20.rész

Haloho :)
Először is bocsánat amiért ilyen ritkán hozom az új részeket. De néha na jó legtöbbször olyan sok anyagot ránk sóznak a tanárok,hogy az még viccnek is rossz lenne. De sajnos nem viccelnek,a másik fele meg,hogy nincs mindig ihlet. És nem akarok valami össze csapot részt hozni nektek csak,hogy hetente vagy havonta tegyek fel részt. Egy szó mint száz most itt van amit remélem sokan vártatok :)
Remélem tetszeni fog nektek amit így össze rittyentettem egy kis idő alatt :)
Mint mindig most is nyomot hagyni ér :3
Jó olvasást drágáim :3
Xoxo Minhye

Az elkövetkező napokban csak dolgoztunk Jiho-val és néha Mett és Viki is beálltak egy kis plusz pénzért. Próbáltuk visszaszerezni a régi vendégeket ami valamelyest sikerült is,de még mindig nem mindenki jött vissza. Próbáltuk az étlapon is kicsit újítani,több étel lett gyerekbarát. Néha még élő zenés előadások is voltak az ott lévő vendégeknek és lassan kezdte visszaszerezni a régi fényét a mi imádott kávézónk. Néha bulizni is elmentünk,ha az időnk engedte és persze nem voltunk hulla fáradtak. De ha nem is mentünk elmentünk moziba vagy otthon ültünk és néztük valami filmet. Olyanok voltunk mint egy kis család. Néha anyámék is meglátogattak minket és maradtak vacsorára vagy éppen ebédre,olyan volt mintha kicsit normálódtak volna. De nem felejtettem el milyenek is voltak régen mikor nem is foglalkoztak velem,vagy éppen az életemmel. Tehát nem fűztem sok reményt az új családi idillhez.
Yongguk-al és Zelo-val sokat találkoztam,a kis srác aki jóval magasabb volt mint én nagyon hozzám nőtt és folyton vigyázni akart rám. Yongguk pedig folyton etetne,szerinte rohadt vékony vagyok és szedjek fel pár kilót. De felvilágosítottam,hogy ha ez megtörténne nem tudnám felhúzni a kedvenc nadrágom. Őt persze ez nem nagyon érdekelte,mondhatni hidegen hagyta és folyton gyorséttermekbe vitt.

Ma is a kávézóban dolgozom,most még egyedül mert Jiho kicsit később jön. El kell intéznie valamit,emiatt én jöttem be helyette és majd váltjuk egymást. Persze van két új dolgozó is,de a nagy részét egyedül csináltam. De most kicsit pihenés céljából a pultba álltam. Ajtó feletti csengő csilingelésére figyeltem felé.
- Jó napot mit adhatok?- kérdeztem mert egyenesen a pulthoz jött.
- A szokásosat kérem. - mondta Daehyun és leült a pultnál lévő egyik bárszékre.
- Rendben. - válaszoltam és elkezdtem csinálni a kávéját,éreztem magamon a figyelmét de nem törődtem vele,vagyis próbáltam figyelmen kívül hagyni.
- Tessék. - tettem elé a kávét és egy kis torta szeletet,majd folytattam a poharak elmosását. Mivel nem volt annyi,hogy a gépbe tegyem,de mégis csináltam legalább valamit.
- Mért jöttél vissza. - kérdezte Dae.
- Talán nem szabad?- kérdeztem kicsit feszülten.
- De,persze. De mért pont most?- kérdezte kávéját kavargatva.
- Most láttam alkalmasnak az időt rá. - vontam vállat.
- Meddig maradsz?
- Nem terveztem,hogy elmegyek. Talán zavarlak?- vontam fel a szemöldököm.
- Mért zavarnál? Nem vagy senkim. - mosolygott rám,nekem pedig megszakadt a szívem.
- Így van nem vagyok senkid. És ha most megbocsájtasz fel kell vennem a rendelést. ÉS erre a vendégem voltál nem kell kifizetned. - mondtam és amilyen gyorsan elindultam,hogy felvegyem a rendelést. De aztán átadtam az egyik újoncnak és kimentem friss levegőt szívni,mivel nem akartam csak úgy álldogálni elkezdtem söpörni a fa leveleket. Kicsit talán hideg volt,de nekem most ez kellett. Kicsit kiszellőzik a fejem és nem kell egy helyen lennem Daehyun-al.
- Kerülsz talán?- támaszkodott a falnak és közben engem nézett.
- Kellene?- kérdeztem vissza rá sem nézve.
