19.rész

Haliho! :)

Bocsánat,hogy ilyen ritkán hozok mostanában új részt. De sajnos nincs sem időm és sem ihletem néha. azonban eldöntöttem,hogy mostanában próbálom megszaporázni az új részeket :) Köszönöm akik még mindig olvassák a blogom és még egyszer bocsánat a sok kimaradásért. 

Remélem tetszik majd az új rész,lassan beindulnak újra az események is :) 

Nyomot hagyni ér :) Jó olvasást drágáim ^-^

        Xoxo Hyemin

Hát ez a nap is lejött mikor újra a saját hazámban vagyok. És nagy meglepetésemre még a szüleim is kijöttek elénk,felajánlották,hogy náluk is lakhatunk ha akarunk,de egy lakást is kaptam,ha nem akarnánk velük laki. És én a lakást választottam,eddig is külön éltünk és most sem akartam másképpen. Elmondásuk szerint nem egy kis lakást kaptam ajándékba,hanem egy nagyobb lakást. Két emeletes négy szoba két fürdő,nappali,előszoba,konyha,gardrób,erkély és kinti terasz és udvar is van. Ahogy körbeírták a kis házamat tetszett már így látatlanban is,már alig vártam,hogy megnézzem az új otthonomat. Ahova a srácokat is meghívtam természetesen ők is velem jöttem,mivel nem engedtem őket hotelba így együtt indultunk el a kis házamig. Mikor kiszálltunk a kocsiból az állam a padlót verdeste,az oké hogy nem nagy a ház mert nem is kell,kicsi és aranyos. De kívül is és belül is fullos volt a ház. Mindenből a legújabb és a legjobb cuccal volt felszerelve. Rendesen féltem hozzá nyúlni a saját cuccaimhoz,de aminek mindannyian a legjobban örültünk,hogy a hűtő teljesen fel volt töltve kajával,aminek neki is estünk annyira éhesek voltunk. Mihelyst mindannyian tele lettünk,megkerestük a szobáikat,persze az enyém volt a legnagyobb és szerintem a legszebb is. Kicsit ledőltem pihenni és el is aludtam,csak este keltem fel mikor Mett rám ugrott amolyan ébresztés szempontjából.
- Te barom állat. - próbáltam meg kiszabadulni alóla,de nem nagyon ment.
- Tudom,hogy szeretsz. - mosolygott rám és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Hát persze. - mosolyogtam rá.
- Te babám mért nem bulizunk egy jót? Apucinak kell társaság estére,valami dögös kis pipi. - emelgette a szemöldökét mosolyogva én meg csak vállon vertem.
- A többiek. - hagytam figyelmen kívül az előbbi mondatát.
- Mind csak a nagyságos asszonyra várnak,hogy mit tetszik majd dönteni. - támaszkodott a kezére mosolyogva.
- Kapjátok be,azt se tudom mit vegyek fel. - ültem fel törökülésbe.
- Téged és Vikit ismerve inkább rövidnadrágot,a ruhát és a szoknyát nem javaslom. Ha azt akarod,hogy haza is hozzunk titeket. - röhögött ki.
- Hé az csak párszor volt. - vertem karon.
- Párszor? Azért vinnyogtál Jiho-nak vagy nekem,hogy ne látszodjon ki a feneked abból a rohadtul mini ruhából. - nézett rám.
- Befoghatod jó. - dobtam hozzá a pólóm ami rajtam volt és kivettem egy csinibbet és magamra rántottam. - Na most kifelé gatyát cserélek. - néztem rá.
- szerinted nem láttalak még bugyiban?- röhögött ki.
- Igaz. - vontam vállat mivel ő is azon elven van mint én,a bugyi és a melltartó is olyan mint egy fürdő ruha csak kicsit csinibb. Tehát letoltam a farmerem és felvettem a magas derekú nacim a felsőmet bele tűrve kivettem egy magassarkút a bőröndömből és Mett felé fordultam aki felvont szemöldökkel nézett rám.
