledtem, kis idő elteltével éreztem hogy besüllyedt mellettem az ágy. Megfordultam és barátom karjaiba bújtam aki készségesen ölelt át. Apró puszit nyomott a fejemre és ö is aludni próbált. Rémes álmom volt,izzadtam és sikítva riadtam fel.
- Kicsim mi a baj?- kérdezte Dae is rémülten,rá néztem és kezeim közé fogtam az arcát és elsírtam magam.
- Hé mi van?Megijesztesz. – ölelt magához és próbált nyugtatni de én még keservesebben sírtam. – Mit álmodtál életem?Mi az ami ennyire megrémített?- kérdezte és a fejem simogatva. Sipogva néztem a szemibe és láttam hogy tanácstalan.
- Azt álmodtam hogy elhagysz és elmész. – sírtam fel keservesen megint. Elképedt és még szorosabban ölelt vissza magához.
- Te kis bolond,ilyen még az eszedbe se jusson. Soha a büdös életbe nem tudnálak magadra hagyni. – ölelt magához és puszilt folyamatosan.
- Biztos?- szipogtam még mindig.
- Biztos. – mosolygott rám és megcsókolt. Viszonoztam és közben még közelebb bújtam hozzá,féltem hogy elillan akár egy szép álom. A csók után elfektetett az ágyon és mellém feküdt,közel húzott magához és dúdolni kezdett nekem egy dalt. Halkan énekelni kezdte hogy engem nyugtasson amit el is ért,lassan újra elálmosodtam és el is aludtam. Reggel arra keltem hogy valami finom illatot éreztem. Morogva nyitottam ki a szemem,mert a nap ki akarta égetni. Lassan felkeltem és elindultam az illat felé,láttam hogy Daehyun hogy serénykedik a konyhában. Hangtalanul mögé léptem és átkaroltam a derekát.
- Jó reggelt életem. – fordult szembe velem és lágy csókot hintett a homlokomra.
- Neked is. – mosolyogva bújtam hozzá. – Mi finomat csinálsz?- néztem el mellette.
- Reggelit a szerelmemnek. – puszilt meg és közben eltessékelt az asztalhoz. Leültem az asztalhoz és figyeltem ahogy a rántottát és a szalonnát süti éppen,közben még csinált piritost is.  Mosolyogva néztem rá ahogy két tányérra tette a reggelit és lepakolta az asztalra,velem szembe leült és neki láttunk a reggelinek. Felajánlottam hogy elmosogatók ő addig meg elment lefürdeni,mikor készen lettem mindennel és is készen lett.
- Mehetsz te is. – paskolta meg kicsit a fenekem,mérgesen néztem rá. Fújtattam egyet és megcsaptam egy kicsit,de mosolyogva mentem a fürdőbe. Össze kötöttem a hajam és vettem volna el a fogkefém mikor megszédültem,le kellett üljek a kád szélére hogy össze ne essek. Két percig csak ültem a kád szélén fejem neki támasztva a mosdókagylónak. Mikor már elmúlt a szédülés beálltam a kádba és gyorsan letusoltam. Felöltöztem és kezdtem valamit a hajammal is,felkötöttem. Kimentem a fürdő fullasztó párájából és beszívtam a kinti hidegebb levegőt,lassan a szobámba mentem és elpakoltam az ágyat és a ruhákat is. Kivittem a szennyest a konyhába és bepakoltam a gépbe,e művelet alatt teljesen elfáradtam és meg kellet támaszkodnom a pultnál. Vettem két mély levegőt és folytattam a tevékenységem,aztán a nappaliba mentem ahol barátom nyúlt el a kanapén. Lelöktem a lábát és leültem én is megpihenni.
- Minden oké életem? – kérdezte Dae felülve.
- Aha csak kicsit fáradnak érzem magam. – mondtam mosolyt erőltetve magamra.
- Most keltél fel kb egy órája. – nézte meg a telefonja kijelzőjét.
- És ez jelent valamit?- kérdeztem mire ő elmosolyodott és egy csókot nyomott ajkaimra.
- Semmit. – feküdt el az ölemben,de én úgy éreztem mintha megjött volna a havi bajom. Felkeltem mire ő a kezemet fogta meg hogy vissza tartson.
- Mi a bajod?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Női gondok,azt hiszem. – vontam meg a vállam,bólintott egyet és elengedte a kezem,bementem a fürdőbe és elvégeztem volna a dolgom ha az lett volna ami.  Sárgás váladék volt a bugyimba amitől megijedtem,mert ilyen még nem fordult elő velem. Gyorsan a szobába mentem és kerestem egy másik bugyit,felvettem és beleragasztottam egy tisztasági betétet. A mocskos bugyim a szennyesbe dobtam ,kézmosás után vissza mentem Daehyunhoz aki még mindig feküdt a kanapén.
- Na?- kérdezte
- Téves riasztás. – vontam vállat és leültem a lábához.
- Nem kéne orvoshoz menned?- ült fel hirtelen.
- Dehogy megyek. – vágtam rá gondolkozás nélkül.
- Kicsim….- kezdett bele de közbe vágtam.
- Nem megyek és kész. Zárjuk le ezt a témát jó?- kérdeztem kissé hisztérikus állapotban.
- Oké. – jött közelebb hozzám és átkarolta a vállam. Vállára hajtottam a fejem és úgy néztük a tv-t. Egész nap nem csináltunk semmit,este Dae elment mert későn volt egy ének órája így egyedül hagyott. Megvacsoráztam és lefeküdtem aludni mert nem éreztem jól magam. Másnap reggel én is felöltöztem és bementem dolgozni. Eleinte nem volt baj de a hányinger és a fáradság megint elfogott, nem foglalkoztam vele hanem folytattam a munkámat tovább. Jiho elkapta a karom mikor mentem hátra egy doboz műanyagpohárért.
- Majd én hozom,te meg ülj le mert rossz rád nézni. – mosolygott rám kedvesen,
- Köszi kedvességed. – mondtam én is mosolyogva miközben ő hátrament a raktárba. Mikor ültem vagy két percet egy rakás ember jött egyszerre a kávézóba. Felvettem a rendelésüket és Jiho-val együtt készítettük el. Kivittük a rendeléseket és kezdtük takarítani mert záráshoz közelegtünk.
- Én nem ezt rendeletem. – szólalt meg mögöttem valami nyávogó hangú lány.
- Biztos vagy benne?- kérdeztem kedvesen.
- Igen biztos,én tejeskávét rendeltem és ez nem az. – folytatta a kötekedést. Megnéztem a poharát, az volt benne amit rendelt.
- Ez pedig tejes kávé. – mondtam nyugodtan.
- Hát pedig én nem érzem rajta a tejet. – folytatta tovább.
- Akkor vannak ki téve kis tejek ezekre az esetekre ha valakinek több tej kellene bele,nyugodtan menj és vegyél belőle. – mosolyogtam rá de már ott tartottam hogy a fejébe rántom a rohadt poharát.
- Hívd ide a főnököd!- mondta mosolyogva.
- Erre semmi szükség. – mondtam fáradtan,kezdett idegesíteni.
- De hívasd ide most azonnal. – rikácsolta,sóhajtottam egyet és elmentem főnökömért. Bekopogtam és egy „szabad” után be is mentem.
- Hyemin mi a baj?Rosszul vagy?- kérdezte azonnal.
- Nem,egy vendég szívja a vérem. – mondtam ki egyszerűen mire felkelt a helyéről és közelebb lépett hozzám.
- Mi a baj?- kérdezte.
- Egy lány meg van róla győződve hogy én nem tejeskávét csináltam neki és most veled akar beszélni. – mondtam el egy szuszra.
- És azt csináltál neki?- kérdezte.
- Persze,ennyire nem vagyok meghibbanva hogy ne azt vigyem ki amit rendelnek. Ha meg ilyesmi történne én magam fizetném ki neki az újabbat. – mondtam tényszerűen.
- Tudom,na menjünk nézzük meg a gráciát. – sóhajtott ő is nagyot velem együtt. Kimentünk ahol már viháncolva vártak minket vagy négyen. Mikor meglátott minket a lány odajött hozzánk a kíséretével is.
- Az alkalmazottja nem képes egy rendelést sem megcsinálni,egy embernek sem tudta megcsinálni amit kért. – kezdett bele mosolyogva.
- Értem,tehát akkor azt állítja hogy az alkalmazottam nem hogy egy de egymás után még három rendelést is elrontott?- kérdezte főnököm.
- Pontosan. – helyeselte a lány én meg álltam és csak figyeltem.
- Ebben az esetben nézzünk meg egy videót mindannyian. Jiho be üzemelnéd nekem ez a kis tévét?- mondta főnököm és a vállam átkarolva segített a pult mögé ahol le tudtam ülni. – Te maradj itt. – súgta a fülembe. Jiho betette a CD-t és elindította a felvételt, oda pörgette ahol bejönnek. Sorba elmondták a rendelésüket és mi sorban csináltuk meg a helyes rendlelést. A felvételről az is hallatszik mikor megbeszélik hogy reklamálni fognak,mert ez nekik csak jó. Főnököm és Jiho is feszülten nézték végig a felvételt majd a végénél kikapcsolta azt.
- Tehát felhívhatjuk a rendőrséget és feljelentést tehetünk rágalmazásért,jól mondom?!- fordult a vendégek felé akik megkövülve figyelték a már kikapcsolt TV-t. Ők azonnal elkezdtek bocsánat kérni és elég rendesen hagytak is borravalót nekem,és már mentek is ki a kávézóból.
- Na erről van szó. – veregette meg a vállam Jiho,ránéztem és halványan elmosolyodtam. Barátnőm jött elém záráskor,mosolyogva megöleltem.
- Szarul festesz. – mondta minden kertelés nélkül.
- Én is örülök hogy látlak. – vettem fel a táskám és gyors elköszöntem mindenkitől,majd mentünk hozzánk.

- Nem vagy terhes?- kérdezte barátnőm szürcsölve a teáját a kanapén.
- Nem dehogy. – vetettem el az ötletét azonnal.
- Mért vagy olyan biztos benne? Voltatok már együtt és rosszul is vagy meg ilyenek. – vonogatta a szemöldökét mosolyogva.
- Ez még nem jelent semmit. Tudom hogy nem vagyok terhes. – ültem le mellé teámmal a kezemben.
- Ne már,annyira szeretnék már nagynéni lenni. – fújtatott mint egy kis óvodás.
- Hát arra várhatsz gyöngyöm. – mosolyogtam rá.
- Hát engem nem érdekel,tudom hogy terhes vagy. – vette elő megint a témát.
- De nem vagyok terhes. – mondtam ismét.
- Akkor tudod mit?Holnap elmegyünk az orvoshoz,ő majd megmondja a frankót. – makacsolta meg magát.
- Daehyun beszélte tele a fejed?- vontam fel a szemöldököm.
- Hát mondta hogy nem akarsz orvoshoz menni. – mondta mosolyogva. Komolyan mért nem szálnak már le erről az orvoshoz kell menni témáról? Mért akarják annyira hogy orvoshoz menjek?
- De akkor békén hagytok igaz?- kérdeztem komolyan. Barátnőm sűrűm bólogatott és mosolygott rám.
- Annyira jó lesz ha kiderül hogy nekem volt igazam és egy kis Dae baba növekszik benned. – simogatta meg a hasam nevetve. Mérgesen néztem rá és elütöttem a kezét a hasamról.
- Majd ha kiderül hogy igazad van akkor simogathatod a hasam,de addig ez magán terület. – mutogattam a hasamra. Sora úgy döntött hogy ma nálam alszik és így biztosra megy,hogy holnap tényleg elmegyek orvoshoz. Reggel arra keltem fel hogy valaki elég diszkréten veri az ajtómat,aztán rám ugrik.
- Fent vagyok. – morogtam mérgesen.