- Én nem tudom,ezt te tudhatod.- vonta meg a vállát
- Na jó mit akarsz tudni? Mert ha jól emlékszem azt mondtad,hogy nem akarod hogy semmiféle közöd legyen hozzám. Tehát?- néztem végig a szemébe.
- Nagyon jó az emlékező képességed,talán arra is emlékszel,hogy milyen levelet írtál nekem?- kérdezte gúnyosan.
- Minden egyes szavára emlékszem. Mindenre. - válaszoltam halkan.- De ha nem akarsz semmit akkor én most vissza is megyek. Lejárt a munkaidőm. - mondtam és mellette elhaladva megcsapott arcszeszének illata és a szívem kihagyott egy ütemet. Ezt még tőlem kapta mikor elmentünk randizni. Halványan elmosolyodtam és folytattam az utamat az öltözőig. Sietve öltöztem át,felvettem a fekete szűk farmeron és egy fekete felsőt. Belebújtam magassarkúmba,felvettem a fekete bőrdzsekim,táskám és már mentem is. Kint Yongguk állt a kocsijának dőlve és Daehyun-nal beszélgetett. Mikor Yongguk meglátott elmosolyodott és arrébb lépet Daehyun-tól. Elé tipegtem és megöleltem,de még így is lábujjhegyre kellett állnom.
- Úgy érzem jó hatással vagyok rád. - mosolygott rám és körbeforgatott tengelyem körül. - De mit gyászolsz?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- A szüzességed,ha már te nem teszed. - kacsintottam rá mosolyogva.
- Oké ez betalált. Na mivel megígértem ma moziba megyünk,de Zelo nem tud jönni. Daehyun pedig ráér,tehát ő jön velünk. - mondta és közben engem vizsgált szemeivel.
- Nekem mindegy,de én ülök elől. - mondtam és már be is szálltam. A srácok nem sokkal utána be is szálltak és arról kezdtek el beszélni,hogy mit nézzünk meg. Aztán Himchan hívta Guk-ot,hogy Sora-nál beindult a szülés. Tehát megfordultunk és a szülészetre mentünk,magassarkúm topogása nem hallatszott olyan hangzavar volt. Láttam ahogy volt barátnőmet betolják a szülészetre Himchan pedig kint reked, s fel alá kezd el járkálni. Megállok Guk mellett és intek a többieknek,mindenki itt volt és vártak. Nem éreztem,hogy ide tartóznék ezért lassan elindultam a kijárat felé.
- Hyemin hova mész?- kapott el Himchan.
- El,figyelj gratulálok a gyerekhez meg ilyenek. De nem maradok itt,tudod Sora és én nem igazán jövünk ki. - mondtam könnyes szemekkel.
- Mért nem beszélitek meg,csak mond el neki mért mentél el. Biztos megértené. - mondta és közben a többiek is körénk gyűltek.
- Senkinek a szánalmára és együttérzésére nincs szükségem. Elég ha azok tudják mért mentem el akik számítanak nekem. - válaszoltam és letöröltem a könnyeim.
- Tehát én nem számítottam?- csattant fel Daehyun.
- Mindig is te számítottál a legjobban. Épp ezért nem mondtam el neked. - mosolyogtam rá,majd megfordulva Jiho felé szaladtam. Ölelésébe bújtam,még ő a fejem simogatta.

Yongguk powo:
Azt hittem itt fogja elmondani Hyemin mindenkinek,miért is ment el. De nem tette. Talán azért,mert elmondása szerint nem akarta senki szánalmát,de szerintem nem akarta elrontani senki kedvét. Láttam Daehyunt ahogy ökölbe szorítja a kezét mikor Jiho átölelte Hyemint és egy csókot lehet hajára. Mikor derekát átölelve mentek el Daehyun mint egy dúvad úgy indult el utánuk. Nem tököltem sokat félúton elkapta és felrángattam a tetőre.
- Mégis mit akartál tenni?- kérdeztem percekkel utána.
- Én nem tudom.- vonta meg a vállát.
- Szereted még?- kérdeztem mert eddig még nem volt rá példa,hogy megkérdeztem volna.
- Nem. - válaszolta.
- Nem kell hazudnod,nekem elmondhatod. - ültem le mellé, s megveregettem a vállát.
- Szeretem,pedig nem akarom. Tudom,hogy Jiho és ő össze jöttek. - válaszolta keservesen,nekem meg megszakadt érte a szívem.
- Az csak egy hazugság volt,hogy könnyebben el tudd engedni. - mondtam neki. Talán ennyit még elmondhatok neki,talán nem lesz belőle majd baj.
- Ezt meg honnan veszed?- kérdezte halkan rám sem nézve.
- Ő mondta nekem,haver soha nem csalt meg. - mondtam.
