18.rész

Sokáig folytattuk ezt az életmódot,vagyis a buliztunk éjjel nappal aludtunk,délután keltünk vagy késő este. Bekaptunk pár falatot,összekészültünk és már mentünk is. Ez így ment hónapokon keresztül,mikor kezdtem megunni ezt az életet,nem láttam már benne semmi érdekeset. Ezért ha nem buliztunk pihenés képen bejártuk LA egész területét. Rengeteg szép helyen voltunk és még a tengerparton is sütetük a hasunk. De mint mindent az ember ezt is megunja,mint én is.
- Kell valami meló. - vetem magam Jiho mellé a kanapéra és a lábaim otthonosan felpakolom a kis asztalra.
- Mért?- kérdeztem rám sandítva.
- Mert nem akarok így élni. - válaszoltam vállat vonva.
- Hogy?
- Hát hogy,a szüleink pénzelnek mindent mi meg csak bulizunk meg lógatjuk a lábunkat és én nem ilyen vagyok. - feleltem a kérdésre.
- Igazad van,én sem. De milyen munkát szeretnél?- figyelt most már csak rám.
- Nem tudom,nem tudom mire lennék képes. - mondtam.
- Gondolkoztál már azon,hogy modell legyél?- kérdezte mosolyogva.
- Hát hogyne,simán mindjárt nem?- röhögtem ki.
- Nem olyan modellre gondoltam akik csontvázak, hanem fotómodell. Aki ruhákat mutat be de mégsem a kifutón.- mondta én pedig figyeltem rá.
- Nem is tudom,nem tudom elképzelni magam úgy. - gondolkodtam el az említetten.
- Akkor legyél valami ilyesmi,aki a szakmában van. - mondta.
- Keressünk valamit.- mosolyogtam rá. Azonnal a kezei közé kapta a gépét és eszeveszetten nyomkodni kezdte. Rengeteg érdekes és nevetséges ajánlatot találtunk,estig az álláskeresés hadjáratát folytattuk mikor álmos lettem és elmentem fürdeni,lefeküdni. Jiho is így tett,legalábbis remélem.

Reggel kialvatlanul ébredtem fel,de volt egy szép álmom. Gyerekeim voltak és boldog voltam Daehyun mellett. Semmi gondunk nem volt,ő már nem volt idol csak egy hétköznapi apa és férj. De rá kellett jönnöm,hogy ez csak egy kosza álom semmi több. Nekem nem lehetnek gyerekeim,Daehyun nem lesz hétköznapi srác,mi nem leszünk együtt mert én hagytam el őt egy hazugság mögé bújva. De mégis jobb volt e hazugságom mögé bújni így nem kell azzal a ténnyel szembe néznie hogy a volt barátnője rákos volt,jobb az ha azt hiszi,hogy nem becsültem meg és találtam valaki mást magamnak. Könnyes szemeim megtöröltem és a fürdőbe mentem,vettem egy hideg zuhanyt és lerendeztem mindent magamban. Majd fogat mostam és a hajam is összekötöttem,tettem fel egy kis sminket és a szobámba mentem felöltözni. Farmer,póló,dorko és már mentem is ki Jiho-hoz akit a kanapén találtam meg. Ott aludt el,elmosolyodtam el betakargattam. A konyhába mentem halkan és kinyitottam a hűtőt,de nem volt benne semmi ami kellett volna. Felvettem a táskám és a napszemüvegem és már ki is surrantam a lakásból. A nap melege átjárta a testem ami nagyon jól esett, elmentem pár bolt mellett mert még én sem tudtam mit ennék szívesen. Útközben vettem magamnak egy jegeskávét és azt iszogatva nézelődtem,még véletlen neki nem mentem valakinek és rá öntöttem a kávém. Félve néztem fel ki a figyelmetlenségem áldozata,de bár ne tettem volna. Lefagytam,szemeim csészenagyságúak lettek és levegőt is elfelejtettem venni.
- Hyemin?- vette le a szemüvegét Yongguk. Próbáltam levegőt venni és nagy nehezen sikerült is,de akkor meg a nyálam nyeltem félre.
- Igen.- nyögtem ki nehezen.
- Mi van veled? Csak úgy leléptél egy levelet hátrahagyva? Tudod te min ment keresztül Daehyun?- esett nekem,én pedig csak figyeltem és hallgattam.
- Nem tudsz te semmit. És ha csak ezt akartad akkor én megyek is,nincs szükségem szemrehányásokra. - mentem volna el mellette,de megfogat a karom.
- Bocs,csak na érted. Minket is meglepett és rosszul érintett.- magyarázkodott nekem
- Semmi baj,bocs,hogy én is neked estem és a kávéért is bocs. De nézd a jó oldalát nem volt meleg. - mosolyogtam rá.
- Gyere veszek neked egy kávét és közben beszélgetünk egy jót. - meg sem várta a válaszom már húzott is magával egy kis kávézó felé.
- De nekem vásárolnom kellene. - próbálkoztam hárítani a meghívást,de figyelembe se vette.
- Majd utána vásárolsz.- mosolygott rám és szembe ült velem mikor talált egy kissé eldugott és nyugodt asztalt.
- Na mit keresel LA-ban babám?- kortyolt bele a kávéjába amit kihozott neki a pincérnő.
- Nyaralásféle. - hazudtam és közben a kávém kavargattam,hogy ne kelljen a szemébe hazudnom.
- Jiho-val?- kérdezett rá teljesen egyszerűen.
- Igen. - válaszoltam.
- Oké,nekem nem kell hazudnod. - mondta komolyan.
- Tessék?- emeltem fel a fejem és a szemébe néztem.
- Jól hallottad,olvastam a leveled. Nem tudom hogy a fenébe tudtál annyi marhaságot összeszedni és azt se értem Daehyun hogy a rákba hitte el. De volt olyan hülye,hogy minden szavát szentírásnak vette és mindent elhitt. Amit én nem. Tehát  értékelném ha nem hazudnál nekem,tudod,hogy bennem megbízhatsz. - fogta meg az asztalon pihenő kezem és rám mosolygott.
- Ez nem olyan könnyű mint hiszed. - mondtam nehezen.
- Segíts megérteni. Értesd meg velem mért hagytad ott azt a srácot aki még mindig ki van,aki még mindig halálosan szeret téged és tudom,hogy te is szereted őt.-mondta a tényeket a szemembe.
- Én már nem szeretem őt. - próbálkoztam még mindig a hazugsággal.
- Hyemin,jobban ismerlek mint azt te hiszed. Tudom,hogy mikor hazudsz és mikor nem. Szóval kíméljük meg egymást a hülye közhelyektől és mond el az igazat. - komolyodott meg teljesen.
- Rákos voltam,vagyis még 5 évig az vagyok. - néztem rá komolyan.
- Na jó igazat akartam nem hülyeséget. - röhögött fel.
- Igazat is mondtam. Méhnyakrákom volt,nem reagáltam a kemora rendesen. Kivették a méhen,nem lehet gyerekem sem. - sírtam el magam. Még mindig nem bírtam feldolgozni ezt a tényt miszerint soha nem szülhetek már gyereket.
- Hé ez most komoly?- sápadt le teljesen.
- Igen. - sírtam még mindig.
- Na jó húzzunk innen egy csendesebb helyre. - rángatott fel és fizetett,majd mentünk is ki. Egy hotelbe ráncigált,gondolom oda ahol megszálltak. De én még mindig sírtam,hozott nekem egy pohárba hideg vizet és zsepit is hogy a könnyeimet letörölhessem.
- Ez most komoly?- kérdezte halkan.
- Igen,akkor tudtam meg mikor orvoshoz mentem mert azt hittem terhes vagyok. Bár az lettem volna,de nem. Elküldtek orvoshoz ahol mindenféle hülye vizsgálatot elvégeztek. Jiho-t kértem meg,hogy jöjjön velem az eredményekért. Akkor tudtam meg,hogy mi a bajom. Nem mondhattam el neki,ezt nem. Megérdemli,hogy majd olyan felesége legyen egyszer aki gyereket is szülhet neki. - zokogtam fel.
- Jézusom babám,ne haragudj nem tudtam. Gyere ide kicsikém. - húzott magához és ringatott mint egy gyereket úgy próbált meg nyugtatni. kellett pár perc mire sikerült kellő képen megnyugodnom,szipogva töröltem meg a szemem.
- Ez van Jiho végig velem volt,ide is eljött velem minden kérdés nélkül.- erőltettem mosolyt magamra.
- Daehyun is veled jött volna,bárhova elmenne veled. - nézett rám komolyan.
- Nem neki nem szabad,ott a banda ott vannak a rajongok. Ezt nem tehettem meg vele. - mondtam komolyan.
- De azt megtetted vele,hogy hazudtál neki. Padlóra került,teljesen kikészült.- nézett rám kicsit mérgesen.
- Szerinted én nem? Ott kellett hagynom mindent,ott kellett hagynom őt is,nem lehet gyerekem sem. Ki is került padlóra?!- emeltem fel kicsit.
- Bocs,nem úgy gondoltam. - simogatta meg a hátam.
- Itt vannak ők is?- kérdeztem félve,mivel a szoba nem egy személyes volt hanem három.
- Igen ők is itt vannak,de valahol kint vandálkodnak. - mosolygott egyet de én nem mosolyogtam. - Nyugi nem jönnek még vissza,majd talán este mikor éhesek lesznek. - mosolygott erre kicsit megnyugodtam mikor kattant az ajtó zára és belépett rajta valaki. Hulla sápadt lettem és csak meredtem az ajtón belépő emberre.
- Hyung megjöttem. - kiabált Zelo nekem háttal,de mikor megfordult és meglátott. Vegyes érzelmek futottak át rajta,örömöt és meglepettséget.
- Noona!!- örült meg nekem és felrángatott a kanapéról és megölelgetett. - Nagyon hiányoztál nonna. - mosolygott rám és el sem engedett.
- Te is nekem Zelo. - mosolyogtam vissza és hálát adtam az égnek hogy Zelo jött be azon az ajtón és nem más.
- Mit keresel itt? A többiekkel találkoztál már?- rohamozott meg a kérdéseivel.
- Nyaralás féleség és nem nem találkoztam velük. - mosolyogtam én is vissza,de közben ott volt a gombóc a torkomba.
- Hogy-hogy ilyen korán vissza jöttél?- kérdezte Guk feltűnés nélkül.
- Melegem volt és éhes is voltam,de nyugi hamarosan a többiek is ide érnek. Noona maradj itt velünk ebédre,tök jó lenne végre újra együtt lenne a csapat. Képzeld Sora noona is lassan megszül,tök nagy a hasa már és érezni mikor rúg a baba. ÉS lehet,hogy fiú lesz akkor majd lehet vele játszani is,de ha lány akkor meg egy fiú sem mehet a közelébe olyan lesz mintha a húgom lenne. - áradozott Zelo boldogan és közben a szemei is csillogtak. Engem meg a zokogási roham kísértett,minden feltűnés nélkül kerestem Guk kezét és mikor megtaláltam erősen megszorítottam.
- Zelo elég lesz. Hyemin most nem tud velünk ebédelni,de majd máskor biztosan igaz törpe?- nézett rám kedvesen.
- Igen igaz. - mosolyogtam vissza rájuk és elkezdtem összeszedni a cuccaim,vagyis csak a táskám és a szemüvegem. Az járt a fejembe,hogy addig kell lelépnem még nincsenek itt a többiek,mert az azt jelentené,hogy szembe kell néznem Daehyunnal. És én arra nem vagyok felkészülve korántsem.
- Már mész is noona? De még csak most jöttem,nem tudnál még maradni egy kicsit?- néz rám a nagy szemeivel Zelo.
- Sajnos nem,de majd máskor bepótoljuk rendben?- simogatom meg a karját és elindultam kifelé.
- Szavadon foglak noona.- szolt utánam.
- Rendben. - néztem még vissza.
- Biztos mész? Nem akarsz találkozni vele? Nem akarod megbeszélni?- próbálkozott Guk.
- Nem vagyok lelkileg felkészülve rá,nagyon nem. Még nekem is fel kell dolgoznom ezeket hiába már pár hónapja volt de akkor is. És ha megkérhetnélek nem maradhatna ez kettőnk között míg haza nem megyek?- tettem fel az utolsó kérdésemet félve a választól.
- Persze,hogy közöttünk maradhat. De készülj mert Zelo szája el fog járni. Lehet,hogy megkeres vagy felhív. Beszélned kell vele,bele fog örülni ebbe és azt te sem akarod és senki más sem. - simogatta meg a hátam kedvesen.
- Rendben,megpróbálom kellően összeszedni magam. - értettem egyet vele,de mégis féltem,hogy ebből majd mi lesz.
- Örülök,hogy találkoztam veled prücsök. - ölelt szorosan magához.
- Én is örülök,de a pólód azért cseréld majd le. - kacsintottam rá és már el is indultam,minél előbb ki akartam jutni a hotelból mert féltem,hogy összefutok vele. Szerencsére épségben kijutottam a hotelból és amilyen gyorsan csak lehetett haza felé vettem az irányt,mielőtt haza mentem volna be ugrottam egy kisboltba és vettem valami kajának valót mára. Mikor haza értem el sem tudtam hinni,hogy mi a fene történt velem. Mennyi annak az esélye,hogy pont Guk-ak futok össze és utána  Zelo és betorpan?
- Hol a fenébe voltál?- jött felém Jiho.
- Yongguk-al voltam.- válaszoltam.
-Azzal a Yongguk-al?- vonta fel a szemöldökét.
- Igen.
- Bap Yongguk?
- Igen,vele zsenikém. - ültem le fáradtan a kanapéra miután kipakoltam a bezsákmányolt kajának valót a konyhába. Jiho egy ideig állt egy helyben majd mellém telepedett és kifaggatott. Mindent el kellett neki mondanom,persze el is mondtam volna neki de ő inkább kérdéseket tett fel. Valahogy az jobban tetszett neki,miután mindent megtárgyaltunk mondta,hogy keresett nekem egy modell ügynökséget ahova be is küldte pár képemet. Telefonálnak majd ha akarnak valamit,örültem is neki meg nem is mert nem várt meg vele. De ha talán nem küldi be a képeim akkor lehet,hogy lebeszéltem volna róla mondván nem vagyok elég szép vagy tehetséges hozzá.
- Csinálok valami kaját oké?- mosolygott rám és már ment is a konyhába. Visszamosolyogtam és elővettem a táskámból a telefonom,volt egy üzenetem. Guk küldte.