- Akkor igyekezz,kértem tegnap időpontot is. – szállt le rólam és lerángatta rólam a takarót. Mérgesen és fáradtan indultam öltözködni és a rendbe tenni magamat,mikor ezekkel mind készen voltam a konyhába mentem és ittam egy narancslevet. De ezt is nehezen mert a gyomrom borsószemnyire zsugorodott össze. Féltem hogy mint mond az orvos,féltem attól hogy terhes vagyok. Nem az van hogy nem akarok gyereket,vagy hogy nem Daehyuntól,de még nem érzem készen magam arra hogy egy kisbabát neveljek fel. Nagy erőt vettem magamon és bezártam az ajtót magunk után és lecammogtunk Sora kocsijáig. Sora teljesen fel volt pörögve.
- Képzeld Himi drágám mondta hogy keresnek a TS-hez egy sminkest, és mondta hogy meg említett engem. – mosolygott rám.
- De jó,nagyon örülök. Remélem sikerül majd. – simogattam meg a karját biztatóan.
- Remélem is,a drágám azt mondta biztos sikerül majd. – mosolygott mér mindig. Aztán megállt az orvosnál,én még rosszabbul éreztem magam. Nem szeretek dokihoz járni,de van olyan aki szeret? Nyögvenyelősen szálltam ki a kocsiból és közben körbe néztem lehetséges menekülési útvonalakat keresve,de erről le kellett mondanom mikor Sora belém karolt.
- Eszedbe se jusson,bemész és kijössz ennyi lesz. – lökdösött az ajtó felé. Amit a rendelőhöz értünk márt szólítottak is,hulla sápadtan mentem be az orvos meg mosolyogva nézett rám.
- Maga Lee Hyemin?- kérdezte mosolyogva. Torok köszörülve válaszoltam és szorongva ültem le egy székre. Megköszörülte a torkát és elvégezte azt amit az orvosok el szoktak végezni hogy megtudják terhes vagyok-e vagy sem. Várt is vett amit nem tudtam hova tenni és féltem is hogy ott helyben ájulok el,vérem látványa miatt.
- Kisasszony maga nem terhes. – mondta szomorkásan,én is elszomorodtam egy pillanatra aztán mosolyogva álltam fel hogy elköszönjek és elmenjek.
- Egy pillanat kisasszony. – szólt utánam mire megpördültem a tengelyem körül.
- Igen?- kérdeztem feszülten.
- Mondja volt valaha is rák szűrésen?Akármilyen rák szűrésen?- kérdezte,mire pupillám kitágult és szorosan kezdtem fogni a táskám fülét.
- Nem miért?- remegett meg a hangom.
- Akkor most menjen el,itt egy beutaló a kórházba. Azt javaslom minél előbb menjen el. – nézett rám komolyan és átnyújtott  egy kis papírdarabot. Remegő kézzel tettem el,meghajoltam és kimentem az ajtón.
- Na babát vársz?- kérdezte barátnőm mosolyogva.
- Nem. – erőltettem magamra egy mosolyt.
- Na,ne legyél ennyire elszomorodva, lesz még rá alkalom ne félj. – kacsintott rám,de nem tudtam viszonozni a mosolyát és a humorát. Végig az járt a fejemben amit az orvos mondott.
- Menjünk most haza jó?- kérdeztem halkan mire barátnőm megszorította a kezem  és elindult a kijárat felé. Egész úton meg sem szólaltam, gondolom barátnőm betudta annak hogy most szomorú vagyok mert nem vagyok terhes. Halkan mentem fel a lakásomba,Sora nem jött velem mert dolga volt de biztosított róla hogy nem leszek egyedül mikor haza érek. Ledobtam a táskám és a kabátom az előszobai szekrényre és bementem a nappaliba.
- Kicsim. – szólalt meg mögülem egy hang,mire vagy három métert ugrottam fel ijedtemben., megfordultam és szembe találtam magam Daehyunnal aki mosolyogva figyelt engem.
- Elment az eszed? Tudod mennyire megijedtem?- ütöttem meg a karját,nevetve húzott magához és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Bocs,nem tudtam hogy ennyire megijesztelek. – felelte mosolyogva még mindig.
- Pedig de,azt hittem mentem nem áll a szívem. – néztem rá mérgesen.
- Ha ez a probléma én felgyorsíthatom ha gondolod!- nézett rám kajánul.
- Te marha. – löktem el magamtól nevetve. Elkapta a derekam és vissza húzott magához.
- Szeretlek életem. – komolyodott el . – Bármi is történik én itt vagyok neked. – simogatta meg az arcom.
- Mi a baj?- kérdeztem az arcát kémlelve.
- Sora felhívott és mindent elmondott. – mondta halkan.
- Értem. – köszörültem meg a torkon és megszorongattam a felsőjét.
- Figyelj ha gyereket akarsz felőlem oké, nem nagy dolog megcsinálni. Ha érted mire gondolok. –emelgette a szemöldökét. Nevetve csókoltam meg amit azonnal viszonzott is. Nyakát átkaroltam mire ő az ölébe vett,majd a szobámba vitt. Lassan az ágyra tett és fölém mászott.
- Most ne. – toltam el magamtól óvatosan mert féltem a reakciójától. Féltem hogy mérges lesz rám,de nem ez történt. Lágyan elmosolyodott és elfeküdt mellettem,kezét a fejem alá dugta és közel húzott magához. Félve markolásztam a felsőjét.
- Semmi baj életem. – suttogta halkan félálomban.
- Menj el fürdeni. – lökődtem kicsit meg.
- Nem akarok majd reggel. – fordult meg közben engem is megfordított és átkarolta a derekam.
- Oké,de én elmehetek fürdeni?- kérdeztem még mindig mire sóhajtott egy nagyok.
- Na ide figyelj,most szépen lefekszel és alszol. Reggel majd megfürdesz velem. – csókolt a nyakamba,ujjaimat rákulcsoltam az övére és lehunytam a pilláim.

13.rész

Daehyun elég sokáig aludt, már keltettem volna fel mikor megcsörrent a telefonja.
- Vágd földhöz,kapcsold ki,bármit tegyél vele csak hallgattasd már el. – morgott Dae.
- Guk az. – néztem a kijelzőre.
- Add ide. – ült fel majd elvette a telefont. Pár igen és nem után letette és bűn bánóan nézett rám.
- El kell mennem, betettek holnapra egy fellépést és próbálnunk kell. – mondta és közben elindult a háló felé hogy össze szedje a dolgait.
- Muszáj?Áh ne is válaszolj,tudom hogy muszáj. – válaszoltam a saját kérdésemre.
- Kárpótlásul elmegyünk majd valahova randizni okés?-  simította ki a hajam az arcomból és megcsókolt.
- Hova?- csillant fel a szemem.
- Még kitalálom. – húzta fel a cipőjét és kilépett az ajtón.
- Szeretlek. – húztam vissza egy csókra.
- Én is szeretlek. – köszönt el és elindult. – Ja és azt a rohadékot ne engedd be többet,mert kinyírom. – fordult vissza mintha elfelejtett volna valamit.
- Nyugi,nem engedem be. Majd áthívom Sorát és tévézünk majd. – mosolyogtam rá.
- Az én okos kis szerelmem. – csókolt meg utoljára és már el is ment. Mikor becsuktam az ajtóm halottam hogy csörög a telefonom,beszaladtam és felvettem.
- Haló drágám, képzeld Himit behívták ma. Nem mehetnék át estére?- kérdezte Sora.
- Ép téged említettelek Daehyun-nak,gyere csak.
- Király,fél óra és ott vagyok. Vigyek valamit?- kérdezte
- Ahha valami ütcsit, kukorica van. – néztem be a szekrénybe.
- Okés hamarosan ott vagyok. – tette le a telefont.
- Akkor én addig keresek valami filmet. – indultam vissza a nappaliba és letérdeltem az állvény elé. A horror film totálisan ki van lőve mert egyszer biztos szívrohamban fogok meghalni egy ilyen nyamvadt film miatt, de szerintem Sora is. Talán valami vígjáték jobb lenne? Vagy legyen valami akció film? Áh majd ha Sora megjön akkor eldöntjük hogy mi legyen? Vagy lehet nem választunk semmit és nézzük majd a tv-t ha nincs más. Gyorsan elmentem a fürdőbe hogy megmossam az arcon,nem tudom minek de úgy éreztem hogy meg kell mosnom na. Mikor kiértem a fürdőből Sora már csöngetett is.
- Ez gyors volt. – öleltem meg hosszan.
- Ha meg lassú vagyok az a bajod. – grimaszolt és levette a cipőjét és a nappaliba ment.
- Nem mondtam hogy baj. – mentem utána mosolyogva,majd leültem mellé és felé fordultam.
- Mi van?- kérdezte és a kezébe vett egy DVD-t és a hátulját olvasgatta.
- Semmi csak elgondolkodtam hogy milyen jó hogy a barátnőm vagy. – mondtam mire rám nézett majd elnevette magát. A következő pillanatban már rám is vetődött és elterültünk a kanapén,felnevettem.
- Nagyon szeretlek unni. – nézett rá. Mire még jobban elröhögtem magam. A következő pillanatban köhögésre lettem figyelmes.
- Oké hogy azt mondtam hogy őt ne engedd be, de az sincs rendben hogy Sora teper le. – röhögött fel mire én csak a kezeimbe temettem az arcom.
- Na ide figyelj szívtipró…- kezdett bele Sora de mikor a derekamra ült meglátta Himchant ahogy karba font kézzel néz rá és érdeklődve figyeli mi lesz ebből.
- Mond. – várta Daehyun is,én meg csak ott feküdtem alatta és nevettem.
- Nos hát az van hogy…- kezdett bele de elakadt megint.
- Hogy?- kérdezte Himchan is.
- Aj mond már el nekik. – mondtam én is nevetve.
- Jó de úgy volt hogy ez a mi titkunk marad. – nézett le rám Sora.
- Semmi baj biztos megértik majd. – húztam én is tovább a srácok agyát,ők meg álltak ott és minket figyeltek.
- Nos az van hogy nekem előjogom van leteperni Hyemint és tudod miért? Mert én régebb óta ismerem. – zárta le ennyivel. Daehyun ránézett Himchanra aki csak bólintott egyet, ő meg megindult és odalépett Sora mellé. Egy egyszerű mozdulattal lekapta rólam és letettem Himchan elé. Felkeltem én is a helyemről és elé léptem.
- Nem úgy volt hogy be kellet mennetek? –kérdeztem és közben a nyakláncával játszottam. Ő átkarolta a derekam.
- De be is kellet menni,de csak eligazításra. Utána már jöhettünk is el. – mondta és homlokon puszilt.
- Akkor filmeztek velünk? –csillant fel a szemem örömömben, ő csak elmosolyodott és bólintott egyet. Soráék felé lestem hogy mit csináltak de láttam hogy éppen nagy magyarázásban vannak mind a ketten. Kicsit füleltem de mikor meghallottam hogy hova menjenek holnapután akkor csak elmosolyodtam és figyeltem őket. Nagyon egymásra találtak ők ketten.
- Mit figyelsz annyira?- kérdezte és közben arcomat simogatta.
- Csak őket. – feleltem. – Aranyosak együtt nem?
- Nálunk nem aranyosabb. – puszilt bele a nyakamba mire felnevettem.
- Hé, ne előttünk!- sikított fel Sora én meg csak mosolyogva barátom ölelésébe bújtam.
- Áh tényleg ki volt az akit Daehyun hyung említett?- kérdezte Sora mire én félrenyeltem a kukoricát. Majdnem megfulladtam bele de szerencsére kaptam egy kis üdítőt.
- Jaeho. – mondtam mire Sora szemei kikerekedtek szemekkel nézett rám.
- Ő meg mi a szart keres itt?!- mérgelődött Sora.
- Ezt én is szeretem tudni, meg az hogy hol lakik. – dörmögött Dae mellettem.
- Nem tudom minek jött vissza. Te meg minek akarod tudni hol lakik?- kérdeztem.
- Hogy tudjam hova kell menni hogy ki tudjam nyírni. – mondta mérgesen.
- Mit csinált azaz idióta?- kérdezte Sora is mérgesen.
- Fogdosta. – mondta Daehyun mérgesen és közben combomat szorította meg.
- Ez fáj. – szóltam rá mire bocsánatkérően nézett rám.
- Fogdosta?- akadt ki Himchan is.
- A fenekemet fogta meg. – helyesbítettem.
- És ez rendben van?- emelte fel a hangját Himchan.
- Na jó most mindenki nagyon gyorsan elkussol jó. Ki a franc gondolta volna hogy ennyi év után visszajön és megkeres? Azt meg pláne nem gondoltam volna hogy megfogja a fenekem. De nem tudok mit tenni ellene meg történt sajnos ez van. De ha itt faggattok és velem kiabáltok az nem segít. – fakadtam ki, könnyes szemekkel néztem rájuk majd a szobámba mentem és becsuktam az ajtót magam mögött.