- Te megcsókoltad.- nézett rám.
- Hé azt megbeszéltük,részeg voltam.
- Tuti?- kérdezte.
- Tuti. - mosolyogtam rá kedvesen. Dae bólintott és kicsit elmosolyodott.
- Most pedig menjünk és örüljünk a kis porontynak és imádkozzunk,hogy ne üssön annyira az anyjára természetben. - röhögtem el magam.
- Tudod nekem Hyemin volt a mindenem,be akartam mutatni a szüleimnek. El akartam venni feleségül,azt akartam,hogy ő legyen a gyerekeim anyja. - mondta szomorú mosollyal. Ezekre a mondatokra nem tudtam semmit mondani és nem is kérte. Elindultunk vissza a többiekhez,mikor vissza értünk senki sem kérdezősködött. Csendben leültünk és vártunk,hogy megszülessen Sora gyereke. Zelo a várakozás fáradalmai miatt bealudt Jongup és Youngjae társaságában. Hajnali fél négykor megszületett Sora és Himchan kisfia.  Kim Sang Hun nevet kapta. Mindannyian az ablak elé tolongtunk és megnéztük a kicsit. Himchan barátnőjéhez ment és szerelmesen megcsókoltam.
- Mégse nekem lett előbb gyerekem. - mondtam mosolyogva.
- Ez az. Milyen leader vagy?- röhögött fel Zelo. - Küldtem egy képet Hyemin-nek a babáról. - mosolygott rám,de mikor meglátta hogyan is nézek rá mosolya lelankadt.
- Nem hiszem,hogy ezt kellett volna. - mondtam halkan.
- Bocs hyung,nem gondoltam végig. - válaszolt Zelo és már csörgött is a telefonom. Hyemin volt az.
- Ne haragudj rá,nem direkt csinálta. - szóltam bele.
- Jiho vagyok,Hyemin alszik. De semmi baj szerintem kíváncsi lesz a babára. Meg különben is tudod mennyire imádja a kicsiket. Nem lesz semmi baj majd reggel megmutatom neki,mond meg Zelo-nak is. Himchan-nak meg gratulálok.- mondta Jiho.
- Elmondtam,hogy nem csalta meg. - mondtam és tudtam,hogy érti mire is gondolok.
- Semmi gáz,én is elmondtam volna neki. Főleg,hogy látom mennyire szenved ez a két idióta. Komolyan nem tudom elimádkozni tőle azt a képet amin Dae és ő van. - röhögött fel Jiho és én is elmosolyodtam.
- Tudom mire gondolsz. Dae is teljesen kivan,talán most jobban mint volt. Lehet amiatt,hogy itt van és nem Amerikában. Hiába mondja mindenkinek,hogy jól van tudom,hogy nem így van. - mondtam én is közben már kiértem a kocsihoz.
- Figyu tudom,hogy Hyemin még nincs kész elmondani az igazat. De már nem bírom sokáig. Van egy erdei házam,még anyámék adták egyik szülinapomra.- mondta
- Te egy házat kaptál a születésnapodra?- képedtem el röhögve.
- Most mit mondjak,reménytelenül gazdag vagyok. - röhög ő is a vonal túlsó végén.
Még beszélgettünk kegy ideig és kieszeltünk egy kisebb tervet,hogy legalább meg tudják beszélni a dolgokat. Most hétvégén nekünk sincs sok dolgunk és így meg lehet oldani,Hyemint elkéri Jiho mi meg majd megoldjuk Dae dolgait. Ha nem is békülnek ki,de legalább megbeszélnék a dolgokat. Az elkövetező napokban mindent elrendeztünk,úgy hogy nekik fel se tűnjön. Hyemin kicsivel többet dolgozott,így a hétvégét megkapta szabadnapnak. Bevásároltunk,hogy legyen valami kaja a házban nekik,és ki is nyaltuk a házat mert olyan retkes volt. Lassan eljött a csütörtök és én bedobáltam pár cuccot Daehyun-nak és néhány képet is,ha meglátják hátha beszélgetnek majd róla. Miután készen voltan,vagyis úgy gondoltam,hogy mindent eltettem ami kelhet. Levittem a táskát a kocsimba és bedobtam hátra. Már csak azt kellett kitaláljam hogyan is vigyem el magammal. Annak a hülyének könnyű dolga volt,azt mondta Hyemin-nek,hogy pihenni mennek pár napra az erdő szélére és ő bele ment. De én ezt,hogy tálaljam neki? Haver húzzunk az erdő szélére pihenni csak mi ketten?! Kizárt engem ne nézzen homokosnak. Egész este ezen gondolkoztam még a többiek aludtak,de nem jutottam semmilyen megoldásra. Hajnali 4 órakor felhívtam Jiho-t,hogy elindultak-e már.