„Nyugi prücsök beszéltem Zeloval,hogy fogja be a száját és ne mondja el,hogy találkoztuk veled. Miután eljöttél átgondoltam a helyzetet és arra jutottam,jobb ha nem most találkoztok még egymással. Vagyis nem most,hanem mikor feldolgoztad a történteket. És nyugi senkinek nem mondom el amit nekem mondtál.
Xoxo Yongguk.”

Mosolyogva mégis fájó szívvel olvastam el a pár soros üzenetet. Örültem,hogy nem most kell szembe néznem Daehyunnal,de fájt is hogy nem láthatom. Keserédes érzés volt ez ami most végbe ment bennem.

„Köszönöm,hogy megtartod a titkom amíg kell. Amint tudok és bízok is magamban kellő képen haza megyek és szembenézek a tetteimmel,de addig kérlek várj a titkom elmondásával.
Xoxo Hyemin”

Miután vissza írtam neki,eltettem a telefonom és a konyhába mentem,hátulról átöleltem Jiho-t még ő készítette az ebédünket.
- Baj van?- kérdezte és közben lenézett rám.
- Nem csaj meg akartalak ölelni. Baj?- kérdeztem mosolyogva.
- Dehogy baj. - nyomott puszit a homlokomra és folytatta amit csinált és pedig el nem engedtem. Megnyugtatott a közelsége,pár pillanatra el tudtam felejteni végre a mai nap eddigi történéseit. Nem kellett sokat várni és készen is lett a spagettivel,asztalhoz ültünk és nagy étvággyal neki estünk a késői ebédünknek. Felajánlottam,hogy elmosogatok amit meg is tettem közben pedig ment egy kis halk zene. Jiho elment a haverjaival valahova,nem akartam menni ezért egyedül voltam otthon késő délután. Úgy döntöttem csinálok egy kis pattogatott kukoricát és egy jó film mellett elfogyasztom. Már félig jutottam az előkészületekkel mikor a telefonom csörgése zavart meg. Meg se néztem ki keres egyszerűen csak felvettem.
- Igen?- szóltam bele én először.
- Hyemin?- kérdezte vissza egy ismerősen csengő hang.
- Igen én vagyok. - feleltem halkan.
- Merre vagy?- kérdezte és most már felismertem a hang forrását. Sora.
- Miért érdekel?- kérdeztem feszülten.
- Los Angeles-en belül merre vagy?!-vont kérdőre.
- Nem tartozom magyarázattal neked. De mért is érdekel ez téged?- kérdeztem felvont szemöldökkel és azon gondolkoztam,hogyan is tudhatta meg hol is vagyok.
- A kérdésemre válaszolj!- emelte fel a hangját.
- Na ne szórakozz velem. Nem vagy az anyám,ne is viselkedj úgy. Foglalkozz a saját dolgaiddal. - válaszoltam és próbáltam nyugodt maradni,kisebb nagyobb sikerrel sikerült is.
- Még jó,hogy nem vagyok az anyád,de annyit jegyezz meg. Ha haza jössz és meglátlak a srácok közelébe azt megemlegeted te utolsó ribanc!- visított bele a telefonba,csak kamilláztam fel sem fogtam amit mondott. Majd pillanatokon belül a plafonon voltam a vérnyomásom pedig a 240-et verdeste.
- Nekem te csak ne mond meg mit csináljak. - válaszoltam és ki is nyomtam a telefont a válaszát meg sem várva. Mit képzel ez magáról jó kedvemben jöttem el otthonról és vetettem ki a méhem,hogy ne lehessen gyerekem? Az eszem megáll. Mérgemben felhívtam Jiho-t és mindent elmondtam neki,azonnal haza is indult. De nem csak ő hanem a barátaival is akik az én barátaim is. Még őket vártam a lakásban járkáltam és próbáltam nyugtatni magam,de nem igazán sikerült lenyugodnom. Mikor azonban megjöttek a többiek minden megváltozott,azonnal faggattak és mindent tudni akartak amit én el is mondtam nekik.
- Pakolj össze haza megyünk!- döntötte el Jiho a helyzetet.
- Tessék?
- Jól hallottad. Haza megyünk. Sora csak ne akarja megmondani mit is kéne csinálnod. Komolyan ha nem lenne terhes már régen felpofoztam volna,még akkor is ha azt vélekedem,hogy nőket nem verünk mert az  nem férfi. De most még is azon a véleményen vagyok,hogy egy atyai kibaszott nagy pofon kijárna már neki az elmúlt idők során összegyűlt szarságai miatt. - mérgelődött.
- Haver nyugi nem éri meg ribancokkal foglalkozni. - próbálkozott Mett.
- Már tök mindegy,ideges. - vont vállat Viki és közben átkarolta a vállam.
- Tényleg ti nem akartok jönni?- jutott eszébe Jiho-nak a frappáns ötlet.
- Uhhh deeeee. - visított Viki.
- Ha nem zavarnánk. - ment bele Mett is.
- Ti soha. - mosolyogtam rájuk.
És Sora hívásának hála vagy nem hála,de végre haza mehetünk. Igaz plusz két fővel,de ez nem akadály. Szívesen látjuk őket a mi hazánkban,ők is rengeteget segítettek. És ha Viki név bezavaró de ő is koreai származású igaz csak félig de az és őt mindenképpen jönni akart velünk ha majd haza megyünk. Ha nem vittük volna magunkkal ő azt is megoldotta volna. Viki egy remek barátnő,ha szomorú voltam ő mindig ott volt mellettem persze a srácok is,de egy lány mégis másabb társaság mint két srác. Ha bulizni akartam csak szólnom kellet és ő már jött is és ha kellett hülyét csinált magából a kedvemért vagy velem és nem érdekelte ki látja. Tehát ő az igazi barátnő,régen azt hittem hogy Sora az. De nem vele nem lehettem úgy önmagam mint Vikivel.
Mett pedig egy másik történet,egy igazi idióta. De mi azért szeretjük is,csak úgy falja a lányokat minden estére másik. És ő ezt élvezi is,de ki nem élvezné ezt az ő helyében. De még mielőtt mindenki egy pöcsnek gondolná a történethez hozzátartózik,hogy a barátaiért még ölni is képes lenne. Meg persze mikor hűséges volt a barátnőjéhez ő megcsalta őt,tehát ezt vehetjük amolyan lázadásnak is.

Úgy hogy vigyázz Korea megyünk haza két idióta szeretettre méltó baráttal. Előre félek mi lesz,milyen hülyeségeket fogunk majd csinálni.