- Nem gondolod komolyan ugye?
- Most mért?
- Mert két óra után nyavajogsz,hogy fáj a lábad. Húzz egy normális cipőt azt a feketét. - mutatott a új cipőmre.
- Jó. - adtam meg magam és belebújtam,sminkes asztalomhoz ülve megigazítottam az elfolyt szemfestékem és kicsit feldobtam az estére. Számra vörös rúzst kentem fel hajamat pedig kivasaltam és lógva hagytam,fújtam magamra parfümöt,magomhoz vettem egy kis táskát és mindennel tele dobáltam és útra készen is álltam. Mett-el az oldalamon sétáltam le a lépcsőn.
- Ribanc. - mosolygott rám Viki.
- Te is arra vetted a stílust cicám. - kacsintok rá és belé karolva elindultunk kifelé. Jiho zárta a házat és jól eltette a kulcsot,ő soha nem hagy el semmit még én képes vagyok rá.
- Irány valami klubb!- kiáltott fel Viki én pedig hangosan nevettem.
- Előbb alapozni kéne nem?- mosolygott Jiho és Mett azonnal helyeslően bólintott.
- Rendben. - mosolyogtunk össze Vikivel és elindultunk egy kisebb kocsma felé,hogy alapozzunk egy kicsit. Mert tudtuk,hogy a klubbokba drágábbak a piák és nehezebben kerül az ember sorra ott. Talán ha két órája ülhettünk a kocsmába mikor elindultunk végre egy közeli helyi klubba,mikor a bejárthoz értünk a kidobók csak félre álltak és beengedtek. A helységben a fények cikáztak és a füst amit a füstgép nyomott ki magából és a hangos zene. Igen ez kellett nekünk,ez a hangzavar a zene. Nem is vártunk sokat azonnal bevetettük magunkat a tömegbe és a zene ütemére rázni kezdtük magunkat,eleinte a srácok is velünk táncoltak,majd Mett volt az aki elsőként lecsapott egy lányra. Mi csak mosolyogtunk és ráztuk tovább magunkat a zenére,aztán Jiho is ellépet köreinkből és valami lányhoz húzódott és vele táncolt tovább. Mikor a többi srác látta,hogy szabad a pálya minket is megrohamoztak,egy ideig jópofát vágtunk a dologhoz de nem sikerült sokáig ezért leléptünk és elmentünk a pulthoz valami piát kérni és azzal a kezünkbe kerestünk egy üres bokx-ot.
- Sok a nyomi. - nyavajgott Viki.
- Nem olyan nyomi itt mindenki. - mutattam egy srácra aki kicsit sem feltűnően Vikit nézte.
- Uhh ő tényleg nem az. - csillant fel a szeme és miután felhajtotta az italát már el is tűnt a tömegbe,gondolom a sráchoz ment. Így egy magam voltam a helyemen és közben a italomat iszogattam.
- Szabad ez a hely cicám?- kérdezte egy enyhén ittas egyed.
- Neked nem,tipli a csajomtól. - szólalt meg egy mély hang mögüle.
- Kösz,de nem vagyok a csajod. - néztem fel rá és elröhögtem magam. - Ezt nem hiszem el. - mentem beljebb,hogy megmentőm is elférjen mellettem.
- Ezt én is mondhatnám,mit kerestek itt? Mármint itt Koreában. - helyesbítette magát.
- Sora kedvesen felvilágosított,hogyha haza jövök és meglát veletek nagy bajban leszek. Ezt Jiho megtudta vagyis elmondtam neki és ez lett belőle. Ma érkeztünk de már buliznak a kis drágáim. - mosolyogtam Yongguk-ra.
- Áhh mindent értem,de mért pont ebben a klubban?- kérdezte kicsit feszülten.