- Na haver úton vagytok?- kérdeztem a nappaliban lévő kanapén terpeszkedve.
- Ja de a csajom alszik. - röhögött a vonal végén.
- Rendben lassan én is össze szedem Daehyunt. - morogtam ásítás közben.
- Na és mit mondasz majd neki?- kérdezte.
- Az igazat,ha nem akar beszállni leütöm és beteszem a kocsiba.- vontam meg a vállam,Jiho pedig jókat röhögött a vonal túlsó végén,majd letette. Sóhajtva ledobtam a telefonom és tarkóm vakarva álltam fel és indultam volna felkelteni Dae-t,de ő megelőzött és szembe jött velem.
- Hát te?- kérdezte a szemét törölgetve.
- Hozzád indultam. - válaszoltam tömören.
- Ilyenkor?- nézett a falon lévő órára. Némám bólintottam és visszaültem a kanapéra,Dae követett és szembe ült velem.
- És miért?- kérdezte.
- Lényegre térek és nem kertelek. - mondtam ő pedig csak bólintott. - Tudni akarod mért ment el Hyemin?- kérdeztem.
- Te tudod,de nem mondod el?! Igazam van?.- kérdezte.
- Nem én nem,de Jiho és én megelégeltük a helyzetet. Na most az van,hogy ők úton vannak egy erdő széli kis házba vagy nyaralóba ahogy tetszik nekem mindegy. Egész héten ezt csináltuk,na de mindegy. Ki kellene találjak valami hülye indokot amivel elcsalnálak,de nem teszem. Tehát a döntést rád hagyom,ha jönni akarsz a kocsiban van pá cuccod,de ha nem akkor az is oké. Felhívom Jiho-t és mondom neki,hogy csak ketten lesznek. De ha el akarsz menni,akkor lassan indulni kéne. - mondtam neki s vártam a válaszát. Vagy öt percig némán ültünk egymással szemben,majd Dae felpattant és elviharzott.
- Hát akkor maradunk. - mondtam halkan és hanyatt vetettem magam a kanapén. Ennyit a mi kis tervünkről,percekig csak néztem ki a fejemből a kanapén feküdve. Majd nemsokkal miután feladtam és elkezdtem kikeresni Jiho számát Daehyum megjelent előttem teljes díszben. Elmosolyodtam és én is felvettem egy másik szettet és a fürdőben is elvégeztem a teendőim. Hagytam egy cetlit a többieknek és már mentünk is le a kocsihoz. Néma csendben indultunk el,Daehyun talán gondolkozott mi is kéne majd mondani,vagy csak simán nem akar beszélni. De engem ez nem zavart kapcsoltam egy kis zenét és csak hajtottam. Beletelt vagy négy órába mire oda értünk,meg kell hagyni megérte. Hyemin már a verandán ült a hintaágyban és valamit eszegetett,mosolyogva parkoltam le és Daehyunra néztem.
- Nyugi haver,nem lesz semmi gáz. - mondtam.
- Én nem úgy érzem. - mondta és kiszállt,láttam ahogy Hyemin felfigyel és megáll a levegőben a keze,majd ha mi sem történt volna eszik tovább. Mosolyogva szállok ki én is és kiveszem a táskát a kocsiból,s beviszem a kis vityillóba ahol Dae és Jiho váltottak pár szót. Nem akartam zavarni ezért kimentem és leültem az eszegető Mini mellé.
- Kora reggel van és te tömöd Mekis gyors kajával ami ki van hűlve?- röhögöm el magam és nézem,ahogy tömi magát.
- Most mér? Te tömöd belém mindig,most meg hogy magamtól eszek az a bajod?! Ki ért titeket?- kérdezte mosolyogva és felém nyújtott egy sajt bureszt. Rámosolyogtam és én is enni kezdtem.
- Ti mért vagytok itt?- kérdezte mintha ez olyan mellékes lenne.
- Kell egy kis nyugi. - válaszoltam tömören.
- Neki is?- tette fel az újabb kérdést.
- Neki is,sőt neki mindenképp. - válaszoltam és közben előre meredtem és csak néztem a tájat.