Sora powo:
Néztem ahogy Hyemin kikel magából ami érthető is volt mert mind rátámadtunk. De mikor könnyes szemmel ment a szobájába a szívem szakadt bele. Daehyun már kelt is fel a helyéről de vissza húztam.
- Most egy barátra van szüksége. – mosolyodtam rá, ő pedig szomorúan bólintott.
- De ha…- kezdett bele.
- Nem lesz semmi baja, ők LB-k nem?- segített ki Himi is.
- Ti folytassátok a filmet mi meg tartunk egy csajos estét vagy mit tudom én, csak ne gyertek be bármit is hallotok. – amit ezt kimondtam egy nagy csörömpölést hallottunk Hyemin szobájából. Riadtan kapták a fejüket a szoba irányába én meg a fejem fogtam.
- Jó hogy nem kint van. – sóhajtottam nagyot.
- Mi volt ez?- kérdezte Daehyun hyung.
- Szerintem egy váza. – mondtam és megálltam az ajtó előtt. Vettem egy nagy levegőt majd lenyomtam a kilincset és beléptem az ajtón. Igen egy váza bánta ezt az egészet, Hyemin pedig a sarokban ült és sírt.
- Hé drágám na,nyugi. – siettem mellé és magamhoz húztam.
- Minek jött vissza ennyi év után? Miért keresett meg?- sírt nekem és pólólom szorongatta.
- Nem tudom, de az tudom hogy ha a közeledbe jön még egyszer a tökeit tépem le. – mondtam dühösen mire csak szipogott egyet. Egy óra után már lenyugodott és már az ágyban feküdtünk, nem kellet sok neki hogy elaludjon. Mikor elaludt halkan felkeltem mellőle és kimentem a szobából,persze abban a pillanatban Daehyun fél örül állapotban támadott le.
- Mi van vele?- kérdezte idegesen.
- Most már alszik és megnyugodott. – mondtam és fáradtan ültem le Himi mellé.
- Ki ez a Jaeho srác?- kérdezte barátom és közben puszit nyomott az arcomra.
- Hyemin előző barátja,nagyon szerették egymást. Legalábbis Hyemin nagyon szerette őt. Mindig a kedvében járt mondjuk ez az elején Jaeho részéről is megvolt. De egy  idő elteltével megváltózott, sokat veszekedett Hyeminnel az öltözködéséről vagy arról hogy hogyan sminkeli magát, vagy pedig hogy mért vannak fiú barátai. Egyszóval mindenért, aztán kerülte őt hetekig nem beszélt vele, mikor úgy döntöttem hogy követnünk kell. Még mindig emlékszem Hyemin arcára mikor meglátta hogy Jaeho más lányt ölelget és csókolgat. Egy világ tőrt benne össze. Mikor kérdőre vontunk az utcán alázta meg és ott hagyta. Aztán pár napra rá felkereste és az összes cuccát elvitte, mondta még neki hogy Amerikába megy és hogy szereti de így jobb lesz mindkettőjüknek. – mondtam végig a történetet. Himchan csak csöndben ült mellettem és nézett ki a fejéből, ez még a jobbik eset volt. Daehyun csak úgy forrt a dühtől, látni lehetett rajta hogy mennyire mérges.
- Megölöm, ha még egyszer a közelébe jön. Komolyan megölöm. – sziszegte mérgesen.
- És azzal mégis mit oldasz meg? Gondolkozz, téged lecsuknak mert kinyírtál egy szemétládát, Hyemin szenved mert te bajba kerültél. Te meg azért szenvedsz mert ő szenved. Mi ez latin szappan opera? – rivvaltam  rá mire lehajtotta a fejét.
- Akkor mit tegyek? – kérdezte fájdalmasan, megsajnáltam mert tudtam hogy fáj neki.
- Csak legyél mellette és ne bántsd meg. Szeresd ha lehet még ennél jobban is. – mosolyogtam rá mire ő is elmosolyodott.
- Ennél jobban már nem tudom. – mosolyodott el halványan.
- akkor jó, most menj be mellé és feküdj le,de ne keltsd fel. – veregettem meg a vállát. Mi elindultunk hazafelé.
- mért gondolom úgy hogy ez nem a teljes igazság volt amit elmondtál?- kérdezte a kormány mögött Himi.
- Mire gondolsz?- kérdezte felé fordulva. Csak adja az ég hogy nem arra gondol amire én.
- Hyemin és Jaeho történetére gondolok,te is tudod. – pillantott rám, én meg a kabátom szorongattam.
- Nem akartam Daehyun előtt mondani. – ismertem be majd vettem egy nagy levegőt. – Egyszer mikor Jaeho részeg volt megerőszakolta Hyemint,ezt csak én tudom. Még a szüleinek és még Jihonak sem mondta el. – mondtam mire Himchan mérgesen a kormánykereket markolászta.
- Hogy lehet valaki ekkora szemétláda? És Hyemin utána még vele maradt? Normális volt ő?- kiabált a kocsiban.
- Ne kiabálj hanem figyelj az útra. És nem,nem volt normális. De ki normális ha szerelmes? Szerelmes volt és megbocsátott neki, egyszer. – mondtam sóhajtva.
- Ezt Dae nem tudhatja meg,mert ha igen ebből még nagy baj is lehet. – sóhajtott Himi is.
- De nem ám. Hyemin nem fogja neki mondani ahogy én sem, és te sem fogod remélem. – mondtam és közben kiszálltam a kocsiból.
- Én nem fogom. Elég nekik ez is. – mondta és bementünk a lépcsőházba.

Daehyun powo:
Miután Sora és Himchan elmentek bezártam az ajtót és ittam egy pohár vizet. Végig az kavargott a fejemben amit Sora mondott. Miután a pohár kiürült letettem a mosogatóba és halkan bementem Hyeminhez. Békésen aludt de néha sipogott egyet. Halkan befeküdtem Hyemin mellé és kezem a feje alá tettem és derekát átkarolva húztam közel magához. Óvatosan egy puszit nyomtam a homlokára és lehunytam a szemem.