- Valami baj van?- vontam fel a szemöldököm.
- Hyung gyere már ne csajozz. - halottam meg egy ismerős hangot,a gyomrom összerándult és a kezeim izzadni kezdtek.
- Daehyun?- suttogtam alig halhatóan,de mintha megérezte volna hogy a nevét mondom mert kilépett mögülünk és szembe jött velünk. Nem mertem föl nézni,az asztal alatt a poharamat szorongattam és folyton csak azt ismételgettem magamban hogy: Baszki miért?.
- Hyung de csini az új csajod. - ült le velünk szembe Daehyun.
- Daehyun inkább ne. - próbálkozott Yonggguk.
- Most mért ne,bár kár hogy az arcát nem látom. - mondta Dae,vettem egy mély levegőt és felnéztem. Egyenesen a szemébe,mintha szellemet látott volna úgy nézett rám,lesápadt és egy szót nem tudott kinyögni.
- Szia Daehyun. - próbáltam mosolyogni,de nemigazán ment.- Jól nézel ki. - állapítottam meg a tényt,ami mindig is így volt.
- Te is. - ennyit tudott csak kinyögni,bár ez is nehezére ment.
- Azt hiszem én most megyek. - mosolyogtam rájuk és készültem felállni.
- Nee. - kapott a kezem után Daehyun,összerándult a gyomrom és a szívem még hevesebben reagált az érintésére mint azelőtt mikor még együtt voltunk.
- Hé bébi mizu?- pattant mellém Mett és átkarolta a válla. Daehyun úgy nézett a kezére,hogy azt hittem letöri.
- Most ne Mett. - néztem rá.
- Mé mi a baj? Bántanak vagy csak fel akarnak szedni? Melyiküket üssem ki?- feszült meg mellettem.
- Semmi olyan. Ők az ismerőseim. - erőltettem mosolyt magamra és kicsit arrébb ültem,hogy ne üljek olyan közel Mett-hez.
- Akkor oké. Helló Mett vagyok. Hemyin nagyon jóképű barátja. - mutatkozott be.
- Üdv. - köszöntek egyszerre a srácok.
- Bemutatkozni nem tudnak?- suttogta nekem Mett.
- Yongguk és Daehyun. - mutattam rájuk. Mett gondolkozott egy kicsit majd leesett neki a tantusz és elsápadt egy pillanatra és nagyot nyelt.
- Oké azt hiszem itt hagylak és összeszedem Vikit. - mondta nekem és már el is ment.
- Ő a barátod?- kérdezte Daehyun nem kedvesen.
- Csak egy haver,Amerikában ismerkedtünk meg. - helyesbítettem.
- Veled jöttek ők is?- kérdezte Yongguk.
- Igen,de szerintem most én is megyek és kimentem Vikit. - mosolyogtam Guk-ra.
- Mért kéne kimenteni a haverod oda ment nem?- vonta fel a szemöldökét Dae.
- Mert  Mett nem oda ment,keres magának egy lányt estére mint mindig. - vontam vállat és felálltam.
- Jézusom,te milyen vékony vagy?- hökkölt hátra Guk.
- Annyira nem is. - néztem a lábaimra.
- A feneked a régi. - mondta halkan Dae.
- Tessék?- néztem rá.
- Mi?
- Mindegy,örültem hogy láttalak titeket.- intettem nekik és elindultam a mosdó felé,nehezen bírtam már ki ott előtte. Már sikerült átverekednem magam a nagy tömegen és eljutottam a mosdókig,itt sokkal csendesebb volt minden volt időm kicsit szusszanni és a remegő végtagjaimat lenyugtatni.
- Azt hiszed csak így leléphetsz?- nyomott a falnak Daehyun.
- Tessék?- kérdeztem elhalló hangon.