- Értem. - zárta le ennyivel a témát és a továbbiakban csendben maradt,majd nemsokkal Jiho és Dae is megérkezett,majd mellettünk helyet foglaltak. De előtte kiosztották a kávékat. Dae Mini mellett ült néma csendben,még én a telefonom nyomkodtam. Jiho-t valaki felhívta,miszerint azonnal vissza kell mennie mert valami el kell intéznie mihamarabb. Felajánlottam,hogy vissza viszem mert én is otthon hagytam pár fontosabb dolgom. Emiatt az ő kocsijával mentünk,hogy ha valami van haza tudjanak jönni az én kocsimmal. Persze a kulcsot Dae kezébe adtam és mélyen a szemébe néztem,majd egy bólintás után elindultunk. Hyemin meg leadta a rendelését amit hozatni akar magának.
- Ugye tudod,ha össze vesznek Hyemin simán itt hagyja. - mondta Jiho az anyós ülésen.
- Nem tudná. - néztem rá sokat sejtően.
- Mert? Az hogy nem nála van a kulcs,nem azt jelenti,hogy nem is tudja megszerezni. - ötletelt.
- Nincs megtankolva,direkt annyi volt benne,hogy idáig el tudjunk jönni. - röhögtem fel.
- Jól csináltad. - veregette meg a vállam ő is röhögve.
- Tudom,már csak rajtuk áll minden. - sóhajtottunk fel a mondatom után egyszerre.

Hyemin powo:
Csak ültem a verandán néma csöndben Daehyun mellett és nem tudtam elhinni,hogy itt hagytak minket kettőnket. Egyedül. Meg sem mertem szólalni,ezért bedugtam a fülembe a fülhallgatót és kikerestem az új számukat,s megnyomtam a lejátszás gombot. Lehunytam a szeme és csak hallgattam a számot,hallgattam azt a gyönyörű hangot ami egyszer nekem is szólt. A szám végeztével kinyitottam a szeme és észre kellett vennem,hogy még mindig mellettem ül,de ő is követte a példám és közben halkan énekelt is. Úgy tettem mintha egy újabb számot hallgatnák,de nem így volt. Őt hallgattam. Kezdtem kicsit fázni,talán amiatt mert fáradt voltam vagy talán a kissé hűvös erdei szél tehetett róla. Fejemet térdemre hajtottam és lehunytam a szemem,arra pillantottam fel,hogy Daehyun rám terítette a kabátját.
- Neked nem kell?- szólaltam meg most először hozzá.
- Neked jobban kell. - vonta meg a vállát.
- Te idol vagy,ha megfázol nem tudsz majd énekelni. - vettem le a hátamról a kabátot és vissza adtam neki.
- Kit érdekel?És ha te megfázol?- fogta meg a kezem fél úton és mélyen a szemembe nézett.
- Mért érdekel ez téged?- kérdeztem halkan.
- És téged?- kérdezett vissza csípőből.
- Remek. - mondtam és visszaadtam a kabátját és bementem a konyhába.
- Most meg mi a bajod?- kérdezte az ajtófélfának.
- És neked?Mért is vagy velem ilyen hogy is mondjam figyelmes?- fakadtam ki mérgemben,mert én sem tudtam mi is a bajom pontosan.
- Mért ne lennék?- vonta meg a vállát és mellém állva elkezdett keresgélni a szatyrokba.
- Örülök,hogy ilyen jól elbeszélgettünk. - mordultam rá és elindultam felfelé a kiszemelt szobához. Kitártam az ajtót és rávetettem magam a nagy baldahinos ágyra és lehunytam a szeme,majd lassacskán a fáradság erőt vett rajtam és aludtam.

-Anya,apa megint nem játszik vele.- szalad hozzám egy kisfiú és a lábamba csimpaszkodik.
- Mért nem játszik veled?- kérdeztem mosolyogva  és közben ölembe vettem.
- Mert a húgommal foglalkozik. - sérelmezte a hanyagolását.
- Mert még olyan pici. De szeretnéd ha anya játszana veled?- kérdeztem mosolyogva és közben szét puszilgattam a kicsi arcát.
- Igen!- nevetett és megölelt. Mosolyogva tettem le a földre és rohant el a szobája felé.
Majd hirtelen minden elsötétült és én egy székben ültem és a körülöttem lévő emberek mind engem nézek.
- Mégis mit gondoltál gyereked lehet? Neked?- nézett rám egy egyik.
- Egy ilyennek mint neked,nem való gyerek. - így a másik.
- Isteni csoda volt,hogy kivették a méhed. - folytattam a másik. Nekem pedig csak a könnyeim potyogtak. És megszólalni sem tudtam.
- Ez azért van mert elhagytál. - szólalt fel egy másik ember és én felé fordultam,Daehyun volt az. Ő állt ott és gonoszan mosolygott rám.