Mett:

17.rész

Lassan teltek a napok és én minden dolgom el tudtam intézni. Utolsó napomra hagytam a munkahelyemet,szüleimmel is beszéltem akik elszörnyedtek a halottaktól. És anya már velem is akart jönni Amerikába,de én mondtam neki,hogy csak pénzt adjanak mert  Jiho már velem jön. Nagy nehezen de belementek,de azzal a kikötéssel,hogy meglátogatnak majd engem és ha úgy látják akkor ott is maradnak majd velem. Nem tudtam mit csinálni belenyugodtam a dologba. Sorával a veszekedésünk óta egy szót sem váltottunk rá kellett jönnöm,hogy ő soha nem volt olyan jó barátom mint Jiho. Szerencsémre Daehyun-t bent fogták a kiadónál,mert lassan come back lesz,így ez sok gyakorlást igényel.
- Milyen hangüzenetet hagysz neki?- kérdezte mellettem ülve Jiho.
- Nem hagyok neki,elsírnám magam csak. Azt meg nem akarom,hogy hallja. - szomorodok el.
- Akkor csak levél?- kérdezte.
- Ühüm,csak az. - szorult össze a szívem.
- Na gyere beszéljünk a főnökkel. - szorította meg a kezem és bekopogott az iroda ajtaján. Miután hallottunk a „szabad” szócskát benyitottunk és bementünk.
- Nocsak,valami baj van?- kérdezte a főnök.
- Ki szeretnénk lépni. - emberelte meg magát Jiho és pedig lehajtott fejjel álltam mellette.
- De mégis miért akartok kilépni ilyen hirtelen?- kérdezte szomorkásan és értetlen tekintettel.
- Van egy kis elintézni valónk ami nem hagy halasztást. - mondta Jiho.
- Értem,mikor mentek?- nézett ránk kedvesen.
- Holnap. - válaszoltam halkan.
- Már olyan hamar?- kérdezte és felemelte az arcom.
- Igen. - mosolyogtam rá könnyes szemmel.
- Jaj kislányom ne sírj.- ölelt meg az idősödő főnököm.
- köszönöm.- töröltem meg a szemeim.
- A barátod is veled megy?- kérdezte,én pedig jobban elszomorodtam.
- Ő nem jön velünk,és ha ide is jön. Akkor kérlek mond neki azt,hogy együtt vagyunk. - mondta Jiho én pedig kitöröltem a szememből egy kosza könnycseppet.
- Tessék?- kérdezte meglepetten a főnökünk.
- Kérlek mond neki azt,neki jobb lesz azzal a tudattal . -mosolyogtam keserűen.
- De hát mért?- próbálkozott tovább.
- Ha majd vissza jövök mindent elmondok,de most még nem lehet. - hajoltam meg és kimentem az irodából,öltözök felé vettem az irányom és minden dolgom bedobáltam a táskámba. Kint pedig megvártam Jiho-t, aki ugyan úgy járt el mint én. Gyorsan haza felé vettük az irányt és összepakoltam a dolgaimat,leleteimet amit az orvos adott és egy közös képet Dahyunnal és egy olyat amin mindannyian rajta vannak. Mikor ezekkel is készen lettem elővettem pár lapot és egy tollat,konyhába mentem és leültem az asztalhoz. Gondolkoztam mit is írjak,de más nem jutott az eszembe csak az amit Jiho javasolt még napokkal ezelött.

 „Kedves Daehyun
Nem tudom,hogyan is mondjam el neked. De én már nem szeretlek úgy mint az elején,eleinte próbáltam elterelni a gondolataimat ezekről a tényekről de nem ment. Mikor nem voltál velem nem hiányoztál úgy mint az elején,kezdtem ráébredni,hogy nálam már csak a megszokás volt. A tudat,hogy van mellettem valaki megnyugtatott,de rá kellett jönnöm nekem ez nem elég. És erre a napokban jöttem rá mikor TE nem voltál mellettem,de Jiho igen. Ő megért engem és mindig ott van mellettem,rájöttem,hogy amit iránta érzek nem csak barátság hanem ennél talán több. 
Kérlek ne haragudj rám,de úgy éreztem meg kell osztanom ezt veled. Remélem találsz majd magadnak egy olyan lányt,aki majd megbecsül és boldoggá tesz majd. 
Sajnálom!
Hyemin”

Mikor befejeztem a levelet,könnyeim patakokban folytak nem tudtam abba hagyni a zokogást. Jiho segített nekem eltette a levelet és megcímezte a borítékod és az asztalon hagyta. Aztán engem próbált nyugtatni kisebb-nagyobb sikerrel,mikor valamelyest lenyugodtam megfogtuk a bőröndjeim és kimentünk a lakásomból. Még utoljára vissza néztem aztán gondosan bezártam magam mögött az ajtót és a kulcsom a táskám mélyére rejtettem. Amilyen gyorsan csak lehetett lementünk és beültünk Jiho kocsijába,bekötöttem magam és könnyeim újra patakokban folytak le arcomon. Soha nem éreztem még ennyire rosszul magam,hogy hazudnom kellett annak akit a legjobban szeretek.
- Kicsi bogaram,ne sírj nem tudok most mit kezdeni veled. - simogatta meg az arcom Jiho vezetés közben.
- De ha egyszer fáj?- zokogtam hangosan fel.
- Tudom,de majd az idő múlásával talán jobb lesz. - próbált vigasztalni,de jelen helyzetben ez nem ment neki amire ú is rájött ezért hagyott sírni és folytatta a vezetést. Mikor megérkeztünk hozzá,könnyes szemmel mentem be a lakásba és a kanapéra ülve néztem ki a fejemből. A könnyeim elfogytak már,egy cseppet sem hullattam tovább. Mereven ültem és néztem a tv-t amíg Jiho is bepakol és elrendezi a dolgait.
- Gyere menjünk a hotelbe. - mosolygott rám és felnyalábolt a kanapéról és elindult lefelé a poggyászával együtt. A táskáját betette a csomagtartóba az enyém mellé,én addig beültem a kocsiba és bekötöttem magam. Lassan Jiho is beült mellém és elindultunk a hotel felé,mikor oda értünk bejelentkeztünk és elfoglaltuk a szobánkat. Lefürödtem és elfeküdtem az ágyban,megvártam még Jiho megvacsorázik és megfürdik,majd ő is befeküdt mellém.
- Aludj bogaram,korán kelünk reggel. - puszilt meg és betakart.
- Köszönöm,hogy velem jössz. - mosolyogtam rá.
- Már mondtam,olyan vagy akár a kishúgom. Még szép,hogy veled megyek. - ölelt meg és addig simogatta a hátam még el nem aludtam.