- Egy kicseszett levelet hagytál magad után,azt hittem bele pusztulok abba a tudatba,hogy mással vagy. És mikor végre egy kicsit is sikerült kiverni téged a fejemből erre fel megjelensz. Jó ez neked? Jó,hogy szenvedtem a hiányod miatt?!- emelte fel kicsit a hangját és minden erejével a falhoz nyomott.
- Engedj el ez fáj. - próbáltam ellökni magamtól.
- Nekem is fájt,fájt a tudat,hogy megcsaltál és még a szemembe sem mondtad. Csak leléptél,mindent magad után hagyva. Ha már elmentél vihetted volna azokat a tetves képeket is csak,hogy ne lássalak,de nem itt hagytál mindent.- jött közelebb hozzám. Kezdtem megijedni,azt hittem meg fog ütni,de nem tette. Kezei közé fogta az arcom és csak nézett.
- Kérlek Daehyun engedj el.- próbálkoztam.
- Nem tudlak elengedni,egyszerűen nem megy. De meg is vetlek mindazért amit velem tettél. - felelte.
- Ha tudnád mennyire sajnálom.- néztem rá és könnyek gyűltek a szemembe. Csak néztem a gyönyörű szemeit,húsos ajkait amiket egyszer valamikor csókoltam és boldogan vetettem a karjai közé magam.
- Nem tudom,mennyire sajnálod és nem is érdekel. Soha többé nem akarom,hogy bármiféle közöm legyen egy ilyen ribanchoz mint hozzád.- lökte el magát tőlem és otthagyott,a földre rogytam és csak néztem magam elé. Többen is megbámultak,de szerencsére Jiho értem jöttek és haza vittek. Meg sem tudtam szólalni annyira magam alatt voltam,nem tudtam elhinni,hogy Daehyun ilyen kegyetlen volt hozzám. De rájöttem ez mind az én hibám volt,mert azt mondtam megcsaltam. Jiho fontolgatta,hogy beolvas neki,de lebeszéltem róla. Nem akarom,hogy sajnáljon,ezek után végkép nem akarom.
Az ominózus este után vagy két napig csak a szobámba voltam és borzalmasan nyálas romantikus filmeket néztem és szét bőgtem a fejem,persze Viki társaságában. A srácok ezt nem tudták hova tenni,de toleranciából hoztak nekünk mindenféle hizlalóbbnál  hizlalóbb kajákat. Azt beadták nekünk és már ki is mentek,mert elmondásuk szerint ez nekik kínzás,elég az a tudat,hogy mi ezt nézzük és ezen bőgjük szét a fejünket. Ők a fájdalom miatt sírnának,ha  nézniük kellene.
Miután  kibőgtem magam rendesen,elhatároztam,hogy meglátogatok volt kedvenc főnököm. A srácok is velem tartottak,kicsíptük magunkat és már mentünk is. Mikor beléptünk a kávézóba megdöbbentünk milyen kevesen is vannak,pedig csúcsidő volt vagyis annak mondható. Egyből a pulthoz mentünk hátha van ott valaki ismerős,de csak idegen arcokkal találtuk szembe magunkat.
- Mit óhajtanak?- kérdezte rágózva.
- A főnök itt van?- kérdezte Jiho.
- Drágám a főnöknek nincs dolga ilyen emberekkel mint ti. - mosolyodott el gonoszan.
- Megáll az eszem. - röhögtem el magam és félre lökve elindultam a főnök irodája felé.
- Idegenek nem mehetnek oda.- ragadta meg a hajam. Felvont szemöldökkel megálltam és visszafordultam hozzá.
- Kiscicám ha most nem engeded el a hajam esküszöm annyira megcsapkodlak,hogy lábra nem fogsz tudni állni.- nyomtam a falnak,ennek hála több poharat levert maga körül és a főnök ajtaja kinyílt.
- Mi folyik itt?!- jött ki mérgesen.
- Ezek itt be akartak menni csak úgy. - kezdett bele a lány de én fejbe vertem.