Daehyun powo:
Miután Hyemin felment az emeletre,leültem a konyhában lévő székre és csak néztem ki a fejemből. Aztán felálltam és utána mentem,de ő már aludt. Halkan kerestem egy plédet és betakartam vele,mellé ültem és csak néztem. Olyan sokat váltózott,már nem volt olyan mint régen. Sokkal bátrabb lett,és vékonyabb. Az a szép kis pofija is vékonyabb lett,a formás lábai,dereka de még a feneke is kisebb lett. Szép most is és régen is az volt. Mivel nem akartam felébreszteni lementem és elpakoltam a konyhában,mindent bedobáltam a hűtőbe és behoztam az én táskám is a nappaliba. Felnyitottam és megnéztem mit pakolt be nekem Guk,kép póló között megtaláltam pár bekeretezett képet. Az egyik az elő randikon készült,titokba fényképeztem le,eszembe jutott milyen boldogok is voltuk. Mennyire meg voltam érte örülve,ha kérte volna még a csillagokat is leszedtem volna neki. És most itt ülök és nézem a képeket és azon gondolkozom milyen jó is volt régen. Majd rá kell jönnöm,hogy elhagyott és még mindig nem tudom az indokát. Felvettem egy másik képet amin mind a ketten boldogan mosolygunk,elmosolyodtam a kép láttán. Éppen a konyhába indultam mikor sikítást halottam az emeletről. Mindent eldobva felszaladtam Hyemin-hez. Az ágyon ült és zokogott,nem gondolkoztam mellé ültem és magamhoz öleltem.
- Semmi baj csak egy rossz álom volt,most már nyugodj meg. - simogattam a hátát.
- Nem kell a sajnálatod. - mondta szipogva.
- Csak fogd be és hagyd,hogy megvigasztaljalak jó?!-emelem fel a hangom,ő pedig némán és szipogva bólint. Magamhoz szorítva kezdek dúdolni egy dallamot és közben lassan vissza fektetem az ágyra. Mellé feküdtem és a hátát simogatva dúdoltam tovább,mikor kissé megnyugodott eltávolodott tőlem és hátat fordított nekem. Elmosolyodtam tettén és közben betakartam.
- Ha szeretnél róla beszélni,most itt az alkalom. Leszek olyan jó fej és meghallgatlak. - ajánlottam fel neki mosolyogva. Könnyes szemekkel rám nézett.
- Fordulj fel. - vágta a fejemhez én meg elröhögtem magam.
- Nem mostanában voltál velem ilyen kedves,pedig még meg is vigasztaltalak. - néztem rá mosolyogva.
- Kérte valaki?- kérdezte mérgesen.
- Miért is vagy velem ilyen kedves?- kérdeztem most már én sem mosolyogva.
- Még kérded? Te milyen voltál velem,mikor először találkoztunk? Úgy emlékszem a falhoz préseltél és csupa kedves jelzővel illettél. És most elvárod,hogy hálálkodjak?!- kiabált velem és közben egy párnát vágott hozzám.
-Mért mit vártál,hogy reagáltam volna! Szia Hyemin örülök,hogy újra látlak. Igen már túl vagyok rajtad semmi gáz?! Ezt vártad? Hát bocs,hogy nem ezt nyújtottam. - dobtam vissza hozzá a párnát,persze figyelve az erő bevitelre is.
- Te ezt nem értheted. - mondta halkan.
- Akkor magyarázd el. Kurvára idegesít,hogy körülöttem mindenki tudja csak én nem. Holott elvileg én voltam a legfontosabb neked és mégis én nem tudom?- néztem rá mérgesen és megbántva.
- Szeretnél gyereket?,- kérdezte hirtelen rám sem nézve.
- Mi van?- néztem rá értetlenül.
- Szeretnél majd gyereket?- kérdezte és most a szemembe nézett.
- Persze,ki ne szeretne. - válaszoltam széttett karokkal.
- És gondolom szeretnél egy fiút aki majd tovább viszi a neved. Igazam van?- kérdezte ismét.
- Persze,minden férfi akar egy fiút. De mond ez,hogyan is jön ide?- kérdeztem és kezdtem kicsit ideges lenni.
- És tőlem akartál gyereket?- kérdezte rám sandítva.
- Igen. Tőled akartam. - válaszoltam halkan.
- Ezért mentem el. - mondta.
- Mi van? Azért mentél el mert majd tőled akartam volna gyereket?-kérdeztem felemelt hanggal  és mérgesen néztem rá.  Percekig csak némán ült és potyogtak a könnyei,de most nem hat meg. Az igazat akarom tudni mért hagyott el.
- Igen. Mert én ezt nem adhattam volna meg neked. És senki másnak sem. - válaszolt sírva.
- Miért?- tettem fel az újabb kérdést halkan.