Hyemin powo:
Reggel Daehyun karjai között ébredtem fel. Óvatosan eltávolodtam tőle és felültem az ágyon. Néztem ahogy békésen alszik,boldog voltam hogy itt van mellettem. Lassan mocorogni kezdett és nyitogatta a szemeit is. Rém emelte tekintetét és csak nézett.
- Mikor keltél fel?- kérdezte rekedtes hangján.
- Csak nemrég. – mosolyogtam rám és lehajolva egy puszit nyomtam ajkaira. Ő persze azonnal lerántott magára és hosszasan megcsókolt. Nagy cuppanással váltam el tőle és a fürdőbe mentem, gyorsan elvégeztem a dolgom hogy Dae is utánam tudjon jönni.
- Oppa mehetsz. – kiabáltam neki.
- Ezt mond még egyszer. – jelent meg mögöttem hirtelen és átkarolta a derekam. Megijedtem hogy itt termet mögöttem a semmiből.
- Mégis mit?- kérdeztem és szembe fordultam vele.
- Hallani akarom hogy oppa-nak hívsz. – nézett mélyen a szemembe mire csak elmosolyodtam.
- Oppa. – mondtam ki, mire csak féloldalasan elmosolyodott és húsos ajkaival az enyémre tapadt. Boldogan viszonoztam csókjait,kezeimmel átkaroltam a nyakát. Dae kicsit erősen neki nyomott a pultnak mire belenyögtem a csókba.
- Ma nem kell bemenned?- kérdeztem ajkaitól elválva.
- De sajnos. – mondta,de visszahúzott magához még egy csókra aztán még egyre és még egyre. Nevetve toltam el magamtól.
- Menj fürdeni mert el fogsz késni. Guk meg leszid. – mondtam mire csak bólintott és elment fürdeni.  Addig összeütöttem valami reggelit, mire készen lettem addigra ő is készen lett. Asztalhoz ültünk és megreggeliztünk. Miután befejeztük az evést Dae már ment is az ajtóhoz és húzta a cipőjét, kikísértem az ajtóig.
- Ma nem biztos hogy tudok jönni. – mondta mire elszomorodtam.
- Miért?- kérdeztem halkan,nem akarok egyedül lenni, vagyis nem akarok nélküle elaludni.
- Sokáig lesz próba úgy tűnik, nem akarom hogy megvárj. Holnap már neked is munkába kell menned. – puszilt meg és szorosan megölelt. Nagyot sóhajtva mentem a nappaliba és leültem a kanapéra.
- Mit fogok ma csinálni?-  tettem fel magamnak a költői kérdést. Már éppen szenvedni készültem mikor megcsörrent a telefonom, Jiho nevét írta ki.
- Szia. – köszöntem bele mosolyogva.
- Álohá kis bogaram. – köszönt bele kedvesen és feltételezem fülig érő mosollyal.
- Na mondjad szépfiú. – tértem a lényegre mert hát indoka volt hogy felhívott.
- Nem lenne gond ha ma bejönnél? Még mindig nem találtunk senkit Hyori helyére és ma egy rendezvény van. Kellene még egy ember,persze a főnök mondta hogy kifizeti. – magyarázkodott.
- Megyek. – vágtam rá.
- Remek fél órán belül itt tudsz lenne?- kérdezte.
- Persze,de most megyek. – tettem le a telefont és a szobámba siettem. Kivettem a szekrényemből egy fekete rövidnadrágot és egy piros hosszú ujjú piros kötött felsőt. Gyorsan felvettem és a fürdőbe mentem, hajam csak megfésültem kicsit ki sminkeltem magam és már mentem is. Az ajtónál felvettem a dorkóm és egy táskába dobáltam pár dolgom és már szaladtam is. Gyorsan oda is értem, Jiho fel s alá járkált de mikor kiszúrt magának az öltözőbe rángatott.
- Na mi van? Időben itt vagyok. – néztem az órámra.
- Nem az, csak most tudtam meg hogy valami gazdag gyerek jön ide a haverjaival. – mondta mire csak bólintottam.
- Rendben, és?
- Mi és? A szőr fel áll a hátamon az ilyen suttyoktól,ahogy beszélnek ahogy néznek. Áhhh már most elegem van. – verte a fejét a szekrényébe.
- Oké elég le. Még azt a kevés tudást is kivered a fejedből. – mondtam mire mérgesen nézett rám aztán elmosolyodott.
- Kimegyek te pedig öltözz csak át. Kint találkozunk. – veregette meg a vállam és kiment. Felvettem a munkaruhám és utána mentem én is, sokan voltak már itt. Látni lehetett rajtuk hogy nem középosztálybeliek, márkás ruhák,táskák,cipők,kiegészítők. Egyszóval csórónak tűntél mellettük.
- Már most annyian vannak. – szörnyülködött Jiho.
- Nyugi van haver. – veregette meg a vállát munkatársam, én meg csak mosolyogtam.
- Na ki kezdi?- tettem fel a rettegett kérdést.
- Én tuti nem. – vágta rá elsőként Jiho.
- Úgy igazságos ha kő-papír- ollóval lerendezzük. – mondta Hyunsok.
- Ez jó ötlet. – mentem én is bele a játékba. Jiho csak fájdalmas arccal nézett ránk. Persze a dologhoz az is hozzá tartozott hogy ő lett a vesztes, azt a fejet amit ő vágott meg kellett volna örökíteni. Lassan oda cammogót az asztalhoz és jó pofát vágva az egészhez felvette a rendelést. Persze mi ezt nagyon élveztük és egymást támogatva röhögtünk.
- Kisasszony rendelhetnék?-  kérdezte kimértem egy srác.
- Hogyne mint adhatok?- lépem elé mosolyogva.
- Halhatnám az étlapot?- kérdezte mire csak pislogtam rá majd vettem egy nagy levegőt és válaszoltam.
- Hangos étlapot nem tartunk, itt van nézze meg. Ha talált valami érdekeset szól,vagy megelégszik annyival hogy én ajánlok valamit. – soroltam fel a lehetőségeket mire féloldalasan elmosolyodott.
- Nem semmi, nem erre számítottam. – mondta és a pultra dőlt.
- Hát akkor mire?
- Hogy felmondod az étlapot. – válaszolt egyszerűen mire majdnem felröhögtem.
- Köztünk maradjon de nem tudom fejből az összes ételt és italt ami itt kapható. – vallottam be mire felnevetett.
- Akkor egy kávét feketén. – mondta mire csak bólintottam.  Kivittem a rendelést amint készen lett, a srác végig engem figyelt.
- Mini telefon. – szólt nekem Jiho és már hozta is.
- Szia. – köszöntem bele mosolyogva.
- Mit csinálsz kicsim?- kérdezte Dae kicsit lihegve.
- Dolgozom,behívtak kisegíteni. De ahogy hallom neked szüneted van, igyál is ne csak velem beszélj. – oktattam ki mire hangosan felnevetett.
- Ya! Minivel beszélsz?- szólt bele valaki a készülékbe.
- Zelo-ya te vagy az?- kérdeztem mosolyogva.
- Noona Daehyun hyung bántalmaz. – mondta mire valami hatalmasat csattant. Feltételezem Dae tarkón vágta Zelot.
- Most le kell tennem, sziasztok. – köszöntem el és gyorsan kinyomtam,mert a főnök ellenőrizni minket.
- A herceged volt?- kérdezte Jiho unottan
- Ühüm. – hümmögtem elégedetten.
- Mini meg tudhatnám mit csinálsz a pult mögött?- kérdezte kedvesen főnököm.
- Kő-papi-olló vesztes. – mondtam büszkén mire a főnök csak megrázta a fejét és tovább ment.
- Ti mindig így dolgoztok? – kérdezte a vendég akit az előbb szolgáltam ki.
- Általában igen. – mondtam mosolyogva.
- Értem. – bólintott majd egy asztalhoz ült ahol beszélgetésbe elegyedett.
- Meddig tudsz bent maradni?- nézett rám fél szemmel Hyunsok.
- Ameddig kell. – mosogattam el egy adag poharat.
- Lassan le kellene váltani Jiho-t mert rohama lesz. –mondta és röhögött fel velem együtt.
- Menjek én?- kérdeztem mosolyogva.
- Nem gond?
- Dehogy, utána úgy is te jössz. – mondtam mire csak lökött egy kisebbet rajtam. Vettem egy nagy levegőt és elindultam Jiho felé. Mikor észre vett a szemi felcsillantak.
- Egyetlen édes drága kincsem. Mond,hogy leváltasz. – nézett rám kérlelő szemekkel.
- Le. – adtam egy gyors és egyszerű választ, mire körbe néztem már nem is volt mellettem. Fél pillanat alatt a pult mögött volt, szórakozottan néztem utána mosolyogva. Körbe mentem és megkérdeztem kell-e valami bárkinek bármi. Dél volt mikor kivittük mindenkinek a rendelt ebédet, mi is a pulthoz mentünk és beszélgettünk egy kicsit. Ettem pár falaltot hogy ne legyen semmi baj.
- Hé csinibaba. – jött oda hozzánk egy srác és elég közel volt hozzám mondjuk így.
- Segíthetek valamiben?- kérdeztem kedvesen, de legszívesebben kiütöttem volna az illetőt.
- Igen sok mindenben. – nézett rám és közben a hátam simogatta.
- Uram ha lenne kedves és nem  zaklatná az alkalmazottakat? – szólt illedelmesen Jiho.
- Ugyan én nem zaklatom,csak ismerkedem. – mondta és még mindig a hátam fogta. Kezdett nagyon idegesíteni az egyed, lassan kezdett a végére járni a türelmem.
- Megtennéd hogy nem más barátnőjével akarsz ismerkedni. – húzott magához Daehyun. A hangját ezer közül is felismerem akár.
- Nem tudtam hogy foglalt. – emelte fel a kezét védekezés képen.
- Most már tudod,húzás van. – szólt rá Dae én meg csak kamilláztam.
- Főnök kimehetek egy kicsit a levegőre?- kérdeztem szépen pislogva.
- Tudok neked nemet mondani?- kérdezte és megölelgettet kicsit.
- Nem. – mondtam nevetve.
- Na kifelé. – simogatta meg a fejem. Dae elkapta a kezem és kimentünk a hátsó ajtón. Itt egyedül lehettünk,amint kiértünk magához húzott és szorosan megölelt. Szemügyre vettem az ölelés után, Fekete sapka és napszemüveg is volt rajta, amit persze azonnal le is nyúltam mert mért ne alapon. Maradt még egy kicsit de vissza kellet mennie próbára nekem meg dolgozni. Este 7-ig dolgozunk. Zárás után kiléptem a kávézóból és úgy éreztem leszakad a lábam. Fáradtan sóhajtottam egyet és elindultam haza fele.
- Kisasszony ne vigyem haza?- kérdezte valaki.
- Nem köszönöm. – mondtam és mentem is volna tovább de elém szaladt az illető. Őt szolgáltam ki a pult mögött még délelőtt.
- Biztos ne? Fáradtnak látszik. – erősködött tovább.
- Na ide figyeljen! Eddig kedves voltam mert a munkám meg kívánja,de most hulla fáradt vagyok és éhes. Ne  szórakozzon velem mert nem sokáig bírom már sokáig- mondtam mire ő csak elmosolyodott.
- Nem terveztem elrabolni vagy bármi ilyesmi,csupán megtetszett a személyisége. Gondoltam kedveskedek,ha már egész nap velünk foglalkozott. – mondta.
- Ne magázódjunk, Hyemin vagyok.
- Én pedig Sangon vagyok. – nyújtotta a kezét amit elfogadtam.
- Örültem a szerencsének, viszlát. – köszöntem el illedelmesen, válaszát meg sem vártam mert jött a busz. A halál fog sétálni este,egyez egyedül, hullafáradtan. A busz a ház előtt tett ki. Gyorsan felmentem, lefürödtem,ettem és már aludtam is. Hosszú volt a nap,de még így is hiányzott Daehyun mellőlem.

12.rész

Reggel arra keltem hogy valaki a hátam simogatja és puszilgat mindenhol.Nagyot nyögtem,jelét adva hogy már fent vagyok és lassan kinyitottam a szeme.
- Jó reggelt szerelmem. - mosolygott rám Daehyun és egy kis csókot nyomott ajkaimra.
- Neked is. - dünnyögtem. Nem mondott semmit csak nézett rám majd elmosolyodott, arcomat simította meg és a szemembe nézett.
- Ugye nem bántad meg? - kérdezte félve és halkan. Elgondolkodtam mit is akar ez jelenteni mert nem kifejezetten értettem, lehet hogy azért mert reggel volt vagy mert csak most keltem fel. Magam sem tudom.
- Mért te igen?- kérdeztem hidegen,Szemei kikerekedtek és rám meredt.
- Dehogy. Nem. Ez volt életem legjobb éjszakája. - mondta végig a szemembe nézve. Nem mondtam semmit csak bólintottam.
- Ez nem volt meg győző. - mondta nagyot sóhajtva.
- Én sem bántam meg. - mondtam mire a szemei felcsillantak.
- Komolyan. - kérdezte és rám mászott.
- Komolyan. - húztam le egy csókra.
- Tudtad hogy a reggeli szex jótékony hatású?- kérdezte kaján vigyorral az arcán.
- Igazán? - kérdeztem mosolyogva.
- Azt mondják.
-Azt mondják?- kérdeztem
- Tudod mit? Próbáljuk ki. - mondta és már be is támadta a nyakam,Hajába túrtam és hátát simogattam.
- Mért van köztünk ez a takaró?- morogta a fülembe,kuncogtam egyet.
- Mert így sokkal jobb. - suttogtam a fülébe és kicsit meg is haraptam,válaszul belemarkolt a fenekembe mire nyögtem egyet. Kezdtünk bele melegedni a dolgokba mikor valaki a csendőre ragadt.
- Ez ki lehet?- kérdeztem
- Nem érdekel. - csókolt meg Daehyun,de a muksó még mindig a csengőre volt ragadva.
- De....- kezdtem bele mire félbe szakított.
- Ki a szar ez ilyenkor?- kérdezte mérgesen én meg csak kuncogtam rajta. Felvettem a pólóját és egy bugyit,és mentem volna ki mikor Dae visszarántott a derekamnál fogva.
- Szexi vagy a pólómba. - csókolt a nyakamba.
- Ki kéne nyitni az ajtót. - mondtam halkan.
- Erre még vissza térünk. - puszilt meg és egy farmerban ment ajtót nyitni.