- Neked csend. - mordultam rá. - Még mindig milyen helyes főnök úr. - mosolyodtam el.
- Csak nem az én kis tubicám jött vissza a papához?- tárta ki a karját én pedig gondolkodás nélkül öleltem meg.
- De vissza ám. És ha van hely dolgozni is vissza jönnénk ha lehet persze. - mosolyogtam halványan.
- A két legjobb emberemnek mindig van hely. - mosolygott rám. - Ti pedig ki vagytok rúgva. - nézett a mögöttünk álló két személyre.
- Na de főnök..-kezdtek bele de közbevágott a főnökünk.
- Nincs na de,elegem van csak a panasz jön rátok. A forgalom is borzalmas,semmi értelem két ilyen mihasznát fizetni feleslegesen mikor meg sem csinálják azt amit elvárnék tőlük. - mordult fel ajushi. - Ti pedig-  fordult felén. - Holnap kezdtek tubicáim,jobb ha nem felejtettétek el hogyan is kell  felszolgálni. Ja és zárjatok be,itt vannak a kulcsok. - mosolygott ránk és Jiho felé dobta a kulcs csomót,aki ügyesen el is kapta azt. Mosolyogva mentem ki a srácokhoz és boldogan meséltem el az új információt és közben kezdtük összeszedni a poharakat és mi egyebeket. Elfordítottuk a nyitva táblát zárvára és folytattuk a takarítást. Persze a két kirúgott egyed összeszedték a cuccaikat és elmentek,de nem bántuk így mindent úgy csinálhattuk meg mint régen. Kb egy órát vett igénybe az egész,de mindennel készen lettünk és bezárhattunk magunk után.
Másnap reggel korán keltünk,hogy időben beérjük. Persze elő kellett keresnem az egyenruhám,ami kicsit derékban nagy volt,de megoldottam egy csini övvel és már jó is volt. Mett és Viki otthon maradtak pihenni,vagyis egész nap aludni fognak. Mivel nagyon szenvednek az időeltolódás miatt,így mi is nyugodtan tudtunk dolgozni.
- De jó,hogy végre vissza jöttetek kedveskéim. Akik utánatok voltak nagyon nem értették a dolgukat. - méltatlankodott egy régi vendégünk,aki szerencsére visszajött miután megtudta,hogy újra dolgozunk.
-  Mi is örülünk,hogy újra itt lehetünk. - tettem le a kávét elé és rámosolyogtam az öreg bácsira. Majd vissza mentem a helyemre,és vártuk a vendégeket. Az ajtó feletti csengő nem is olyan sokára megcsendült,felé vettem a tekintetem. Az egész Bap állt az ajtóban és persze Sora,a szívem hevesen kezdett verni,de vettem egy mély levegőt és kihúztam magam és feléjük vettem az irányt mikor leültek egy asztalhoz.
- Jó reggelt. Mit hozhatok?- kérdeztem kedvesen és csak Yonggukra és Zelora néztem.
- Nekem kávét. - húzta ki magát Zelo.
- Elég idős vagy te a koffeinhez?- vonon fel a szemöldököm.
- Igen . - mosolyog vissza.
- Lehet,de nem kapsz. Pörögsz te anélkül is. - írom fel neki a rostos narancslevet.
- ezt megkaptad haver. - röhögte ki Jongup Zelot.
- Te se kapsz kávét. - néztem rá.
- Ez nem ér. Nem azt kellene kihoznod,amit én kérek?- lepődött meg.
- De,de ez most egy olyan nap mikor én döntöm el. - mosolyogtam.
- Jah így már értem. - vette le a sapkáját a fejéről.
- Hyemin gyere a pultba!- kiabált nekem Jiho.
- Oké,te pedig gyere és vedd fel a többi rendelést. - kiabáltam vissza és elindultam a pult felé. De félúton nagyon megszédültem ezért megtámaszkodtam a térdeimen.