Reggel tényleg korán keltünk,mert el kellett készülni és a reptérre is ki kellett menni. Nagy nehezen kivergődtem magam az ágyból,fogat mostam összekötöttem a hajam és feldobtam egy kevés sminket mert emberek közé kell mennem,majd felvettem egy kényelmes mégis csinos összeállítást és csináltam egy kis teát nekem és Jihonak. Még  ő is elkészült leültem és inni kezdtem a meleg teámat,nemsokkal később Jiho is csatlakozott hozzám,megitta a teáját utána összepakolta a kint lévő cuccainkat. Kijelentkeztünk a hotelból és elindultunk a reptérre,ott leadtuk a bőröndjeinket és vártunk a becsekkolásig. A szívem a torkomba dobogott,féltem attól,hogy Daehyun valamilyen oknál fogva megjelenik itt,de abban is reménykedtem,hogy nem jön ide. Mért is tenné,nem tudhatja hol vagyok ez a gondolat valamelyest megnyugtatott. Lassan ideje volt gépre szállni és elindulni Amerikába. Az út elején rosszul voltam,minden bajom volt. Féltem,hogy lezuhanunk vagy ilyesmik talán túl sok volt az ilyen film. De aztán megnyugodtam,mikor Jiho megfogta a kezem és biztatóan rám mosolygott,elindított egy filmet amit végig is néztünk. Majd egy újat kezdtünk el,amin elaludtam és csak akkor ébredtem fel mikor szóltak,hogy kapcsoljuk be az övünket mert leszállunk. Zökkenő mentesen értünk földet és hálát adtam Istennek,hogy nem zuhantunk le.
- Rohadt fáradt vagyok. - mondta Jiho.
- Én is,meg éhes. - korgott a gyomrom.
- Oké akkor keresünk valami éttermet aztán bejelentkezünk a kórházba. - nézett rám komolyan,bólintottam és bőröndökkel a kezünkbe elindultunk taxit fogni. Jiho megmondta neki hogy vigyen minket először. Tágra nyílt szemekkel figyeltem az utakat,a házakat és úgy mindent.
- Most vagy itt először?- kérdezte Jiho mosolyogva.
- Ühüm,anyáék soha nem hoztak magukkal ide. - mondtam mérgesen.
- Na akkor ha jobban leszel körbe vezetlek. - mosolygott rám és közben kifizette a taxist,mert megérkeztünk Jiho házához. Bepakoltuk a dolgainkat,egymás után lefürödtünk és elindultunk egy nekünk tetsző éttermet keresni. Nem kellett sokat keresnünk meg is találtunk egy hamburgerest,beültünk és rögtön kértünk is két speciális hambit és mellé kólát persze. Még vártunk beszélgettünk pár lényegesebb dolgot,mégpedig miszerint minden nap mellettem lesz. Ha nem maradhat ott éjszakára akkor már kora reggel visszajön és addig marad amíg csak lehet. Mosolyogva simogattam meg a kezét és hálás tekintettel néztem rá. Aztán kihozták a rendelésünk,elkerekedett a szemem mikor megláttam mekkora adagot hoztak ki nekem. A tányéromon egy hatalmas hambi és sült krumlpi hozzá valami mártogatós cucc,egyszóval finom kalória bomba. Lassan eszegetni kezdtem,jó lassan közben Jiho-ra néztem aki velem ellentétben két pofára tolta be a kaját. Elmosolyodtam és én is elkezdtem rendesen enni,de kifogott rajtam a kaja. Kevés maradt meg,de azt nem tudtam leimádkozni a torkomon,székemen hátradőlve néztem ki az ablakon. Mikor Jiho is befejezte az evést kifizette az ebédünk és elindultunk a kiszemelt kórház felé. Gyomorgörccsel és hányingerrel léptem be,elindultunk a nővér pulthoz és már a tenyerem is izzadt.
- Miben segíthetek?- kérdezte a pultnál ülő nővér.
- Lee Hyemin vagyok. - dadogtam halkan.
- És miben segíthetek?- kérdezte újra.
- Én rákos vagyok. - suttogtam.
- Nem értem kérem hangosabban. - kötött belém ismét.
- Megnézné a felvett betegek nevét kérem!- emelte fel a hangját Jiho és mindenki minket nézett ennek hála.
- Kérem nyugodjon meg,vagy hívom a biztonságiakat. - fenyegette meg Jihot a nővér.
- Én meg beperelem,mert nem végzi rendesen a munkáját. - felelte erélyesen Jiho.
- Megtudhatnám mi a probléma?- lépett mellém egy idősebb orvos.
- Persze,ez a nővér nem végzi rendesen a munkáját. - vágta rá Jiho.
- Na de kérem. - kezdett bele a nővén én meg szédülni kezdtem,aztán minden elhomályosodott előttem. Elájultam. Nem tudom meddig lehettem eszméletlen,de mikor felkeltem először nem tudtam hol vagyok. Körbe néztem a szobában,fehér falak és néhol egy kér berendezés állt,rájöttem,hogy egy kórházi szobában vagyok. Már éppen felszenvedtem magam ülő helyzetbe,mikor bejött egy orvos.
- Nocsak,már fel is ébredt?- mosolygott rám kedvesen.
- Igen. - válaszoltam.
- Nem érez valahol fájdalmat?- kérdezte és leült az ágyam szélére.
- Nem. - válaszoltam ismét kurtán.
- Elnézést kérek a nővér nevében is,nemrég került át hozzánk és még nem tanulta meg,hogyan is kéne viselkedni az itteniekkel. Már felvették velünk a kapcsolatot Koreából és ígérem egészségesen mész innen ki. - mosolygott rám kedvesen.
- Köszönöm. - sírtam el magam.
- Bogaram,te már megint sírsz. - ölelt át mosolyogva Jiho,aki nem rég lépett be a kórterembe.
- Én nem is zavarok,de holnap már szeretném elkezdeni a sugárkezelést,jobb minél előbb. - mondta komolyan az orvos.
- Rendben és köszönöm. - töröltem meg a szemem és kicsikartam magamból egy kis mosolyt.
- Magácska sokkal szebb ha mosolyog. - nézett le rám kedvesen és megsimogatta a kezem.
- Köszönöm. - pirultam el kicsit és jobban Jiho-hoz bújtam.
- Na pihenjen és a fiatalember is itt maradhat,gondolom nem akarja itt hagyni a barátnőjét. - mosolygott ránk.
- Rendben,köszönjük. - mondta helyettem Jiho. Én csak néztem és a hallottakat dolgoztam fel.
- Ne haragudj,de nem akartam magyarázkodni. - nézett rám Jiho.
- Semmi baj,igazad van. - feküdtem el az ágyon és néztem a plafont.
- Szerinted Daehyun már megtalálta a levelet? Vagy még mindig keményen gyakorol?- kérdeztem összeszorult szívvel.
- Nem tudom bogaram,de most ne is ezzel foglalkozz. A legfontosabb,hogy meggyógyulj. - fogta meg a kezem. Rámosolyogtam és bólintottam egyet,még sokáig beszélgettünk és együtt is ettünk. Mert hoztak nekünk vacsorát,igaz nem volt olyan jó,de rossz sem volt. Aztán hamar eljött az este és szempilláim ólomnehéznek bizonyultam és lecsukódtak.
Reggel gyomorgörccsel keltem fel szerencsére Jiho velem volt,de nem jöhetett be velem mikor sugárkezelést kaptam. A kezeléssel magával nem volt baj,mert semmit nem éreztem,de a melléhatások annál rosszabbak voltak. Folyamatosan fáradt voltam és egyfolytában ittam volna,a bőröm is elcserepesedett,hánytam és még hasmenésem is volt. Ezekre kaptam is gyógyszer az orvosomtól,és nagyjából elviselhető volt a kezelés. De volt olyan pillanat mikor feladtam volna és hagytam volna az egészet,de ilyen esetekre itt volt Jiho. Ő öntött belém lelket és adott egy kis erőt is,de mikor nem volt velem,mert dolgoznia is kellett kicsit akkor éreztem igazán egyedül magam. Ilyenkor csak feküdtem az ágyamon és néztem ki a fejemből és azon gondolkodtam vajon mi lehet most a többiekkel,vajon boldogok,hogy nem vagyok ott? Gondolnak rám?
Lassan minden napom ilyenné vált,féltem attól és az orvosom is féltett abból,hogy netalán depresszióba esek. És ez kihat majd a gyógyulásomra is mai eddig még nem következett be,pedig lassan már 3 hónapja itt vagyok.
- Na bogaram,hogy vagy?- jött be az ajtómon mosolyogva Jiho és hozott magával virágot is,ezt az elmúlt időkben mindig megteszi.
- Már jobban,hogy itt vagy. - mosolygok rá.
- Sápadt vagy kicsit. - simogatta meg az arcom és elhúzta a függönyöm,így a nap erős fénye bejárta az egész szobát. Hunyorogva néztem rá és kicsit feljebb tornásztam magam az ágyamon.
- Na így már jobb is,nem vagy kuka sötétbe. - ült le mellé és narancsot kezdett el pucolni,majd gerezdekre szedte és azzal kínálgatott. Nehezen de legyűrtem pár gerezdet és ittam rá egy kis vizet.
- Mondtak valamit az orvosok?- kérdezte közben tömte magába a narancsot.
- Semmi biztatót.- válaszoltam halkan. Már szólt volna,mikor belépett anya az orvosommal,nem kis meglepetést okozva ezzel nem csak nekem de Jiho-nak is.
- Anya te mit keresel itt?- kérdeztem halkan és meglepetten.
- Ahogy megígértük,meglátogatunk apád is mindjárt itt lesz. - mondta és megsimogatta a kezem amitől a hideg is kirázott. Soha nem törődött velem,csak ha elvittek valami nyilvános helyre,de akkor is csak felszínes törődés volt.
- Értem. - válaszoltál kurtán és Jiho keze után nyúltam.
- Hyemin valamit meg kell beszélnünk. - nézett rám az orvosom komolyan.
- Rendben. - mondtam és feljebb ültem az ágyamon,persze Jiho azonnal segített.
- Mint tudod folyik egy ideje a kezelésed. - kezdett bele az orvos.
- Érzékelem igen. - válaszoltam mire anya rám morgott,de mintha a doki észre se vette volna tovább folytatta.
- Ezért,hogy mindenképp meggyógyulj a műtétet javaslom.- mondta én pedig elsápadtam.
- Ezt azt jelenti,hogy...- kezdetem volna bele,de nem folytattam. Nem voltam rá képes.
- Igen,sajnos ki kell operálni a méhed. - fejezte be az orvos a gondolatom,könnyeim patakokban kezdtek el folyni és Jiho vállára dőltem. Ő átkarolta a derekam és közben a hátam simogatta.
- Nagyon sajnálom,mindent megtettünk amit lehetett,de ezt kell tennünk,hogy biztosra menjünk. Tudom,hogy ez neked nem könnyű,de az érdekedben minél előbb át kellene esned rajta. - mondta közben és a vállamra tette a kezét.
- Mégis mit képzel maga? Nem műti meg a lányom,maga egy újjal sem nyúl hozzá. -kezdett kiabálni anya.
- Te csak hallgass el,neked ebbe nincs beleszólásod!- kiabáltam rá.
- az anyád vagyok,van beleszólásom. - rivalt rám.
- De nem törődtél velem,az én életem én döntök felőle. - töröltem meg a szeme és az orvosomra néztem.
- Műtsön meg. - szedtem össze a bátorságom,és közben Jiho kezét szorongattam.
- Rendben,a héten sor kerül rá. És megígérem vigyázok rád. - simogatta meg a vállam és biztatóan elmosolyodott.
- Köszönöm. - feleltem kurtán és még mindig Jiho kezét szorongattam,aki egy pillanatra sem engedett el és mozdult el mellőlem. Anya mint valami űzött vad úgy ment ki az orvos előtt és egy pillantásra sem méltatott. Pont olyan volt mint régen,ha nem azt csináltam amit akart akkor ő nem foglalkozott velem.  Könnyes szemmel néztem Jiho-ra mikor már csak ketten voltunk újra a szobában.
- Nem lehet majd kisbabám. - sírtam el magam újra.
- Nem lesz semmi baj bogaram,csak ne sírj kérlek. Nem tudom mit kezdjek veled. - simogatta meg az arcom és lecsókolta a könnyeim.
- Nem lehet kisbabám. - ismételgettem magam,Jiho pedig magához szorított és próbált nyugtatni. De be kellett látnia,hogy ez most nem fog menni,hívott egy nővért aki nyugtatót adott be. Amitől elpilledtem,aztán elaludtam,így telt el két nap. Harmad nap megvolt a műtétem,én pedig utána depressziós lettem. Nem ettem és nem ittam,infuziot kötöttek rám újra és úgy jutottam tápanyaghoz és vízhez. Semmihez nem volt kedvem,de mivel kivették a méhem gyógyultnak nyilvánítottak,vagyis még nem mert el kell telnie 5 évnek. De mivel tünet mentes voltam és nem találtak újabb rákra utaló jeleket az orvosom azt mondta hamarosan elhagyhatom a kórházat. Ennek már egy hete,már túl léptem úgy mond a sokkon és már eszek is egy keveset. Bár ez mind Jiho érdeme mert úgy tömi belém a kaját mint a nokedlit a kacsába,már csak két nagy fájdalmam van. Az egyik hogy nem lehetek anya vér szerint,a másik,hogy egy nagy seb éktelenkedik a hasamon és így igen be van korlátozva mit is húzhatok fel. Mert nem akarom,hogy megbámuljanak vagy kérdéseket tegyenek fel.
- Na ez a nap is eljött kedveském. - mosolygott rám a dokim mikor már a saját ruhámban álltam vele a recepción a kijelentkezésre várva.
- Igen,- mosolyogtam én is.
- Remélem nem találkozunk itt,vagyis jöhet csak ne betegként hanem inkább látogatóként. - simogatta meg a kezem.
- Rendben. - mosolyogtam vissza és közben aláírtam a papírokat. Miután mindent elintéztünk elindultunk vissza Jiho házába,Jiho beültetett a kocsijába. Gondosan bekötötte a biztonsági övem,majd ő is belült a helyére és elindította a kocsit. Megálltunk egy autós étteremnél és rendelt két adag nem tudom én mit,majd azokkal együtt haza indultunk. Jiho leparkolt a kocsival,én pedig fáradtan kászálódtam ki a kocsiból,az elmúlt hónapokban nem igen mozogtam semerre sem. Belépve a házba nagyon megdöbbentem,nem mertem semerre mozdulni,féltem beljebb menni.
- Na nem mész beljebb?- kérdezte vidáman.
- Te hülye vagy?Még a végén megtámad valamelyik kajás doboz a földön. - fintorodtam el.
- Jól van na,ne bánts. Minden nap veled voltam,nem volt időm takarítani. - mondta és erővel lökött beljebb.
- Ez nem mentség,mi van ha elkapsz valami betegséget te fogyatékos?- estem neki mérgesen.
- Nyughass asszony,árt a szépségednek. - mondta,azt sem tudtam merre vagyok.
- Asszony?- kérdeztem vissza szikrákat szóró szemmel.
- Mért? Ilyenkor tök olyan vagy,házsártos asszony aki a férjével kiabál. - röhögte el magát,miután átgondoltam a helyzetet én is elmosolyodtam.
- Menj fürödj le és öltözz át meleg van. - simogatta meg a hátam és elvezetett a fürdőig.
- Köszönök mindent. - néztem rá hálásan.
- A szőr is fel áll a hátamon,hagyjál már. Megbeszéltük nem? Akkor nem kell minden egyes nap megköszönni mindent. - dorgált meg és nyomott egy puszit a homlokomra,aztán becsukta maga mögött az ajtót. Egy nagyobb sóhajtás után elkezdtem levetkőzni,minden holmin bedobtam a szennyesek közé és beálltam a zuhany alá. Jó érzés volt végre rendesen megfürdenem. Minden piszkot lemostam magamról,még azt is ami nem is létezett. Kezem a sebere siklott és könnyek gyűltek a szemembe,mindent megadnék érte csak ne lennék ilyen szerencsétlen,mit tettem előző életemben,hogy ez a büntetésem. Pár percig még némán sírtam,majd elzártam a csapot és tiszta ruház húztam. Felvettem egy rövidnadrágot és egy hosszabb felsőt,ami takarja a hegem. Kimentem és szembe találtam magam Jiho-val.
- Ennyire zavar?- kérdezte sajnálkozva.
- Igen. - vallottam be halkan.
- Felkeresünk egy jó plasztikai sebészt,ő majd eltünteti neked. - ölelt magához és a nappaliba vezetett. Leültetett a tv elé,elkezdte kapcsolgatni az adókat. Kikaptam a kezéből a tv kapcsoltam és vissza nyomtam az át ugrott adóra. Dobogó szívvel néztem a fiúkat és azt,ahogyan énekelnek,táncolnak. De Daehyun nem volt olyan mint szokott,a kelleténél is sápadtabb volt és talán még le is fogyott. Könnyek gyűltek a szememben és csak néztem őket,valami fellépésük lehetett de nem tudom milyen.
- Mért nézed? Ettől nem lesz jobb. - kapta ki a kezemből és már el is nyomta.
- Mert nekem jó így oké!- mondtam mérgesen és visszanyomta. Már csak az útorsó pár pillanatot kaptam el és az is Daehyun volt,minden pillanatot kiélveztem a látványából igaz csak halovány önmaga volt,de akkor is kiélveztem. Mikor vége lett és más jött a tv-ben elszomorodtam és görcsösen szorongattam a távirányítót.
- Hé gyere együnk éhen halok.- mosolygott rám kedvesen és kitépte a kezemből a kapcsolót és a konyhába húzott maga után. Leültetett a pultra és ő neki kezdett valami kaja összeütésének. Nem tudom mit csinált mert nézni is rossz volt,mindent össze dobált egy tálba és serpenyőben sütötte meg. Fintorogva néztem a tányéromra mikor elé tette.
- Na nem eszel?- kérdezte teli szájjal.
- Nem kapok étel mérgezést?- kérdeztem félve.
- Na,ez most fájt. Itt gürizek neked és te meg attól félsz megmérgezlek-e?-nézett rám tetettet mérgességgel,elmosolyodtam és küldtem felé egy puszit. Aztán én is elkezdtem enni,nem azt mondom,hogy egy 5 csillagos étterem megirigyelné amit főzött,de igen finom volt amit csinált. Amint végeztük felajánlottam,hogy majd én elmosogatok amibe persze rögtön bele is ment. Mosolyogva néztem utána és elkezdtem elmosni az edényeket és a tányérokat,meg persze az összes mosatlant amit felhalmozott az idők során. Mikor készen lettem még mindig nem éreztem jól magam a lakásban ezért elkezdtem törölgetni és összegyűjteni a szemetet és persze a szennyest is. Elindítottam egy mosást,felporszívóztam két szobát,már a nappaliba mentem volna mikor nagy fájdalmat éreztem a hasamba,le kellett üljek a földre és össze görnyedve voltam percekig.
- Eszednél vagy? Nem meg mondta az orvos,hogy ne erőltesd még meg magad. Felszakadhat a sebed is,nem érsz rá kicsit később?- kérdezte és karjaiba véve a nappaliba vitt a kanapéra. Elfeküdtem és mélyeket lélegeztem,ez segített kicsit és már nem fájt annyira a hasam.
- Sajnálom. - néztem Jiho-ra.
- Majd én kitakarítok,te maradj most itt. - utasított és folytatta,ahol én tartottam. Felültem a kanapén és néztem ahogyan takarít,elmosolyodtam ahogyan koncentrál és közben mégis bénázik. Most jöttem rá talán rendesen is,hogy mellette biztonságban érzem magam. És nem úgy mint eddig,feltétel nélkül megbízom benne,talán ennyire még Daehyunban sem bíztam meg. De ezek a rettenetes hónapok ráébresztettek,hogy ő mindig mellettem volt,még akkor is mikor el akartam küldeni olyan rosszul voltam,de ő ott volt mellettem és tartotta a tálat még én kiadtam magamból amit ki kellett adnom. Talán életem végéig nem tudom majd meghálálni neki mind azt a sok jót,amit ő adott nekem. Munkája végeztével elfeküdt a kanapén fejét pedig az ölelembe hajtotta,elmosolyodtam és haját birizgáltam.
- Na most már nyugodt vagy?- kérdezte rám sandítva.
- Ühüm,tisztaság van. - mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit a hajába.
- Akkor jó. - fogta meg a szabad kezem és a nyakához vezette,nyomott egy apró puszit az ujjaimra és nézte a tv-t amit eddig is nézett,mielőtt elkezdett volna takarítani.
                                                       