Daehyun powo:
Komolyan ki az a gyökér aki ilyenkor zaklat minket?Csak tudjam meg hogy ki az és esküszöm én felakasztom. Mikor megláttam  Hyemint a pólómban beindított,olyan szexi volt, azt takarta amit kellet de közben mégis áhh na értitek. Nyakába csókoltam majd az ajtóhoz mentem és kinyitottam.
- Segíthetek valamiben?- kérdeztem mert egy ismeretlen férfi állt az ajtóban.
- Igen. Itt lakik Lee Hyemin?- kérdezte
- Igen itt. - adtam a választ.
- És te kije vagy?- kérdezte a szemöldökét felvonva.
- A barátja. - feleltem.
- Értem. - mondta és felére tolt és bement.
- Mi a fasz?- néztem utána nagy szemekkel.

Hyemin powo:
- Ki volt az Dae?- kiabáltam ki a konyhából.
- Még mindig gyönyörű vagy. - jött egy hang mögülem mire összerezzentem.
- Te mit keresel itt? – kérdeztem mérgesen
- Jöttem hogy vissza szerezzelek- mondta féloldalas mosollyal.
- Anyád jó egészségnek örvend?- kérdeztem vissza és levágtam az asztalra a serpenyőt.
- Most mér vagy ilyen cicám?- kérdezte mosolyogva
- Takarodj innen de nagyon gyorsan. – mondtam neki mérgesen.
- kicsim ki ez?- jött mellém Dae és Jaeho-t kémlelte.
- Te ki vagy és mit keresel a csajom mellett?- kérdezte nekem meg kikerekedett a szemem.
- Hogy mi van?- akadt ki Dae és rám nézett,nem igen kedvesen.
- Na te most húzol el a fenébe de nagyon gyorsan. – léptem felé és kirángattam vagyis csak próbáltam.
- Tudod mikor ilyen kis morcos vagy,akkor vagy igazán szexi. – mosolygott rám és megfogta a feneke,erre bepöccentem és akkora pofont kevertem le neki. De nem csak én mert Dae is akkorát vert be neki és utána meg ki rángatta a lakásból. Dermedten álltam és vártam hogy Dae bejöjjön és faggasson, de nem ez történt. Elment mellettem egyenesen a szobába,felöltözött majd kijött. Csak néztem utána, rám se nézett csak leült a kanapéra és bekapcsolta a tv-t. Most akkor meg sértődött vagy mi van?Nem értem már a férfiakat komolyan. Mérgesen mentem be a szobámba és jó hangosan vágtam be az ajtót, a tudtára adva ezzel hogy mérges vagyok. Elfeküdtem agy ágyon és a párnámat a fejemre tettem, mérges voltam hogy Jaeho csak úgy megjelelt. Minek jött? Ki hívta? Miért most? És még ezer és egy kérdés kavargott a fejemben mikor megéreztem hogy az ágy besüppedt mellettem,meg sem mozdultam feküdtem ugyan úgy ahogy eddig.
- Kicsim most haragszol?- kérdezte Dae halkan. Nem válaszoltam.
- Naa, kicsim. – karolta át a derekam és bedugta a fejét a párnám alá és a nyakamba puszilt.
- Hagyjál. – húzottam arrébb mire éreztem hogy elenged. Felült és felröhögött.
- Tudod most nagyon gyerekesen viselkedsz. – mondta cinikusan.
- Én?Nem is tudom ki nézett levegőnek az előbb. – ültem fel vele szemben és rá néztem.
- Mit kellet volna mondanom?
- Áh értem. Oké. – mondtam és a szekrényemhez léptem. Kivettem egy farmert majd egy pólót is,ledobtam Dae felsőjét majd felvettem a sajátomat. Miután magamra kaptam a ruháimat a fürdőbe mentem és elvégeztem minden szokásos teendőmet. Megnéztem magam még utoljára majd kimentem a fürdőből. Daehyun érdeklődve nézett engem,elmentem mellette és felvettem a telefonom és eltettem.
- Hova-hova?- kérdezte engem fürkészve.
- El. – vetettem oda és megint elmentem mellette,már léptem volna ki az ajtón mikor visszarántott.
- Nem mész te sehova. – csukta be az ajtót és mélyen a szemembe nézett.
- Engedj el. – rángattam a kezem.
- Azt ugyan már nem. Egyszer elengedtelek többször nem foglak,ezt jól jegyezd meg. – nézett mélyen a szemembe és egyik kezét felvezette az arcomra.
- Igaza volt annak a rohadéknak. Ha mérges vagy akkor egyben nagyon szexi is. – mosolygott rám és egy puszit nyomott a homlokomra,majd a szemeimre,orromra, arcomra és végül az ajkaimra. Kicsi puszikat nyomott ajkaimra majd elmélyítette a csókot. Kezem ökölbe szorítottam és próbáltam visszafogni magam,de ez nem igazán ment mivel Daehyun nem igazán hagyta. Elengedte a kezem és derekamra tette és úgy húzott magához. Majd a falnak nyomott és levezette egyik kezét a fenekemre, és eddig bírtam és nem tovább. Nyaka köré fontam a kezem és viszonoztam a csókot.
- Ez sokáig tartott. – mondta két csók között.
- Csak fogd be nehogy meggondoljam magam. – vágtam rá mire bele markolt a fenekembe, ennek örömére ugrottam is egy kissebet.
- Imádom a feneked. – csókolt a nyakamba.
- Csak a fenekem? – kérdeztem mosolyogva és közelebb bújtam hozzá.
- Nem. Mindenedet imádom. – csókolt meg és közben megemelt egy kicsit. Nyelvével végig nyalta alsó ajkam bebocsátást kérve, amit persze azonnal meg is adtam neki. Nyelve táncra hívta nyelve, szenvedélyes csókunknak a levegőhiány vetett végett.
- Szeretlek te hiszti zsák. – adott egy puszit a homlokomra.
- Milyen csókos vagy ma. – jegyeztem meg kuncogva.
- Netán problémád?- kérdezte sértődést tettetve,de tudtam hogy csak hülyéskedik.
- Azt nem mondtam. – vertem rá a fenekére mikor elmentem mellette.
- Hé, ne csapkod a formás fenekem. – hisztizett lányos hangon mire elröhögtem magam.
- Formás? Maximum az enyém. – mondtam mire utánam jött és felkapott.
- Lehet hogy formás,de az enyém akkor is jobb. – mondta
- Igen?Akkor a sajátod fogdosd és ne az anyémet. – mondtam mire letett.
- Na azt mér nem, jogom van megfogni a barátnőm fenekét. – nézett rám.
- Nem,nincs hozzá jogod. – mondtam neki és kibújtam az öleléséből.
- Hé, milyen bánás ez velem? – akadt ki és utánam jött.
- Hát ilyen. – mondtam neki háttal.
- Hát ez kész. – röhögte el magát és lefeküdt a kanapén.
- Ez az feküdj csak el. – néztem rá mérgesen mire felült és rám nézet.
- Mondjuk segíthetnél rendet tenni, főleg a hálóban. – mutattam az ajtóra.
- Nekem van annál jobb ötletem is. – vigyorodott el kajánul.
- Eszedbe se jusson, mars takarítani. – vertem a vállára és kicsit meglöktem a szoba felé.
- Ezt nem felejtem el. – nevette el magát.
- Írd fel el ne felejtsd. – mosolyogtam rá és elkezdtem én is a takarítást. Délutánra az egész házat tisztára nyaltuk és kinyúltunk mind a ketten a kanapén.
Olyan fáradt voltam hogy alig láttam ki a fejemből de ahogy elnéztem Dae sem volt másképp mint én. Laposakat pislogott és gyanítom már azt sem tudta mi meg a tv-ben amit mellékesen elvileg mind a ketten nézünk. Mivel én csak őt néztem és azon gondolkodtam hogy vajon milyen lenne az életem nélküle?Hogy nélküle is ugyan ilyen boldog lennék-e? Ezekre a kérdésekre nem találtam választ, csak néztem ahogy alszik. Lassan és halkan felkeltem és kerestem egy plédet. Betakartam vele és a konyhába akartam menni.
- Nem lehetne hogy itt maradsz velem?- kérdezte csukott szemmel
- Nem alszol?- kérdeztem
- De,szeretnék az öledben aludni. – mondta csukott szemmel. Mosolyogva néztem rá majd kicsit meg emeltem a fejét és leülte,aztán a fejét az ölembe hajtotta.
 Egyik kezét a lábamra tette és kicsit simogatta, adtam neki egy puszit és a haját piszkálva piszkálta.
- Bárcsak minden nap ilyen lenne. – mondta halkan.
- Mondjuk azt a részt kihagynánk mikor az a fasz jött,de tényleg jó lenne minden nap ha ilyen lenne. – mondta,mire meglepődtem.
- Azt hittem már alszol. – mondtam még mindig a haját piszkálva.
- Nem mert piszkálod a hajam. – mondta halkan.
- Bocs. – vettem el a kezem mire kinyitotta a szemét és rám nézett.
- Nem mondtam hogy rossz. – mosolygott el mire kicsit megütöttem a mellkasát, ő meg megfogta a kezem és lehúzott egy csókra.
- Na most már alszok. -  helyezkedett el megint én meg piszkáltam tovább a haját.

- Aludj jól. - simogattam meg az arcát.Ő pedig csak hümmögött egyet.

11.rész +18

Ott le tett az ágyra és a lábam közé fészkelte be magát,újra ostromba vette a nyakam és a kulcs csontom. Ott csókolt ahol ért,kezei bejárták egész testem. Pólóm aljánál meg állapodott majd lassan őrjítően lassan vette le rólam és a szóba egyik végébe dobta. Nem engedtem hogy megcsodálja felső testem mert lehúztam magamhoz egy csókra,közben pólója alá nyúltam és végig simítottam kockáit. Belemorgott a csókba és felegyenesedve lekapta magáról a pólót és száműzte az enyém mellé. Kaptam az alkalmon és fordított a felálláson és én kerültem fölé, ráültem meredező hímtagjára mire nyögött egyet. Lehajoltam és nyakát kezdtem egy csókolgatni és harapdálni,míg ő a fenekem markolgatta vagy a combom simogatta. Nem sokáig voltam felelte mert fordított a helyzeten és rám feküdt,hátam kicsit megemelte és kikapcsolta melltartóm. Az is száműzte a szoba valamelyik sarkába, aztán kezelésbe vette melleimet. Egyiket markolászta míg a másikat szájába vette,én sem tétlenkedtem nadrágja övével kezdtem el szenvedni de mikor készen lettem vele kigondoltam és le húztam a sliccét is. Valahogy lerángattam róla a térdéig lábbal a nadrágját. Dae egyre jobban izgatott minek következtében apró sóhajok szöktek ki a számon, mikor úgy érezte kellő képen kényeztette melleimet felnézett rám és megcsókolt. Alsó felé alsó felemhez dörgölte mire én is és ő is belenyögött a csókba. Majd számtól lefelé végig csókolta az egész testem,hasamnál kicsit lelassított és kínzó lassúsággal vette le rólam az utolsó ruhadarabot is. Belső combom csókolgatta majd haladt a szemérem dombom felé,mikor bele csókolt felnyögtem,folytatta tevékenységét lent majd megéreztem nyelvét hüvelyemben. Eddig tudtam vissza fogni magam a lepedőt markolásztam és fel-fel nyögtem,Egyszer kétszer rám sandított és látta a szemében hogy örül,hol haját markolásztam hol a lepedőt.