- Hé minden oké?- kapott el Yongguk.
- Azt hiszem,csak kicsit megszédültem. - erőltettem mosolyt magamra.
- Sápadt vagy. - állapította meg.
- Mert olyan jól nézel ki. - mosolyogtam rá.
- Ha nem tudnám mi a bajod,még el is hinném. De tudom,hogy csak tereled a témát. Haver gyere ide,majd én odaviszem a pulthoz ki mit kér,te intézd el Hyemint. - szóltam Jiho-nak aki azonnal ide is jött és a karjába vett.

Yongguk powo:
Miután szóltam Jiho-nak ő jött és a karjába vette a félig ájult Hyemint,és elvitte az öltözőbe. Én visszamentem a többiekhez és felvettem Jiho jegyzettömbjét amin még semmi nem szerepelt.
- Ki mint kér?- kérdeztem és közben a helyemre ültem.
- Én megvárom a színésznőt. - fonta keresztbe a karját Sora.
- Hogy mondod?- vontam fel a szemöldököm.
- Jól hallottad. Megjátsza magát,csak hogy Daehyun megsajnálja és mindent elfelejtsen neki. Komolyan nem hiszem el,hogy a barátnőm volt egy ilyen mint ő. - válaszolt.
- Na akkor most kurva gyorsan befejezed. Még egy olyan eset mikor a szádra veszed Hyemint felpofozlak és nem fog érdekelni,hogy terhes vagy. Tudod,hogy mit miért csinált? Semmit nem tudsz,csak magaddal foglalkozol és egyre kibírhatatlanabb vagy. Nem kell mindenhova velünk jönnöd,sőt most meg is kérlek rá. Ne gyere mindenhova velünk,maradj otthon és várd Himchant. - vágtam a fejéhez.
- Yongguk...-kezdett volna bele Himchan.
- Ne is kezd el!- emeltem fel a kezem.
- Nonna jobban van?- kérdezte Zelo.
- Nem tudom reméljük,nincs nagyobb baja. Elég neki az is ami most van. - mondtam,majd a kezem a számra tettem.
- Te tudod mi van vele?- szólalt meg most először Daehyun.
- Valami olyasmi. - válaszoltam és közben magam szidtam,mert elszóltam magam.
- És mért nem mondtál semmit?- vont kérdőre.
- Mert Hyemin megkérte rá. - válaszolt helyettem Jiho.
- Te jobb ha elhúzol innen. - szorította ökölbe a kezét Dae.
- Nyugi kis tigris nem hozzád jöttem. Yongguk be tudnád vinni Hyemint a kórházba?-fordult felém Jiho.
- Persze,de mi a baj?- kérdeztem aggódva.
- Nem tudom,szerintem nem szedte be a gyógyszereket,vagy tudom is én. Bevinném én őt,de itt a munka. Nem akarom szarban hagyni a főnököt.- mérgelődött Jiho.
- Mi van Hyeminnel?- kérdezte Youngjae,Daehyun pedig csak nézett maga elé.
- Azt majd ő elmondja,ha úgy gondolja. Én nem avatkozom ebbe bele. - válaszolt diplomatikusan Jiho.
- De te aranyom,ha Hyemin közelébe mész tönkreteszem az életed,de nem csak a tied még a porontyodét is. Ne tévesszen meg,hogy itt dolgozok csibém. - kacsintott Jiho Sorára aki megszólalni nem tudott.
- Hol van?- kérdeztem miközben előkerestem a kocsikulcsom.
- Az öltözőbe. Akármennyire ellenáll be kell rángatnod az orvoshoz. Ha kell pofozd fel.- válaszolt Jiho.
- Mi van?- kerekedett ki a szemem.
- Orvosiszonya van, utál kórházba menni. - válaszolt Daehyun és közben ő is felállt.