                                                      ******

A műtétem óta eltelt 3 hét,Jiho pedig talált egy neves plasztikai sebészt aki elvállalta a műtétemet. Talán már rutinosan feküdtem fel a műtőasztalra és hagyatkoztam egy neves doktorra aki majd elvégez egy kisebb műtétet. Ami persze sikeres volt és persze még nem láttam a heget,mert kötés volt a hasamon.

- Igyekezz már,el fogunk késni.- kiabált be a szobába utánam Jiho.
- Hogyan késnénk el egy kórházból?- néztem rá miután kijöttem a szobámból.
- Simán,főleg ha rajtad múlik. Amúgy csinos vagy. - szúrta még oda nekem a kedves kis megjegyzését.
- Csak egy sima farmer és felső,de köszi. - karoltam belé és úgy mentünk ki a lakásból. Jiho gondosan bezárta az ajtót és már indultunk is a napsütésben a magánklinikára. Egymásba karolva mentünk az utcákon napszemüvegbe és mosolyogva,minden hülyeséget mondott nekem amitől én nagyon nevettem. Csomó árus mellett elmentünk,de nem nézelődhettem,mert Jiho elrángatott onnan. Egyszer egy nagyobb csapat mellett mentünk el,onnan az egyikük nekem jött de elnézést is kért. Mosolyogva néztem rá és bólintottam.
- Kik lehetnek azok?- kérdeztem Jihotól.
- Nem tudom,de nincs időnk nézelődni. - felelte.
- Ajmár még mindig van háromnegyed órán,csak nézzük meg kik azok. - erősködtem,mire beadta a derekát. Mosolyogva húztam magam után a tömegbe,valami forgatás vagy fotózás lehetett nem tudom. Mikor előre értem megtorpantam és csak meredten néztem egy bizonyos pontba,fél örült módon markoltam Jiho farmer ingét.
- Mi a baj bogaram?- nézett rám,de mikor felfogta,hogy nem válaszolok ő is abba az irányba nézett mint én.
- Na húzzunk innen. - fogta meg a kezem és elkezdett kirángatni a tömegből,mikor kiértünk szorosan magához húzott. Próbáltam visszafogni a könnyeim,de nem nagyon sikerült. Pár kósza könnycseppet elmorzsoltam,de aztán erőt vettem magamon és letöröltem a könnyeim.
- Jobban vagyok,mehetünk. - mondtam és gyorsan elindultam magam után húzva Jiho-t. Az út további részén nem beszéltünk,a klinikán bekísértek egy szobába. Ott levették a kötésem és egy egész alakos tükör elé állítottak,elámultam a vég kifejlet. Nagyon halvány volt a heg,sőt ha nem is tudtam volna hol is volt nem is vettem volna észre. Nagyon meghatódtam és örömömben még a doki nyakába is ugrottam.
- Köszönöm szépen. - hálálkodtam.
- Ugyan igazán nincs mit,örültem hogy segíthettem.- mosolygott rám a doki. Beszélgettünk még egy kicsit aztán mi is mentünk a dolgunkra és a doki is.De előtte még felvettem haspólót ami szabadon hagyta a hasam,most már nem kellet takargatnom. Nem kellett szégyenkeznem a heg miatt,mosolyogva mentem Jiho-hoz.
- Hú de szexi itt valaki. - bókolt nekem és átkarolta a derekam.
- Próbálkozik az ember. - mosolyogtam rá.
- Akkor hova menjünk ma?- kérdezte.
- Ahova csak akarsz. - válaszoltam.
- Akkor ma bulizunk angyalom.- kacsintott rám és az üzletek felé rángatott. A legelsőbe bevezetett és a női részleghez ment,mosolyogva mentem utána. Szebbnél szebb,és szexibb ruhákat adogatott a kezembe,fej rázva mentem mentem a próbafülkébe és próbáltam fel a ruhákat. Egy kék testre simuló ruha mellett döntöttem,és egy fekete magassarkú mellett. Mikor haza értünk elmentem fürdeni és közben megmostam a hajam is,mikor mindennel készen lettem köntösömben mentem ki ,hajam a törölközőbe csavarva,Jiho kint ült az erkélyen.
- Így megfázhatsz. - nézett rám napszemüvegben.
- Igazad van mínuszok tombolnak. - meredtem rá.
- Jó-jó,a hajaddal mit kezdesz?- kérdezte hirtelen.
- Nem tudom lehet csak kivasalom. - vontam vállat és vissza mentem a lakásba. Nem sokkal később ő is követett engem,elhessegettem fürdeni és addig a szobámba megszárítottam a hajam és minden hajápolót és utána kivasaltam a hajam. Majd következett a smink,nem akartam olyan feltűnő lenni fekete szemceruzával kihúztam a szemem és szempillaspirált aztán felvettem a ruhámat is. Kerestem egy kis táskát amibe bele tudtam dobálni pár mütyürt,fújtam magamra egy kevés parfümöt,aztán a cipőmmel a kezembe kimentem a nappaliba. Kint Jiho is menetre készen állt,mikor megfordult mosolyogva végig nézett és még szélesebb lett a mosolya.
- Csoda szép vagy. - nézett rám kedvesen.
- Te is jól nézel ki. - léptem bele a cipőmbe.
- Na akkor induljunk. - mosolygott rám és már ki is léptünk a lakásból,magunk után gondosan bezárva az ajtót és a táskám cipzáros részébe tettem a kulcsot. Utána már mentünk is egy bulizó helyre,nem sokat kellett keresnünk LA tele van ilyen helyekkel főleg este. Egyik hely jobb volt mint a másik,nem tudtam hova megyünk,de Jiho választott egy neki tetsző helyet és berántott maga után. Rögtön a pult felé tört utat nekünk és kért is kér rövidet kezdés képen,aztán mentünk is táncolni. Nem foglalkoztunk semmivel,talán most éreztük igazán jól,a múlt hónapokhoz képest. Egyikünknek sem volt semmi baja,mindketten felszabadultak is vidámak voltunk. Így ment ez egészen hajnalig,mikor már a lábam is nagyon fájt és már fáradtak is voltunk ezért úgy döntöttünk,hogy haza felé vesszük az utat. Ami nekem rettenetesen hosszúnak tűnt főleg,hogy már nem bírtam magassarkúban közlekedni és ezért kulturáltan mezítláb lépkedtem Jiho mellett,aki volt olyan kedves és ő is levette a cipőjét. Csak,hpgy ne legyen olyan feltűnő,mikor haza értünk úgy ahogy voltam befeküdtem az ágyamba és már aludtam is.