- Daeh nemh.- nyögtem nevét mire megértette mit akartam,feljött hozzám és megcsókolt. Így számban éreztem az ízem,most rajtam volt a sor. Fölé egyenesedtem és lehúztam róla a boxerét. Meg néztem méretes szerszámát,majd kezeibe fogtam. Lassan húzogadtam rajta a bőrt mire felmordult, majd egész hosszát számba vettem. Fejemet először lassan majd egyre gyorsabban kezdtem el mozgatni,közben kezem is mozgattam lüktető hímtagján. Nyalogattam makkját majd szívtam is rajta egy kicsit mire nagyobbat nyögött,egyre jobban és gyakrabban kezdett el nyögni és tudtam hogy ez mit jelent. Nem akartam hogy nélkülem élvezzen,így abba hagytam tevékenységemet.

- Megőrjítesz. – mászott felém és nyakamba csókolt,egy ujját belém helyezte és mozgatni is kezdte,felnyögtem és hajába túrtam.

- Nyögj hangosabban,had halljam. – vezette belém még egy ujját mire nyögtem még egyet. Nyakam csókolgatta és szívogatta és hol nyakát hol pedig a hátát simogattam. Lassan belém vezette még egy ujját és már nagyon nem bírtam alatta.

- Neh szórakozz velem. - haraptam meg kicsit a fülét mire mordult egyet. Kivette belőlem ujjait majd hímtagjával körözött párat nyilásomnál majd belém vezette hosszát. Mindketten felnyögtünk,várt pár pillanatot majd mozgatni kezdte magát őrjítő lassúsággal. Majd gyorsított és megint lassított, hátát karmolásztam.

- Gyerünk baby. – morogta nekem és megfordított minket, Így most én diktáltam az ütemet, se nem gyors se nem lassú ütemet diktáltam. Közben végig a szemébe néztem és a hasát simogattam míg ő melleimmel volt elfoglalva.

- Nem bírom tovább. – nyögtem és rádőltem Dae-ra. Fordított megint a helyzetünkön majd felvette a leggyorsabb tempóját,nem kellet sok és hátam ívbe feszült és elélveztem. Daehyun- nak sem kellett sok, nyakamba nyögve élvezett el ő is. Fáradtan dőlt rám, én hátát simogattam és a haját. Pár perc elteltével kihúzta magát belőlem és mellém feküdt,közben engem magára húzott és betakart minket.

- évezted?.- kérdezte halkan

- Nagyon. – mondtam és hasára adtam egy puszit.

- Nincs is jobb a békülős szexnél. – mondta mire elnevettem magam

- De nincs ám. – néztem fel rá.

- Nagyon szeretlek. – nézett mélyen a szemembe.

- Én is téged. – mondtam és feljebb másztam hozzá és megcsókoltam. Keze lekalandozott a fenekemre és bele markolt egyet.

- Imádom a formás kis feneked. – mondta kaján vigyorral és éreztem éledező férfiasságát is.

- Ennek nagyon örülök. – súgtam kéjesen a fülébe mire még jobban bele markolt a fenekembe és maga alá gyűrt.

- Még egy menet kicsim?.- kérdezte kaján vigyorral a képén.

- Nem is tudom. Kéne valami ösztönző. – mosolyogtam rá.

- Mondjuk ez. – nyomta alfelét alfelemhez így megéreztem lassan már merev becsességét.

- Mondjuk. – csókoltam meg.

- Akkor hajrá. – mondta és minden kezdődött  előröl. Mikor kellő képen mindketten lefáradtunk magához húzott és a nyakamba puszilt.

- Jó éjt kicsim.- mondta 

- Neked is jó éjt szívem.- másztam hozzá és adtam neki egy elalvás előtti csókot.Szerintem még soha nem aludtam ilyen jót mint most.Mondjuk nem is csodálom 2 menet után mind ketten kifáradjunk.Hozzá bújtam még közelebb ha lehetett még és engem is elnyomott az álom.

10.rész

Reggel mikor fel keltem a fejem hasogatott,mintha valaki felettem állna és szorítaná mintha az élete múlna rajta. Lassan kikeltem az ágyból és kimentem a konyhába.Guk ott tevékenykedett,nem akartam megzavarni ezért hangtalanul ültem le az asztalhoz.Néztem ahogy serénykedik a konyhában és össze üt valami finomat,mármint csak remélni tudom hogy finom lesz.Guk hátra fordult és nagyon meg ijedt tőlem,majdnem eldobta a serpenyőt is.
-Azt a picsa.-mondta ijedten-A frászt hoztad rám.-kap a szívéhez
-Bocsi.-sütöttem le a szemem.
-Semmi baj,gyere egyél.-tett elém egy megpakolt tányért.Nem gondolkoztam sokat és enni kezdtem, hümmögtem egy mire elmosolyodott és ő is le ült velem szembe enni.Miután tele pakoltam a pocim hátra dőltem a széken és hasam simogattam.
-Tele vagyok.
-Én is.-mondta Guk az asztalra feküdve.De nem sokáig feküdhetett ott mert valaki rá tapadt a csengőre,de az még csak hagyján de még az ajtót is verte a drága.
-Ki ez a vadbarom?-kérdezte mérgesen
-Nem tudom,de én most be megyek jó?-kérdeztem mert nem voltam valami jó állapotban.Gyorsan beszaladtam a szobába ahonnan nem is olyan régen jöttem ki.
-Mi a franc bajod van?-kérdezte Guk köszönés nélkül.
-Hol van Mini?.-kérdezte egy hang amit azonnal felismertem.Daehyun volt az.
-Fogalmam sincs.-fedezett Guk.
-Tudom hogy itt van,tegnap is olyan jól megvoltatok.-mondta cinikusan.
-Most fejezd be!.-szólt rá Yongguk
-Mi lenne ha le szálnál a csajomról?-kérdezte olyan hangnemben ami még engem is felidegesített volna.
-Tudod mit?Velem sokkal jobban járna mit veled valaha is.-mondta nyugodt hangon Guk,mire nekem a szemeim kikerekedtek és csak néztem az ajtófélfát.Lassan és hangtalanul kinyitottam az ajtót és ki néztem.Dae dermedten állt és nagy szemekkel nézett Gukra.
-Mi a faszt mondtál?!.-vonta fel a szemöldökét,hangjából meg ítéltem hogy most igen mérges lehet.
-Jól halottad,mióta Jina itt van le se szarod holott a barátnőd nem?Észre sem veszed hogy rosszul esik neki valami.Tegnap is össze pakolt mire te kiakadtál és kiabáltál vele,erre a hisztis rokonod kijön te meg vigasztalod.A barátnőd meg elment,mégis mit képzelsz te magadról?Azt hiszed mindig ott lesz mikor hirtelen gondolsz egyet?-oktatta ki nekem meg a könnyeim folytak.Nem tudom mi vezértelte Guk-ot de hátra nézett,mikor meglátott meg lepődött majd elmosolyodott.
-Miket hordasz itt össze?-kérdezte Dae mire rám kapta a tekintetét.
-Az igazat haver,az igazat.-mondta mély hangján.Dae megindult felém de én hátráltam.Meglepődött ahogy én is.Hezitált majd nagy sebességgel megindult felé,időm nem volt reagálni.Elém érve kezemnél fogva magához rántott,szorosan meg ölelt mozdulni sem tudtam.Ott álltam karjai között és könnyeim csak úgy folytak mint a Niagara vízesés.
-Annyira sajnálom,sajnálom,sajnálom.-mondogatta halkan Dae és egyre jobban szorított magához.Lassacskán levegőt alig kaptam nem nem zavart,végre itt volt és csak velem foglalkozott.Nem érdekelt az sem ha a karjai között fulladok meg.
-Nagyon szerelek.-mondta és kicsit eltolt magától,kezei közé fogta az arcom.-Nagyon szeretlek hallod?!Te vagy nekem a legfontosabb.-mondta majd megcsókolt,veszett módon megcsókolt.

Daehyun powo:
Guk felnyitotta a szeme,nem akarom leveszteni Hyemint. Abba bele halnék, ő jelenti nekem a fényt az életemben,lehet hogy nyálasan hangzott de ez van.Ezt érzem.
-Nagyon szeretlek.-mondtam és kicsit eltoltam magam,kezeim közé fogtam arcát.-Nagyon szeretlek hallod?!Te vagy nekem a legfontosabb.-mondtam és megcsókoltam.Be akartam pótolni minden egyes elvesztegetett csókot,minden egyes ölelést.Mindent megettem volna csak azért hogy ő mosolyogjon.Szívem majd megszakadt mikor sírni láttam MIATTAM.Észre sem vettem hogy a könnyeim folynak csak akkor mikor Hyemin tőlem eltávolodva letörölte kosza könnyeimet.Elmosolyodtam és Guk felé fordultam aki a konyhában mosogatott.Oda mentem,mire felé fordult fel vont szemöldökkel.
-Azt mondtam hogy gondolkozz nem azt bőgj mint egy csaj.-mondta vissza tartott röhögéssel mikor valaki fejbe dobta egy párnával.Gyanítom hogy Mini volt az,a gyanúm beigazolódott mikor Guk megiramodott Mini felé ő meg sikítva mögém futott az ebédlő asztalt megkerülve.Mosolyogva védtem meg,de nem bírtam sokáig Guk el rántott és el kapta Minit.Mint egy zsák krumplit úgy kapta a vállára és kicsit ugrált.Mini visítva nevetett és én is mosolyogtam.
-Na jó elég lesz.-mondtam mire Yongguk letette Mini meg a földre ült és törölgette a könnyeit.
-Haver ez kész.Hogy bírod el?-kérdezte hangosan mire Mini rá vágott egyet a lábára
-Inkább gyúrjál és ne pofázz be.-mondta komoly arccal de nem kellet sok neki mindannyian elnevettük magunkat.
-Menjünk haza.-mondta hírtele mire csend lett.
-Igen,te haza még és én is.-mondta Mini mire kikerekedett a szemem.
-Ugye most csak szívatsz?-kérdeztem
-Nem.Komolyan mondtam,nem megyek oda vissza.-mondta mire én csak lestem mint hal a szatyorban
-És miért nem?-kérdeztem halkan
-Nem akarok veszekedni.
-Válaszolj!-mondtam bátrabban
-Elegem van Jina-ból.Ki nem állhatom,mindig mindenhol ott van.Tegnap is mosolyogva és lenézően nézett rám miközben Őt ajnároztad.Nem kell ez nekem.-szakadt ki belőle én meg lefagytam.Nem is gondoltam volna hogy ennyire szenved ott.
-Ahogy akarod.Akkor gyere haza viszlek.-mondtam fájdalommal a szívemben.