- Ezt nehéz elmondani neked. - szipogott.
- Ne most add be nekem,hogy nem tudod elmondani. - meredtem rá és megragadtam a vállát.
- Nem lehet gyerekem,soha.- sírt fel keservesen.
- De hisz egyszer majdnem?!- mondtam magam elé nézve.
- Nem akkor sem,elküldtek egy orvoshoz.- mondta és vett egy mély levegőt.
Már éppen elmondta volna mikor megszólalt a telefonja,rám nézett majd a kijelzőre. Nem láttam mi volt kiírva de ő elsápadt még jobban és azonnal felvette. A fürdőbe szaladt és magára zárta az ajtót,még a csapot is megnyitotta s emiatt semmit sem halottam a beszélgetésből.

Hyemin powo:
Kezdtem feladni Daehyun elleni felesleges küzdelmemet és kész lettem volna elmondani,miért mentem is el akkor. Ám telefonom csörgése zavart meg,az a doktor hívott aki engem kezelt és műtött meg még Amerikában. Azonnal a legrosszabbra gondoltam és a fürdőbe rohantam,persze magam után gondosan bezártam az ajtót. A mosdó csapját is megnyitottam,majd felvettem a telefont.
- Igen doktor?!- vettem fel a telefonom halkan.
- Hyemin?- kérdezte a doktorom.
- Igen. - feleltem remegő hanggal.
- Ohh ez remek. Nyugalom semmi baj nincs az eredményeiddel.- mondta én pedig megkönnyebbültem,és nagy kő esett le a szívemről.
- Köszönöm. - suttogtam halkan és megtöröltem a szemem.
- Pár kérdést tennék fel majd neked,persze ha nem zavarlak ezzel. - mondta kedves hangon.
- Nem,csak nyugodtan. - mondtam most már megkönnyebbülten.
- Rendben,mit szolnál két hát múlva?- kérdezte mosolygós hangon,de én bárhogy gondolkoztam nem értettem.
- Mért nem most?- kérdeztem.
- Mert két hét múlva Dél-Koreába utazom. Lenne kedved akkor egy ebédhez hozzám?- kérdezte,elmosolyodtam ötletén.
- Lenne persze. - válaszoltam mosolyogva.
- Akkor két hét múlva. - tette le a telefont. Megkönnyebbülten fújtam ki magam és belenéztem a tükörbe. Bár ne tettem volna,saját magam is megrémültem milyen látványt is nyújtottam. Megmostam az arcom és letöröltem az elkent szemfestékemet. Hajamat is össze fogtam,vettem egy mély levegőt és elfordítottam a kulcsot a zárban. Kinyitottam az ajtót és Daehyun állt velem szemben idegesen,mikor rám nézet kissé megnyugodott az ábrázata és vállai is ellazultak.
- Tudom,hogy kíváncsi vagy miért is mentem el,de én még nem készültem fel rá teljesen,hogy ezt megosszam veled. Kérlek csak még egy kicsit bírd ki. - néztem rá kérlelően és közben kezemet tördeltem.
- Rendben. De minden rendben veled?- kérdezte és közelebb lépett hozzám.
- Most már. - mondtam kicsit megnyugodva.
- Nem vagy éhes?- kérdezte hirtelen,miután eszem jutott miszerint nem is ettem csak azt amit még Jiho vett nekem ide fele jövet.
- De. - válaszoltam kicsit mosolyogva,egymás után lementünk a konyhába és megvizsgáltuk a szekrényeket és a hűtőt. Aztán ami megtetszett azt kivettük az asztalra és gondolkoztunk mit is főzzünk belőle. Amit megjött az ihlet neki álltunk főzni,egyikünk sem beszélt fölösleges dolgokról,csak azokról ami fontosabb volt. Megtudtam,hogy több mint 1 évig nem voltak a nyilvánosság előtt a kiadójukkal való nézeteltérések miatt. De elmondása szerint,így volt egy kis ideje pihenni és a családjával és a barátaival lenni. Miután elmosogattunk leültünk a nappaliba és kerestünk volna valamit a tv-ben,ha lett volna. De mivel nem volt kezdtem unatkozni,végig néztem a polcokon és kiszúrtam pár képet rólunk.
- Ezek?- mutattam a képekre.
- Yongguk pakolta be őket. - vonta meg a vállát könyvéből felnézve.