16.rész

A napok nagyon gyorsan teltek el,és úgy letten egyre idegesebb. Néha idegrohamot kaptam és fel tudtam volna mindenkit rúgni,de volt mikor teljesen pánikba estem és akkor Jiho-hoz mentem,mert csak ő tudta mi is a bajom. Senkinek nem mondtam el csak neki,még a főnökömnek sem. Holnap kell mennem az eredményért délben,Jihoval el kéretöztünk mind a ketten,persze volt egy pár kérdés de mi ügyesen megoldottuk. Daehyun már két napja hajnalban ér haza,mikor én már alszom és reggel mikor felkelek már nincs is mellettem. De reggelit hagy az asztalon egy kis cetlivel,amin egy nagyon aranyos kis üzenet áll.
Eljött a nagy nap,reggel gyomorgörccsel ébredtem fel,de most nem voltam egyedül Daehyun mellettem aludt. Elmosolyodtam és most minden félelmen elmúlt,csak őt néztem ahogyan mellettem szuszog. Megnéztem a telefonomon az órát és úgy döntöttem visszafekszem kicsit még,hozzá bújtam és átöleltem. Morgott valamit és derekamra vezette a kezét és egy kis puszit nyomott a fejemre.
- Csak még 5 perc. - mondta rekedt hangon,de még így is iszonyat szexi volt.
- Rendben. -adtam egy puszit az arcára,vissza is feküdtem volna,de nem hagyta. Fordította a másik oldalát az arcának,elmosolyodtam és nyomtam oda is egy puszit. Szemére mutatott és oda is kapott,majd homlokára és orrára,végül pedig húsos ajkaira kapott egy kis puszit. Ami persze nem volt elég neki és szorosan tartott magához és nem engedett el még nem adtam neki egy rendes csókot. Mosolyogva váltam el tőle és felültem az ágyon.
- Nem maradhatnánk egész nap csak az ágyban?- kérdezte és közben a lábamra feküdt.
- Nem lehet,ma el kell mennem egy kicsit. - mondtam,rám kapta a tekintetét és furán nézett rám.
- Hova?- kérdezte.
- Jihoval orvoshoz. - mondtam ki,de megbántam. Hirtelen felült és vészesen közel volt hozzám.
- Jihoval?- kérdezte és a szemében harag volt.
- Neki kell mennie és kérte,hogy menjek vele. Ne nézz rám így. -  próbáltam menteni a helyzetet és mélyen belül fájt hogy hazudnom kell neki.
- Biztos nem más?-kérdezte.
- Igazából randim lesz vele és örülnék ha segítenél is egy igen szexi ruhát választani.- néztem rá hülye arckifejezéssel. Pár pillanatig tanakodott majd elröhögte magát és leterült az ágyon.
- És esetleg a délután folyamán velem is eljössz?- kérdezte,én meg megperdültem a tengelyem körül és rá meredtem. Fel sem fogtam mit is kérdezett az előbb csak néztem rá nagy szemekkel,elmosolyodott és elém állt. Derekamért nyúlt és magához húzott.
- Na akkor velem is randizol vagy csak Jihoval?- kérdezte mosolyogva.
- Esetleg,bár nem tudom mikor enged el magától. Tudod az én társaságom igen csodálatos. - mondtam,felnevetett és egy apró puszit nyomott a homlokomra.
- Majd akkor megbeszélem vele is,hogy engedjen el egy kis időre hadd legyek én is veled. - mosolygott kedvesen. Hozzá bújtam egy kicsit,aztán folytattam megkezdett teendőmet,előkerestem egy sima pólót és egy cicanadrágot,hozzá pedig egy magasított sarkú bakkancsót. A bakkancsómat az ajtó elé vittem és gyorsan felöltöztem,szerelmem mellé álltam és elkezdtem mosni a fogam.
- Ott még fehér a szád. - néztem rá,Daehyun belenézett a tükörbe majd letörölte a szája sarkát. Rám villantott egy eszeveszetten szexi mosolyt,gyorsan kiöblítettem a szám ,miután megtöröltem a kezem is nyaka köré vezettem kezeim és mosolyogva néztem fel rá.
- Sokkal jobban nézel ki így naturálisan. - mondtam.
- Ha neked így jobban tetszem,csak így fogsz látni ezentúl. - csókolt bele a hajamba.
- Ne a hajamba. - néztem rá mérgesen.
- Akkor hova adjak?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Ide. - mutattam a számra.
- Te akartad. - mondta és a falnak passzírozva nyomott egy szenvedélyes csókot. Nyelve pillanatok alatt a számban volt,fenekemre vezette a kezét és úgy tartott szorosan magához. Hol arcát simogattam,hol pedig a hajába levezettem kezem pólója aljáig és megsimogattam oldalát. Belesóhajtott a csókba és alfelét alfelemnek nyomta,éreztem,hogy kezd éledezni nemesebbik neme. Elmosolyodtam a csók közben és rácsaptam kicsit a fenekére.
- Rossz kislány. - nézett rám féloldalas mosollyal és az ölébe kapott.
- Erre nem lesz időnk. - mondtam fájdalmas arccal mikor az órára néztem.
- Nem késhetsz egy kicsit?-próbálkozott barátom.
- Megígértem drágám.- nyomtam az ajkaira egy kisebb csókot és öltözni kezdtem,megigazítottam a ruhámat és a hajamat. Feltettem egy minimális sminket,megkerestem a táskám,kivettem egy kötött pulcsit. Az ajtónál még adtam egy csókot Daehyunnak,aki még ott is próbálkozott,de mennem kellett. Leszaladtam a lépcsőn és egyenesen Jiho felé vettem az utam. Ő már a lakása előtt várt rám a kocsijával.
- Jó hogy ideértél bogaram. - ölelt magához.
- Volt egy kis dolgom.- öleltem vissza,utána beszálltam a kocsiba és bekötöttem magam.
- Szent a béke akkor jól gondolom?- mosolygott rám.
- Szent. - válaszoltam gyomor görccsel.
- Nem lesz semmi baj. - nézett rám biztatóan.
- Remélem. - sóhajtottam fáradtan és kiszálltam a kocsiból,zsebre dugtam a kezem,hogy ne lássák a kezem remegését. Jiho átölelte a vállam és úgy mentünk be a kórházba,félve néztem rá.
- Nem akarok menni. - mondtam halkan.
- Nem lesz semmi baj,minden oké lesz bogaram. - szorongatott meg,amint a kijelölt ajtóhoz értünk. A gyomrom borsó méretű lett és a torkomban is egy hatalmas csókot éreztem,ami meggátolt abban hogy nyeljek. Kezeim izzadni kezdtek és éreztem,hogy mentem rosszul leszek,már azon gondolkoztam hogyan is szökhetnék meg úgy hogy Jiho ne neszelje meg.
- Lee Hyemin kisasszony itt van?- nézett ki egy nővér. Megkövültem ültem a helyemen és csak néztem a nővérre.
- Igen,mi vagyunk azok. - válaszolt helyettem Jiho és felrángatott a helyemről. Nagy nehezen de bementem és kitudtam magamból préselni egy köszönés,és felültem a vizsgáló asztalra. Jiho szorosan mellettem volt és a kabátomat fogta,így nem volt más választásom a táskámat markolásztam idegességemben.
- Hogy van ma kisasszony?- kérdezte az orvos.
- Doktor úr,hagyjuk a felesleges kérdéseket kérem. Mondja mi lett az eredmény?- kérdeztem sápadtan. Az orvos felsóhajtott és a kezét nyújtotta az asszisztensének,ő előkeresett valami papírt aztán oda adta. Átfutotta a tekintetével,aztán rám nézett. Én Jiho keze után nyúltam és azt kezdtem el szorongatni.
- Mondja már doktor,mert Hyemin mindjárt hülyét kap. - mondta Jiho és egy puszit nyomott a fejemre.
- Kisasszony maga rákos. - mondta én pedig még jobban elfehéredtem és Jihora tekintettem. Ő meglepetten nézett az orvosra majd rám.
- De lehet rajta segíteni,mármint nem hal bele igaz doktor?- kérdezte Jiho,nekem pedig a könnyeim kezdtek el folyni.
- Persze hogy lehet,vannak nagyon jó orvosok és nem olyan stádiumban van a kisasszony,hogy ne lehessen rajta segíteni.- próbált nyugtatni az orvos.
- Milyen rákom van?- kérdeztem szipogva.
- Méhnyak rákja van. - mondta halnak a doki,én pedig hangosan felzokogtam és Jiho karjaiba bújtam. Jiho elköszönt a doktortól és kivitt,beültetett a kocsijába és meg sem állt még hozzájuk nem értünk,ott is felsegített hozzájuk. Kanapéján ülve néztem ki a fejemből és csak sírtam.
- Kicsi bogaram,nem lesz semmi baj. Meggyógyulsz majd meglátod. - ölelt magához és nyomott egy puszit a fejem búbjára.
- Hogy mondom el ez Daehyunnak?- kérdeztem,de már meg is bántam a kérdésem.
- El akarod neki mondani?- kérdezte.
- Nem,nem akarom. Akkor csak velem foglalkozna,van elég gondja a kiadójával is. - szipogtam.
- Akkor mi legyen?- kérdezte Jiho.
- Nem tudom még átgondolom,itt hagyhatom a papírokat amit a doki adott? Nem akarom haza vinni,félek hogy megtalálja. - néztem rá barátomra.
- Persze hagyd csak itt,de máris mész? Nem maradsz még megnyugodni?- kérdezte kedvesen. Nemlegesen bólogattam és megigazítottam a sminkem,felvettem a kabátom és már ki is léptem a lakásból. Haza felé vettem az utam és végig gondolkoztam. Rákom van,ami azt jelenti,hogy kemoterápia és ezekhez hasonló. Félek ezektől nagyon félek,hogy mi lesz velem,hogy kibírom-e vagy sem? ÉS hogyan fonom elmondani Daehyunnak,mert ha most nem is mondom el,de később el kell majd mondanom neki.
Mire jutottam volna valamire már haza is értem,beléptem az ajtón és szerelmem már mosolyogva várt és zárt karjai közé. Szorosan hozzá simultam,és hátát simogattam.
- Gyerekek ne előttünk. - szólt ránk Yongguk.
- Hát ti?- erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Régen láttuk kicsi lány. - ölelt meg és nyomott egy puszit a fejemre. Én Daehyunra néztem aki mosolyogva figyelt minket.
- Bocs,majd holnap randizunk. - lépett mellém és nyomott egy kis csókot ajkaimra.
- Nem fontos. - mondtam.
- Nem fontos?- kérdezte meglepetten,és talán kicsit mérgesen is.
- Nem fontos elmennünk sehova,csak legyünk itthon kettesben. - simogattam meg az arcát és rá mosolyogtam.
- Rendben ahogy akarod. - mondta és közben fürkészett.- Gyere velem kicsit. - monda és a szobánkba húzott.
- Sírtél kicsim?- kérdezte és kezei közé fogta az arcom. Na most akkor mit mondjak?Nem mondhatom még el neki,én sem vagyok felkészülve erre az egészre.
- Igen,Jiho annyira megnevettetett,hogy sírtam a nevetéstől. - hazudtam megint neki.
- Akkor rendben,már azt hittem valami baj volt. - sóhajtott fel és megcsókolt. Vissza csókoltam és átkaroltam a nyakát.
- Srácok... ohh bocs.- szabadkozott Yongguk.
- Semmi baj,mit szeretnél?-kérdeztem mosolyogva és barátomhoz bújtam.
- Gyertek kicsit ki. Himchan és Sora be szeretnének valamit jelenteni. - mondta és felém nyújtotta a kezét. Mosolyogva Daehyunba és Yonggukba karolva mentünk a nappaliba. Leültem szerelmem ölébe és vártam mit is akarnak. A veszekedésünk óta nem is beszéltünk egymással.
- Na mi a nagy hír hyung?- kérdezte Zelo.
- Nem is tudom,hogy mondjuk el. - kezdett bele Sora,én csak Daehyun haját piszkáltam vagy a nyakláncát.
- Mondjuk az elején.- mondta Joungjae.
- Hyemint téged nem is érdekel?- kérdezte Sora kicsit mérgesen.
- De persze. - válaszoltam,de még mindig barátomat kémleltem,ő pedig hátam és lábamat simogatta.
- Nem úgy látszik?- vágott vissza nekem,összeszorítottam a fogam és felé néztem.
- Most elmondod vagy nem?!- emeltem fel kicsit a hangom.
- Hyemin megtennéd,hogy nem kiabált a barátnőmmel?- nézett rám mérgesen Himchan. Láttam hogy Daehyun már mondani akart valamit,de még meg gátoltam benne.
- Majd én eldöntöm kivel hogyan is beszélek,nem kell folyton megmondani mit tegyek. Ti meg vagy elmondjátok,vagy nem. De ha igen akkor nem húzzátok az időt.- mondtam mérgesen Himchanra nézve.
- Mini mi a baj? Olyan feszült vagy. - kérdezte Yongguk.
- Semmi bajom. - mondtam és vissza fordultam barátomhoz,aki engem kémlelt,majd megpuszilt és Himchanék felé fordult.
- Na tényleg mi van?- kérdezte Joungjae.
- Sora babát vár. - mondta Himchan,kikerekedett szemekkel néztem rájuk,majd elfogott a rosszullét. Felugrottam Daehyun öléből és a fürdőbe rohantam és magamra zártam az ajtót. Kiadtam magamból mindent majd megmostam az arcom és kiöblítettem a számat,leültem a vécére és csak néztem ki a fejemből. Neki gyereke lesz,nekem pedig lehet soha nem is lesz majd gyerekem. Gondolatmenetemből a kopogás zökkentett ki.
- Kicsim minden oké?- kérdezte Daehyun és próbált bejönni,elfordítottam a zárban a kulcsot és bejött. Letérdelt elém és kezeibe vettem az arcom.
- Minden oké?- kérdezte.
- Persze,csak rosszul lettem. - mosolyogtam rá.
- Mióta van rosszul?- kérdezte Yongguk.
- Már egy jó ideje. - mondta Daehyun és kicsit mérgesen nézett rám.
- Mért nem mentem orvoshoz?- kérdezte Zelo.
- Mert nem engedi. - nézett rájuk barátom és kisegített a nappaliba. Ott ismét leültem barátom ölébe és vállára hajtottam a fejem. Hallgattam ahogyan Sora milyen boldog hogy gyereket vár,és már azt tervezi mi is legyen a pici neve és ilyesmi. Fájdalom járta át a szívem,nem tudtam tovább ott maradni és hallgatni miről is beszélnek.
- Bocs srácok,de nem érzem jól magam. Azt hiszem inkább lefekszem. - mosolyogtam rájuk kedvesen.
- Aludj jól noona. - mosolygott rám Zelo. Intettek a többiek is,csak Sora nem ő mérgesen nézett ám és utánam jött.
- Mégis miért vagy ilyen?- támadt nekem mikor a szobába értem.
- Nem érzem jól magam,muszáj most?- kérdeztem fáradtan és leültem az ágyam szélére.
- Nem tudnál kicsit velem örülni? Olyan nagy kérés lenne,hogy egy kicsit velem is törődj és ne csak magaddal?!-emelte fel a hangját.
- Sora vegyél vissza,vagy olyat teszek amit lehet magam is megbánok. - néztem rá mérgesen.
- Nem érdekel,mindig csak magaddal törődsz senki mással!- kiabált torka szakadtából.
- Vegyél vissza Sora nagyon gyorsan. - álltam vele szembe,lehet nem kellett volna mert lendült a keze és egy pofont adott. Elfutott a méreg és a hajánál fogva rángattam ki a szobámból,majd a lakásból is. Kidobáltam a cuccait az ajtó elé majd rávágtam az ajtót. Himchanra néztem aki kerek szemekkel nézett engem a többiekkel együtt.
- Ha egy szót is szólsz én esküszöm téged is kirángatlak.- mondtam.
- Tényleg kellett ez most?- kérdezte halkan.
- Mért csak vele kell foglalkoznom? Mikor jön át?Mit tesz értem,vagy mit tett? Nekem nem lehetnek gondjaim csak neki?sírtam fel és a szobámba szaladtam és hangosan becsaptam az ajtót.