Hyemin powo:
Nem akartam megbántani de muszáj volt ki adnom magamból hogy mennyire idegesít a rokona.Lassan a szobába mentem és össze pakoltam a ruháimat miután kipakoltam.Miután minden nemű dolgomat elintéztem kimentem ahol a srácok beszéltek valamiről de mikor kijöttem abbahagyták és rám néztek.
-Mehetünk?-kérdezte Dae
-Igen.-mondtam mire el vette a táskámat.Yongguk ott ült a kanapén és nézett ki a fejéből,oda mentem és le ültem mellé.
-Na mi van kis csaj?.-kérdezte halkan mosolyogva
-Köszönök mindent.-mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.
-Neked bármit.Ha valami bánt gyere nyugodtam vagy telefonálj.Itt mindig otthon vagy ezt ne feledd.-mondta mire magamhoz húzva megöleltem.Daehyun végig nézett minket,tudom mert éreztem a tekintetét a y hátamon.Miután elköszöntünk Guktól lefelé igyekeztünk,Dae egy szót sem szólt.Be  ültünk a kocsiba de Dae nem indított,kíváncsian néztem felé.
-Mi van köztetek?-kérdezte Daehyun kimérten
-Semmi.-feleltem
-Nekem nem ezt mondta.-vágta rá
-Miért mit mondott?-kérdeztem
-Hogy volt köztetek egy csók de csak az alkohol miatt,meg hogy te toltad el magadtól.Igaz ez?.-kérdezte és láttam rajta hogy mindjárt felrobban olyan ideges.
-Hagyjuk ezt jó.-mondtam halkan
-Válaszol a kérdésemre!.-emelte fel a hangom
-Ne kiabálj velem!.-emeltem fel én is a hangomat
-A kérdésemre válaszolj.Megcsókolt vagy nem?.-kérdezte
-Igen!Most örülsz?-kiabáltam rá mire lefagyott.
-Ribanc.-mondta mire elkerekedett a szemem és egy pofonnal jutalmaztam,arcához kapott és ijedten nézett rám
-Gyűlöllek!.-mondtam,kiszálltam a kocsiból és elindultam egy nekem tetsző úton.Nem sokáig jutottam mert valaki vissza rántott a kezemnél fogva.
-Kicsim kérlek.-mondta Dae
-Ne nevezz így.-szögeztem le mire maga felé fordított
-Kérlek ne hagy itt.Kérlek,csak mérges voltam és féltékeny.-mondta
-Nem érdekel.-feleltem mire olyat tett amit soha nem gondoltam volna.Letérdelt elém.
-Lee Hyemin.Te vagy a mindenem,nem élném túl hogyha itt hagynál.Bocsáss meg nekem kérlek.-mondta térdelve előtte.Szemeimbe könnybe lábadt majd elsírtam magam.Letérdeltem mellé és sírva a nyakába borultam.Szorosan húzott magához és a nyakamba csókolt.
-Sajnálom.-mondtam halkan mire szorított egyet a derekamon.
-Többet ne forduljon elő.Te csak az enyém vagy,csak is az enyém.-nézett mélyen a szemebe,aztán megcsókolt.Nem foglalkozott azzal hogy hol vagyunk,hogy kik néznek minket.Mikor elvált tőlem mélyen a szemebe nézett.Fel állt majd magával húzott engem is,be ültetett a kocsiba és már el is hajtott.Egész úton csendben voltunk,egy szót sem szóltunk.Mikor haza vitt,kiszálltunk a kocsiból és fel mentünk hozzám.Miután becsuktam az ajtót Dae megint nekem esett.Falnak nyomva csókolt mintha az élete múlna rajta.Kezei hol derekamat hol a hátamat járta be.Lassan haladt le a fenekemig majd meg állapodott ott.Selymes hajába túrtam és húztam egyre közelebb magamhoz, ha még lehetett ennél is közelebb húzni.Lihegve vált el tőlem de nem sokáig,mert nyakamat vette célul.Ki rázott a hideg mikor megéreztem hogy nyakamat csókolgatja és szívogatja.Fenekembe markolt mire meg ugrottam,kihasználva az alkalmat az ölébe kapott és megindult velem a háló felé.Ott le tett az ágyra és a lábam közé fészkelte be magát,újra ostromba vette a nyakam és a kulcs csontom.........
                                                    ~Folytatjuk~

9.rész

Már lassan 3 hónapja vagyunk együtt az én nagy macim.Igen az óta is rajtam maradt a majmocska név rajta pedig a maci,egyre jobban bele szeretek az idők során.Próbálunk minél több időt együtt tölteni,kisebb nagyobb sikerrel.Most is náluk vagyok és nézek ki a fejemből mert Dae az unoka húgával foglalkozik.Mióta itt van Dae alig foglalkozik velem, nem vagyok se féltékeny sem bunkó csak ja.Kicsit rosszul esik hogy le se szar mert Jina itt van és vele van.
-Mizu kis csaj?.-kérdezte Guk. Ő is maga alatt van ahogy én is. Guk Hyori miatt van maga alatt,el kellet menni még mielőtt lett volna valami is kettőjük között egy két csókot leszámítva.
-Nem sok.Minden váltózatlan.-mondtam és nagyot sóhajtottam
-Tudod mit tököm tele van.Ma te meg én el megyünk a városba.-mondta mosolyogva
-biztos jó ötlet?.-féltem kicsit hogy Dae mit fog mondani
-Hé haver ma el megyünk Minivel a városba ok?.-kérdezte
-Persze oké,érezzétek jól magatokat.-vágta rá és rám sem nézett.
-Akkor mire várunk még?-kérdezte Guk
-Tudod mit,el megyek át öltözök pár perc.-mondtam és a szobába szaladtam.Ki vettem egy fekete csőnadrágot és egy fehér trikót és egy piros magas sarkúra esett a választásom.Kicsit ki sminkeltem magam a hajam is meg csináltam,majd magamra kaptam egy bőr dzsekit és egy táskát amibe bele dobáltam pár fontosabb dolgot.Még egyszer végig néztem magamon az egész alakos tükrömben majd ki mentem.Guk nagy kerek szemekkel nézett végig rajtam.
-Féltékeny vagyok ilyenkor Daehyunra.-mondta röhögve mire vállba bokszoltam .
-Kösz.-mondtam
-Na akkor húzzunk.-mondta és magára rántotta a kabátját majd ki mentünk.Lementünk a kocsijához,be ültünk és a városba hajtott.Valahol le parkolt mondván hogy sétáljunk kicsit, ami jelen helyzetemben jól is esett.
-Együnk valamit.-mondta Guk és be rángatott egy kis étterembe.
-Uhh én ez szeretném.-mutattam az étlapon egy ételre mutattam.Guk megnézte majd meg is rendelte nekem és magának.Nem kellet sokat várni a rendelésünkre mert gyorsan ki is hozták.Meg köszöntük majd el kezdtünk falatozni.
-A tied finomabb.-mondta Yongguk és át nyúlt az asztalom majd vett egy keveset a pálcikájával a kajámból.
-Na ne szórakozz velem,a tied ugyan az mint az enyém.-röhögtem el magam mire a számba nyomott egy adagot az övéből.
-Nézd milyen aranyosak.-halottam meg valakiket beszélni mögöttem.
-Biztos régóta vannak már együtt.-szólt egy mások.Guk is meg én is egymásra néztünk majd sé nevettük magunkat.Be fejeztük a vacsoránkat és Guk fizetett, na az is egy kisebb csata volt.De nem engedett engem fizetni.Mikor ki léptünk az étterem ajtaján meg csapott minket az este szele.
-Irány valami klub.-mondtuk egyszerre.Nagyon egymásra hangolódtunk a mai nap folyamán,mire a klubhoz értük Guk keze már a derekamon pihent.De nem igazán zavart.Mikor be mentünk meg céloztuk a pultot és rendeltünk is kezdésnek pár rövidet,amit gyorsan le is húztunk.A harmadik kis rövid után kezdtük jól érezni magunkat de még ittunk párat majd táncolni mentünk.Először még meg volt a távolság kettőnk között,de ez sem maradt így sokáig.Guk a hátam mögé lépett és teljesen hozzám simult,derekamnál fogva tartott közel magához és nem engedett.Jól esett végre egy férfi közelsége ugyan is Dae mostanában már meg sem ölel, sőt semmi más sincs köztünk.Az elején sokszor csókolt meg vagy ölelt de az utolsó 1 hónapban még meg sem csókolt.Vagy ha igen akkor is csak egy puszit nyomott az ajkaimra,mintha ehhez is nagy erőfeszítést kéne tennie.Guk egyre közelebb és közelebb húzott magéhoz,leheletét nyakamban éreztem amitől a hideg is ki rázott.Magával szembe fordított és a szemembe nézett,majd lassan közeledett arca arcomhoz.Lehunytam pilláim és vártam hogy mi is fog történni,Guk puha ajkait az enyémen éreztem meg.Óvatosan ízlelgette ajkaim,a kábulatból feleszmélve el löktem magamtól és csak úgy kapkodtam a levegőt.
-Bocs nem tudom mi volt velem.-kért bocsánatot és a tarkóját vakargatta
-Semmi baj.De menjünk haza.-mondtam mire bólintott és ki mentünk a klubból.A hideg levegő ki józanított mind a kettőnket.Hazafelé menet nem beszültünk,a hát előtt le parkolt majd mind a ketten fel indultunk.Nagy nehezen de fel értünk mert persze pont most rossz a lift,égi jel én mondom.Ez már csak rosszabb lesz.El kezdtem keresni a kulcsom de nem találtam,mérgemben le vágtam a földre a táskám erre a kulcs ki esett belőle.
-Hogy rohadj meg.-szitkozódtam Guk meg mosolyogva figyelte ahogy össze szenvedem magam.Ki nyitottam az ajtót és be hívtam Guk-ot is.Le vetkőztem és  konyha felé vettem az irányom.
-Te meg hol a fészkes fenében voltál?.-kérdezte Dae mérgesen mögülem,nagyon meg ijedtem.
-Velem volt.-szólalt meg Guk
-És meg tudhatnám miért?.-kérdezte karba font karokkal
-Mondtuk is,és nem hiszem hogy bármiről számot kéne adnom.-mondtam a szemébe nézve mire ki kerekedett a szeme.
-A barátod vagyok.-mondta meghökkenve
-Igen?Én ezt az utóbbi időben nem nagyon vettem észre.Egész nap csak Jinaval foglalkozol, engem meg le se szarsz.-szaladt ki belőlem
-Te most komolyan féltékeny vagy a rokonomra?.-kérdezte fel vont szemöldökkel és cinikus mosollyal.
-Hát hogyne.Tudod mit elegem van ebből az egészből.Kettőnk közül csak én szenvedek.-mondtam majd a szobába mentem.Elő vettem egy bőröndött és bele pakoltam a fontosabb cuccaimat.Kint fel vettem a kabátom és a cipőm is.
-Te most hova mész?.-emelte fel a hangját Dae és meg szorította a kezem.
-Haza és ez fáj.-mondtam mire engedett egy kicsit a szorításon de még mindig fogta a kezem.
-Oppa mi a baj?.-jött ki Jina szét dörzsölve.
-Semmi baj.-mondta kedvesen
-Unni hova megy?.-kérdezte
-Unnina dolga van.-hazudott.A pofám leszakad.
-De te nem mész el igaz?.-kérdezte nyávogva
-Nem dehogy,nem hagynálak egyedül.-ment oda hozzá és meg ölelte.Jina csak elmosolyodott és cinikusan a szemembe nézett.Kedvem lett volna be verni neki egy jó nagyot.Már indultam is felé de Guk megfogta a kezem és bólogatott hogy ne.Rá néztem még utoljára Daehyunra fel vettem a kis táskám és a nagyot majd ki mentem a lakásból.Hangosan csapódott be mögöttem.A sírás kerülgetett,de próbáltam erős lenni és nem sírni.Guk fel ajánlotta hogy hozzá mehetek ameddig csak szeretnék.Nehezen de el fogadtam a felajánlást.Az este további részén meg fürödtem és a kanapén ülve néztük a tv-t.
-Nem veszed fel?.-kérdezte Guk kicsit idegesen mert a telefonon megállás nélkül csörgött.
-Nem akarom.-mondtam halkan mire fel kapta a telefonom és fel vette.
-Cső.Mond mi van?.-kérdezte kimérten
-Nálam,nem.Nem megy vissza.Ennyit akartál?Jó csá.-tette le a telefont az asztalra
-Mit akart?.-kérdeztem félve
-Kibaszott ideges volt,ha ezt szeretted volna tudni.-mondta és rám se nézett.
-Annyira sajnálom.-sírtam el magam.
-Bocs.Gyere ide.-húzott magához és meg ölelt.Úgy próbált nyugtatni.Álomba sírtam magam,csak annyit éreztem hogy Guk a karjába vesz és be tesz az ágyba.Be takargatott,majd meg simogatta az arcom és ki ment