- Értem. - indultam el az öltözőbe,nem is figyeltem ki jön utánam csak mentem. Mikor bementem Hyemin a padon ült és narancslevet szürcsölt.
- Törpila nem azt mondtad meg gyógyultál?- kérdeztem kedvesen és megsimogattam az arcát.
- 5 év eltelik tünet mentesen,na akkor gyógyultam meg. - mosolyog vissza fáradtan.
- Rohadt rák. - szitkozódtam és közben magamhoz húztam.
- Rák?- kérdezte egy hang a hátam mögül,eltávolodtam Hyemintől aki teljesen megfagyott. Lassan fordultam hátra ki is áll mögöttem. Daehuyn.
- Rák?- kérdeztem vissza.
- Te mondtad. - nézett rám.
- Jah,rákot evett vacsira,szerintem az ronthatta el a gyomrát. - hazudtam szemrebbenés nélkül.
- Így volt?- kérdezte Daehyun Hyeminre nézve.
- Semmi közöd hozzá. - válaszolta keményen és közben belém kapaszkodva felállt.

Hyemin powo:
Miután Yongguk elvitt a kórházba kiderült,hogy elfogyott a gyógyszerem amit még szednem kell két hónapig és az fogyott el. Felírtak egy újabb adagot és már mehettünk is.
- Bocs,hogy eljárt a szám.- nézett rám Guk a kocsiban ülve.
- Semmi baj,előbb utóbb elmondom neki is. - húztam fel a lábaimat és kifele bámultam. - Csak még nem tudom mikor. -néztem rám egy keserű mosoly kíséretében.
- Majd ha jónak látod,rám mindig számíthatsz. - simogatta meg az arcom,majd leparkolt és kiszállt. Kedvesen kisegített a kocsiból és visszamentünk az étterembe,ahol Jiho elsőként támadott le aztán Viki is a nyakamba ugrott. Mindhármukat megnyugtattam,hogy semmi baj csak a gyógyszerem fogyott el és más baj nincs is. Megköszöntem Yongguk-nak,hogy elvitt a kórházba és végig velem volt a hisztim ellenére is. Aztán már folytathattam is a munkát,ott ahol abba hagytam. Sajnos vagy szerencsére,de nem voltak ma sokan sőt mondhatni kevesen voltak. Néha olyan volt,mintha mi is sokak lennénk ketten ahhoz a pár emberhez. Este is hamarabb zártunk mivel már nem jött senki,emiatt a főnök haza küldött minket. Fáradtan rogytam Viki mellé a kanapéra és elfeküdtem rajta keresztben. Lábaimat Mett ölébe tettem és kényelmesen elhelyezkedtem Viki ölében is,aki a hajamat piszkálgatta és közben le sem vette a tekintetét a tv-ről. Jiho pedig a konyhában szorgoskodott valami harapnivaló miatt,amit ő is készen lett csatlakozott hozzánk és együtt fogyasztottuk el a késői tartalmasnak mondható vacsorát. Aztán fürdés,fogmosás,hajkifésülés és ágyba bújás és alvás. Sajnos az utóbbi nem jött össze ezért kezeim közé fogtam a telefonom és a képeket kezdtem el nézegetni rajta. Végignéztem a Daehyunnal közös képeinket,nem tudtam kitörölni őket. Nem voltam rá képes,pedig tudom,hogy az lett volna a legjobb. Így kevésbé szenvednék ilyenkor,de mikor egyedül voltam a kórházban mikor Jiho nem volt velem. Az ő képeid vagy a közös képeinket nézegettem. Ez adott nekem erőt,vagyis ő. Mert tudtam,hogy neki semmi baja,vagyis reméltem. Ha ezt Jiho-nak nem is mondtam,de ez így volt. Dehyun mindig a szívemben volt bárhogy is ellenkezdtem és mindig is ott lesz. Még akkor is ha ő már nem szeret engem.
Ezekkel a gondolatokkal és Daehyun képével aludtam el.