Daehyun powo:
Meglepetten ültem a kanapén és néztem ahogy Mini kirángatja Sorát a lakásból és a cuccait utána dobálva rá csapta az ajtót. Nem láttam még ilyennek,aztán sírva rohant a szobájába miután Hinchant is kioktatta vagy tudom is én.
- Hyung mi van mostanában noonaval?- kérdezte Jongup.
- Nem tudom,de kezdek aggódni érte. Sokat van rosszul. - mondtam halkan.
- Be kéne hozzá menni nem?- kérdezte Joungjae.
- Szerintem most hagyjátok egy kicsit,had nyugodjon meg. - mondta Yongguk.
- Himchan megtennél nekem valamit?- néztem rá.
- Mond mit?- kérdezte és leült velem szembe.
- Ne hozd többet ide Sorát. Látod milyenek egymással,hagyd egy kicsit őt is. Ne rángasd ide ha nem akar jönni mert abból csak az lesz,hogy Mininek esik,amit nem akarok és nem is vagyok hajlandó elviselni. - mondtam.
- Mért nekem kéne ezt megtennem?- kérdezte Hinchan.
- Mert Daehyun megkért rá,ennyit meg tehetsz te is. És látod milyen Sora,mindenért beleköt Minibe.- vette védelmébe Minit Guk.
- Szerintem menj be hozzá. - nézett rám Zelo,már keltem is fel mikor csengettek. Nyögve nyelősen felkeltem és az ajtóhoz mentem. Jiho állt a kezében egy nagy szatyorral.
- Beengedsz?- kérdezte,megfordult a fejemben,hogy rácsukom az ajtót,de eszembe jutott hogy Mini miért veszett velem össze. Félre álltam és beengedtem,egyenesen a konyhába ment és pakolni kezdett. Kivett két nagy poharat és két kanalat,elővett a szatyrából egy nagy fagyisdobozt és kanalazni kezdte a tálakba.
- Szereti a vanília fagyit,ilyenkor ez kell neki. - nézett rám és közben folytatta a dolgát
- Honnan tudsz te ennyit róla?- kérdeztem.
- Már mondtam,régóta ismerem. Ő sem jön ki a szüleikkel és én sem. - vont vállat.
- Ő hívott fel?- kérdeztem félve. Mi van ha már nem is nekem mondja mi a baja hanem neki?
- Dehogy. - mosolygott rám. - Én hívtam fel,meg akartam kérdeni,hogy megy a randitok. Akkor hallottam,hogy szipog. - mosolygott rám.
- Jó fej vagy. - mondtam ki,amin én is és ő is meglepődött.
- Tudom,tökéletes vagyok. - mondta és elment mellettem. - Ja egyétek meg a fagyit amíg el nem olvad. - nézett vissza ránk,majd bement Mini után a szobába.
- Haver csak így simán beengeded?- kérdezte Himchan mérgesen.
- Be,mert nincs köztük semmi. ÉS ha most ő meg tudja nyugodtan hát legyen. - vontam vállat és kanalazni kezdtem a fagyit.