- Értem. - fordultam vissza és az egyik kép mögül kivettem egy könyvet,de mivel mellette már nagyon szorongtam volna kimentem a tornácra egy pléddel és a könyvemmel.  Leültem és betakaróztam,aztán felnyitottam a könyvet. Teljesen belemerültem,bár ki ne merülne bele egy romantikus könyvbe. Csodálatos történet,ahol a férfi mindent megtesz egy nő szerelméért aki az elején emberszámba se veszi annak származása miatt. De mégis nyer a férfi szerelme és bebizonyítja neki,hogy minden ami a lánynak van semmi ahhoz képest amit ő tud nyújtani neki. Csupán a szerelmével és hűségével.
Észre sem vettem,hogy elszalad az idő olvasás közben, Azt vettem észre,hogy lassan semmit nem látok a betűkből,emiatt bekényszerültem a házba. Mikor vissza mentem Daehyun még mindig a kanapén terpeszkedett és fel sem nézett a könyvéből. Konyhába mentem és a szekrényből le vettem két bögrét,forraltam vizet a teának,mikor kész lett kiöntöttem a két bögrébe. Mindkettőt a nappaliba vittem,egyiket letettem Daehyun elé a másikkal meg én ültem le a fotelbe és fellapoztam a könyvem ahol tartottam.
- Ohh kösz. - nézett rám.
- Nincs mit,kicsit hideg van,gondoltam ez majd jó lesz. - vontam vállat és folytattam az olvasást. Miután kiolvastam a könyvet elvétve Daehyunra pillantottam aki még mindig olvasott,én viszont fáradt és éhes voltam. Kinyújtóztam és csináltam két személyes ebédet,de nem akartam megzavarni a nagy olvasót ezért az övét a gázon hagytam. Kiültem a tornácra és elfogyasztottam a kései ebédem,kedvem támadt egy kis sétára.
- Daehyun elmegyek sétálni. Jössz te is?- kérdeztem miközben a kabátomat.
- Nincs kedvem. De mért is jelented be?- kérdezte bunkón.
- Csak hogy tudd,te barom. - mordultam rá és feltépve az ajtót kiléptem azon,majd elindultam az erdei ösvény felé. Mérges voltam rá és magamra is,mert azt reméltem talán egy kicsit normálódott a helyzetünk. De mint kiderült ez nem így van. Lassan egy tisztás féleségre érkeztem ahol egy kis patak vágta ketté a füves mezőt. Körülötte kisebb fák,bokrok és néhol elvétve virágok. Csak most ébredtem rá milyen kellemesen tiszta a levegő,az enyhe kis szél még jobban az orromba tolta az erdei levegőt. A madarak csiripelése zene volt füleimnek az autók  hangos zaja után. Itt minden a béke és nyugalom színtere volt,csak annyit sajnáltam,hogy a többiek nincsenek velem és csak egyedül élvezhetem ezt a nyugalmat ami a nyakamba szakadt. Miután lőttem pár képet a telefonommal,lassan elindultam még beljebb az erdőbe. Figyeltem,hogy merről jöttem,ha majd vissza kívánnék menni megtaláljam a kiutat. Eme rengetegből,mi a nyugalmat húzta a szívemre olyan sok idő után. Nem figyeltem az időt csak csodáltam a tájat és mentem,mikor kezdett sötétedni akkor indultam visszafelé. Teljesen besötétedett mikorra vissza értem Daehyun fel s alá járkált és valakivel telefonált. Mikor meglátott letette és hozzám rohant,szorosan magához rántott és megölelt. Fel sem fogtam mit tesz,kerek szemekkel néztem a házat.
- Neked teljesen elment az eszed? Hogy gondolod,hogy eddig elmaradtál? Azt hittem történt veled valami! És te azt a kicseszett telefont sem tudod felvenni?- kérdezte mérgesen szinte már ordibálva.
- Elment az idő,és a telefonom pedig lemerült. - válaszoltam halkan össze húzva magam.
- Ha bármi történt volna veled nem is tudom mit tettem volna. - ölelt meg újfent majd a házba kísért. Miközben ö megvacsorázott én a telefonomat tettem fel töltőre,vagyis tettem volna fel ha lett volna konnektor. Áram volt a házban,csak csatlakozó nem volt,vagy ha volt is én nem tudtam hol van. Ezért hagytam a fenébe és elmentem zuhanyozni. Mikor kiléptem a meleg fürdőből,Daehuyn nézett szembe velem.
- Oké mivel egy szoba van ebbe a házban ezért tied a szoba én meg megyek a kanapéra. - mondta és közben kifelé mutatott.
- Rendben. - válaszoltam a hajamat törölgetve,kerestünk neki ágyneműt amit le is vitt magával. Nem vártam még feljön vagy nem jön fel lefeküdtem aludni,az erdei tiszta levegő kiszívta minden megmaradt energiámat. Emiatt simán átlibbentem az álmok mezeire.

U.I