8.rész

Hyemin powo:
 Mindenkinek van olyan napja ami nem az ő napja ha lehet így fogalmazni,hát ilyen volt a mai napom.
Munkába menet le tört a kedvenc magassarkúm sarka.Na én már ott ki akadtam és le nyomtam egy két perces hisztit hogy én most haza megyek és át öltözök,persze Sora nem engedett és így mentem munkába.Mondanom sem kell Jiho veszett módon ki röhögött hogy  hogy lehetek ennyire szerencsétlen.Hát köszi ez kedves volt.Bent a munka során persze a kezem is le forráztam a meleg kávéval,akkor a főnök is le szidott egy kicsit mert nem figyeltem és hogy meg sérültem.Utána jött csak a java ha lehet ezt mondani,egy egész csapat tini jött be hozzánk és olyan hangosak voltak hogy csak na,persze nekem kellet fel vennem a rendelést és drága Sora engem küldött a srácok asztalához.Lassan oda sétáltam jó megfontoltan mert hát ki tudja lehet ma még a nyakam is ki töröm.
-Sziasztok mit hozhatok?.-kérdeztem
-Téged cica.-mondta az egyik kis taknyos
-Barátom van.-mondtam
-Nem is a barátod kell.-mondta és meg fogta a fenekem,mire valaki el kapta a kezét fel rángatta és ki lökte az ajtón.Jiho volt az tajtékzott a dühtől.
-Ez nem egy sztriptíz bár.Itt nem fogdossuk a felszolgálókat,főleg nem az ilyen taknyosok mint ti.-mondta Jiho mérgesen.A srácok fel keltek és ki mentek a haverjuk után,a főnök is ki jött és meg kérdezte hogy mi történt.Jiho el mondta mi történ mire a főnök meg dicsérte hogy jól tette tőlem meg meg kérdezte hogy minden rendben-e?Persze azt mondtam hogy igen,egész nap csak bénáztam.El törtem vagy 5 poharat utána meg el vágtam vele a kezem,komolyan ha a bénaság fájna én már reggel ordítanék az biztos.
-Jiho figyelj Minire mert a mai nap végére még ki nyírja magát.-mondta Sora nevetve.Igen ő élvezi ahogy bénázok persze ha baj van segít de inkább élvezi.Jiho volt olyan kedves és segített is sokat,épp ebéd szünet volt de most nem voltak olyan sokan így én is le tudtam ülni.De persze hogy alattam törik össze a szék,mikor előttem vagy ezren ültek már rajta,tehát már a földön ülök és szerencsétlenségemre csak röhögök mikor Jiho fel akar szedni a földről.Már majdnem sikerült neki mikor le rántottam a poharat amiben narancs lé volt,ki borult én meg meg csúsztam és majdnem el estem de Jiho meg fogott ám én egy határozott mozdulattal ki rúgtam a lábát.Ő rám esett én meg ott feküdtem alatta,elég félre érthető helyzet volt kezdtem kicsit zavarba érezni magam.
-Mégis mi folyik itt?!.-kiabált el magát valaki de nagyon ismerős volt a hang.Jiho válla fölött el néztem és rá kellet jönnöm hogy egy iszonyat dühös Daehyun nézett ránk.
-Daehyun szia mi újság?.-kérdezte Sora gondolom próbálta menteni a helyzetet de ahogy el néztem Dae nem nagyon foglalkozott vele.Jiho fel kelt rólam és fel segített a a lában nagyon fájt,fel szisszentem mikor fel álltam.
-Hé minden oké?.-kérdezte Jiho és le térdelt hozzám de én csak Daehyunt figyeltem aki csak minket figyelt,ha szemmel lehetett volna ölni Jiho már rég halott lenne.
-Jól vagyok nyugi.-mondtam neki mosolyt erőltetve magamra
-Szóval mi is történik vagy történt a mai nap folyamén?.-kérdezte Dae elég mérgesen
-Nekem nincs erre energiám hogy most a te féltékenykedésed halljam.Nehéz napom volt,minden össze jött jó!.-emeltem fel a hangom pedig nem akartam,inkább be mentem az öltözőbe és le ültem a székre mert fájt a bokám.Le hajoltam és kicsit meg nyomkodtam hátha el múlik vagy segít egy kicsit.
-Minden rendben?.-jött be Dae most már kicsit nyugodtabban
-Ja.-mondtam flegmán.
-Na majmocskám.-mondta Dae és le guggolt elém.-Sajnálom féltékeny lettem hogy ott feküdt rajtad.-mondta és láttam rajta hogy kicsit meg feszül az ökle.-Mi volt ma kicsim?.-kérdezte a kezemre nézve
-Reggel le tört a kedvenc cipőm sarka,le forráztam magam kávéval,le tapizott egy tini akit Jiho ki dobott,el törtem vagy 5 poharat és mielőtt be jöttél volna el tört alattam egy szék amin vagy százan ültek,fetrengtem egy sort és magamon röhögtem Jiho fel segített de le vertem még egy poharat amiben az innivalóm volt.Meg csúsztam Jiho segíteni akart e ki rúgtam a lábát és rám esett,nagyjából ennyi.-mondtam egy szuszra.Dae a székes esetnél fel nevetett majd el komolyodott.
-Akkor eredményes napod volt kicsim.-mondta mosolyogva és meg puszilt.
-Az biztos,estére lehet a nyakam is kii töröm.-mondtam fáradtan
-azt azért ne.-mondta mosolyogva és fel állított,most már nem is fájt a lában.Derekamnál fogva magához húzott és meg csókolt,rögtön viszonoztam is.
-Te csak az enyém vagy..-mondta mosolyogva
-Hyemi ma haza mész.-jött be a főnök
-Miért?.-kérdeztem
-Mert ma ön veszélyes vagy.Nem akarom hogy ki nyírd magad.-mondta mosolyogva.Örülök hogy mindenki ilyen jól mulat azon hogy én mit szerencsétlenkedem.
-Akkor haza viszlek.-mondta Dae és ki ment.Gyorsan át öltöztem és fogtam a cuccom majd ki mentem utána.Jiho még meg ölelt és meg veregette a hátam,Sora csak intett otthon úgy is találkozunk.El köszöntem mindenkitől és meg indultam Dae után aki már a kocsinál állt egy lánnyal az oldalán,nem kicsit lepődtem meg de tartottam magam.Oda ballagtam elé és rá néztem.
-Mehetünk?.-kérdezte Dae
-Ühüm.-bólintottam és meg indultunk ki felé de persze hogy nem ment zökkenő mentesen.Neki mentem a pultnak de még hogy,azt hittem ott szülök meg úgy be vágtam az oldalam.
-Jól vagy?.-kérdezte vissza tartott nevetéssel Dae persze ahogy körbe néztem Jiho fuldoklott annyira nevetett.
-Ez be fog kékülni.-mondtam fájdalmasan mire el nevette ő is magát.
-Na gyere mert tényleg ki nyírod magad.-mondta és meg fogta a kezem.Ki értünk a kocsiba majd be is ültem,egész úton csendben voltam.Miután haza értem ki szálltam a kocsiból és meg indult fölfelé,de nem is én lettem volna ha nem esek fel a lépcsőn.kezdett elegem lenni a mai napból.
-Egyszer nem figyelek rád és fel esel a lépcsőn?.-kérdezi Dae mosolyogva de én csak meg ütöttem a vállát.
-Nagyon vicces mondhatom.-mondtam neki hisztisen és a síp csontom simogattam mert azt érte a nagyobb ütés.Daehyun fel vett és meg indult velem az emeletre,én át karoltam a nyakát és hozzá bújtam. mikor fel értünk akkor sem tett le, kinyitotta az ajtót és be vitt.Meg sem állt a szobámig,ott le tett le vette a cipőm és kabátom.
-Egyedül is tudok vetkőzni.-mondtam nevetve
-De így sokkal jobb.-mondta és már ő is vetkőzött de nem állt meg, a farmert és a pólót is le vette.Egy száll alsó gatyában állt előttem,végig néztem kidolgozott felső testén és zavarba jöttem.Fejem a takaró alá temettem.Dae el nevette magát és át ment a másik oldalra ott be feküdt mellém.
-Nagyon szeretlek. -mondta és bele puszilt a nyakamba amitől a hideg is ki rázott.
-Én is szeretlek.- fordultam felé és meg csókoltam.
-Nem nézünk valami filmet?.-kérdeztem a csók végén
-De nézhetünk.-mondta mosolyogva és felkelt mellölem és ki ment a szobából,már éppen és is keltem volna fel mikor vissza jött a szobába a laptopommal ami a nappaliban volt.Dae keresett valami filmet,az elejét még néztük de utána már egymással voltunk el foglalva.Kezdtem meg örülni a csókjaitól, el feküdt rajtam és úgy csókolt tovább.Hol hajába túrtam hol hátát simogattam, ő oldalamat járta be kezeivel.Kezét le vezette pólómhoz mikor kicsit meg ijedtem,de nem kellet szólnom semmit sem.
-Bocs tudom még korai.- mondta és le szállt rólam.Nagyon jól esett hogy vár rám és nem akar erőltetni semmit sem.
-Köszönöm.-mondtam és megint meg csókoltam.De ezt a csókot ő mélyítette el úgy hogy az ölébe húzott.Mikor el váltunk egymástól rám nézett és el mosolyodott.
-Nekem van a világon a legeslegszebb barátnőm.-mondta vigyorogva mire el pirultam, vállába bokszoltam és hozzá bújtam.
-Miért kell mindig zavarba hoznod?.-kérdeztem halkan
-Ez az egyik rejtett képességem.-kuncogott nyakamba
-Nagyon szeretlek.-mondtam a szemébe nézve
-Én is mindennél jobban.-csókolt meg Dae.