Hyemin powo:
Jiho két nagy pohárral jött be a kezében,mosolyogva nyújtotta az egyik poharat nekem.
- Mi a baj bogaram?Nem az volt hogy szent a béke köztetek?- kérdezte halkan.
- Nem is vele van a baj. - mondtam szomorúan.
- Hát akkor mivel?
- Sora.
- Mi van vele?
- Terhes.
- Hogy mi van?- kérdezte kicsit hangosabban.
- Terhes,és nekem ugrott amiért nem vele foglalkoztam. Kikérte magának hogy mért csak magammal foglalkozom és vele mért nem? Aztán felpofozott. - mondtam,Jiho kezében megállt a kanál és csak nézett rám nagyokat pislogva.
- És te mit csináltál?- kérdezte.
- Kirángattam a lakásból a hajánál fogva,a cuccait utána dobva. - mondtam és közben ettem a fagyim.
- Meg van zakkanva mostanában,velem is bunkón beszél,de nem sokáig. Elpattanok és helyre teszem. - mondta Jiho kicsit mérgesen.
- Daehyun hogy fogadott?- kérdeztem félve.
- Jól fogadtam. - mondta barátom,én meg rá kaptam a tekintetem.
- Akkor jó. - mosolyogtam rá,mellém ült és adtam neki egy kicsit a fagyimból.
- És mond csak kivel volt jobb randizni?- kérdezte Daehyun.
- Nem is tudom Jiho fagyit is hozott nekem. - tanakodtam.- De veled sokkal jobb volt.- adtam neki egy puszit az arcára. Jiho maradt velünk rendeltünk pizzát és azt vacsiztunk,néztünk valami filmet is amin én szenvedtem,de a srácok voltak többségben. Himchan is velünk maradt,mert Sora felhívta és mondta,hogy átmegy a szüleihez. Daehyun ölében ülve néztem a filmet és néha megsimogattam az arcát vagy a hátát.
- Kicsim nem vagy rosszul?- kérdezte mikor látta,hogy sápadt vagyok.
- De. - mondtam megrökönyödve,mikor valakit kibeleztek. Felnevetett és a nyakába nyomta a fejem,elmosolyodtam és belepusziltam a nyakába. Válaszul a combom kezdte simogatni,egyre feljebb haladt és majdnem hajlatomnál állt meg a keze. Nyakába mosolyogtam és haját fogdostam.
- Nem nézed?- kérdezte halkan.
- Nincs az a pénz amiért nézném. - válaszoltam halkan,nem vettem észre mikor is aludhattam el a drágám ölében. De arra felkeltem mikor vége lett a filmnek.
- Uhhh ne haragudj elzsibbadt a lábad igaz?- kérdeztem félve.
- Nem baj. - mosolygott rám. Hozzá hajoltam és nyomtam egy kis puszit az ajkaira. Meghitt pillanatunkat Yongguk törte meg.
- Srácok a kiadó hívott,holnaptól egy vagy két hétig bent kell maradnunk. - mondta én Daehyunra néztem aki engem nézett bűnbánóan.
- Sajnálom kicsim. - ölelt magához és lába közé ültem háttal neki.
- Semmi baj,ez a munkád. - sóhajtottam fel és hozzá bújtam.
- Majd én vigyázok rá. - mondta Jiho kedvesen.
- Az jó lenne,főleg hogy mostanában rosszul van,nem akarom egyedül hagyni de nem tudok itt lenni. - sóhajtott fel én pedig még jobban hozzá préselődtem ha lehetett még ennél jobban is. Miután a srácok megbeszélték a dolgokat mindenki haza indult,Daehyun persze itt maradt velem. Fürdés után mindketten ágyba bújtunk,oltalmazó karjai között aludtam el. Reggel Dae telefonjának csörgésére keltem fel,átmásztam fölötte és felvettem.
- Igen?
- Mini te vagy az?- kérdezte valaki.
- Yongguk?
- Igen én vagyok, ébreszd már fel a csipke Rózsikádat és küld el a kiadóhoz. - mondta
- Mikorra?
- Mostra,így is elkésik megint. - mondta és már bontotta is a vonalat. Visszatettem a telefonját,aztán keltegetni kezdtem. Simogattam az arcát és puszikkal leptem el,lassan elkezdett mocorogni. Átvezette kezeit derekamon és megcsókolt.
- Jó reggelt. - köszönt rekedtes hangon.
- Neked is. Yongguk hyung hívott és azt mondta igyekezz a kiadótokhoz. - simogattam meg az arcát.
- Áhhh elkések. - nézett a telefonjára és már ki is pattant az ágyból. Mosolyogva néztem utána és kerestem neki valami ruhát. Mire kijött a fürdőből már elő is készítettem neki a dolgait és össze dobtam gyorsan egy reggelit. Mikor azt is befalta pillanatok alatt,tuti rosszul lesz majd de nem hallgatott rám. Kikísértem az ajtóig és ott kaptam egy hosszú két hétig nem látlak majd csókot,amit persze kétszer megismételtünk. Miután elment bezártam az ajtót és a tv elé ültem,már nem kellett színlelnem hogy jól vagyok. Nagyon rosszul éreztem magam,vártam pár órát hátha elmúlik a rosszul létem,de mikor ez nem történt meg felhívtam Jihot és megkértem hogy jöjjön át a papírokkal együtt,amit a doki adott. Mikor megjött hozott magával gyógyszert is amit be is vettem,utána elkezdtük tanulmányozni kezdtük a papírokat és a lehetőségeket. Volt egy pár kórház ami igen ígéretesnek tűnt,de még nem éreztem azt hogy ez lenne ez a hely ahova menni szeretnék. A nagy papírkötegnek nem nevezhető kupacban találtam egy nekem tetszőnek nem mondható,hanem inkább szimpatikus volt. Bele merültem a prospektus olvasásába,mikor megcsörrent a telefonom. Előkerestem és felvettem.
- Mit csinálsz életem?- kérdezte barátom.
- Pakolok,neked szüneted van?- kérdeztem és közben Jihonak mutattam,hogy maradjon csöndben.
- Igen kaptunk fél óra szünetet. - mondta és hallottam,hogy kicsit liheg.
- Menj egyél életem,és pihenj is kicsit. - mosolyogtam bele a telefonba.
- Rendben,csak hallani akartam a hangodat. - mondta,hatalmas boldogság fogott el ettől a mondatától.
- Szeretlek ugye tudod?- kérdeztem.
- Tudom kicsim,én is téged nagyon. - mondta és belecuppantott a telefonba,én viszonoztam a kedvességét és már ki is nyomtam a telefont.
- Bogaram ez Amerikában van. - mutatta a lapot amit oda adtam neki hogy nézze át ő is.
- Tudom.- válaszoltam elhaló hangon.
- Oda akarsz menni?- vonta fel a szemöldökét.
- Igen.
- Egyedül? Mert Daehyun nem viszed magaddal ha jól gondolom. - nézett rám.
- Igen egyedül,márt nem rángatnék el magammal. - válaszoltam halkan.
- Én majd veled megyek. - szólalt meg hirtelen.
- Hogyan?
- Jól hallottad,veled megyek. Olyan vagy nekem mint a testvérem,nem hagyhatom,hogy egyedül menj el egy rohadt idegen országba. Idegen kórházba ahol nem ismersz senkit. Veled megyek és kész. - mondta,könnyek gyűltek a szemembe és megöleltem.
- Nem tudom hogyan is hálálhatnám meg. - szipogtam.
- Azzal hogy meggyógyulsz. - nézett rám kedvesen.
- Köszönöm Jiho. - töröltem le a könnyeimet.
- Mikor akarsz menni?- kérdezte hirtelen.
- Minél előbb,nem akarom,hogy Daehyun bármit is észrevegyen a betegségemből.- szorult össze a torkom mikor mindezt kimondtam.
- Hogy fogsz elmenni?
- Simán,lelépek. Írok egy levelet és hagyok neki egy hangüzenetet is.- mondtam és éreztem,hogy könnyek gyűlnek a szemebe.
- Honnan lesz pénzed repjegyre és ilyenek?-tette fel a következő kérdését. Gondolkodtam pár pillanati majd válaszoltam.
- Kérek a szüleimtől,megmondom,hogy mi a bajom és hogy adjanak pénzt. Meg van nekem is félre tett pénzem. - vontam vállat.
- Ez a minimum ha pénzesek az ősök. - röhögött fel Jiho.
- Te mondod?- kérdeztem és kicsit vállba vertem.
- Ja majd én is leveszek a számlámról,amire mindig tesznek egy jó borsós összeget. - mondta.
- Gazdag szülök,elhanyagolt gyerekei vagyunk. Akik egymásra találtak a nagyvilágban.- nevettem fel.
- Ne is mond. - dőlt el a kanapén és nyomkodni kezdte a telefonját.
- Együnk, - álltam fel a kanapéról és a konyhába mentem,kerestem valami ehetőt a hűtőben és összeütöttem valamit. Mihelyst készen lettem megterítettem két főre és már ehettünk is. Az ebéd végeztével elmosogattam és bevettem a következő adag gyógyszeremet.
- Néztem gépet Amerikába. - szólalt meg hirtelen.
- Mikorra?- kérdeztem halkan.
- Mikorra akarsz?Mert van jövő hétre is,az lenne az ideális. Addig mindent el tudsz intézni és én is. - nézett fel rám a konyhaasztaltól.
- Rendben,de hol fogunk lakni?- tettem fel a következő kérdésem.
- Van egy lakásunk amcsiban,majd ott elleszünk. Beszélek a szüleimmel is és minden meg van oldva.- felelte,felsóhajtottam és eltettem az utolsó edényt is a helyére,mellé ülve néztem a telefonját ahogyan repülőjáratokat néz.
- El kéne pakolni a papírokat ki tudja lehet,hogy meglep. Nála soha nem lehet tudni. - álltam fel és a nappaliba baktattam, elkezdtem összepakolni a papírjaim és Jiho táskájába mélyesztettem őket. Fáradtan ültem le a kanapéra,ebben a kis semmiségben teljesen kimerültem,eldőltem és a fejem a karfára hajtottam. Lassan leragadtak a pilláim és elaludtam,valaki rám terített egy plédet és a lábamhoz ült. Beszélgetésre ébredtem fel és egy hisztis hangra,fáradtan ültem fel és vakartam meg a fejem. Körbe néztem Jiho állt nekem háttal,mellette Sora és a karjánál fogva rángatta, még Daehyun karba font kézzel nézett rá.
- Mi folyik itt?- kérdeztem halkan.
- Te lefeküdtél Jihoval?- hisztériázott Sora.
- Mi van?- kérdeztem és az említett mellé léptem aki ugyan olyan meglepetten nézett rám mint én rá.
- Láttalak titeket ma,átjöttem pár cuccért,mikor te a kanapén feküdtél Jiho pedig föléd mászott. Ne mond,hogy nem így volt. - mondta nekem meg kikerekedett a szemem,hihetetlen módon felnevettem és meg kellet kapaszkodnom Jihoban.
- Te neked el ment az eszed,nem ismerek rád. - nézett rám megvetően Sora,én már a földön ültem és nevettem tovább,Jiho próbált felnyalábolni a földről de nem ment neki. Még Daehyun el nem kapta a derekam és fel nem rántott.
- Mi történt köztetek?- kérdezte Daehyun komolyan,én is elkomolyodtam és Jiho mellé léptem.
- Átjött mert áthívtam,kajáltunk én pedig nem éreztem jól magam ezért bevettem egy gyógyszert. Ami erősebbnek bizonyult mint gondoltam és elnyomott az állom,ő pedig betakart és a lábamhoz ült. Ennyi történt. - néztem rá barátomra aki bőszen bólogatott.
- Jól össze tették ezt a hazugságot. - mordult fel Sora.
- Neked meg mi a szar a bajod?!- kiabált rá Jiho. - Mégis mi jogon kezdesz hazugságokat szőni rólam és Miniről. Elment az a csöpp eszed is?- kérdezte és mérgesen megrángatta a karját. Félve léptem Daehyun oltalmazó karjai közé,ráemeltem pilláim és megnéztem nyúzott arcát.
- Ez az igazság igaz?- suttogta nekem,még Sora és Jiho egymásnak esett.
- Persze,nincs más az életemben csak te, és mindig is te maradsz. - mosolyogtam rá,kifújt egy nagy levegőt és ő is elmosolyodott. Nyomott egy apró csókot az ajkaimra és utána szorosan átölelt. Meghitt pillanatunknak az vetett véget hogy Sora a földhöz vágta az egyik képet ami a falon volt,fájó szívvel néztem a keretre és az összetört üvegre ami a padlón szerte-szét hullott. A képen én voltam és Daehyun,aki derekamat átölelve a hátam mögül mosolyog a kamerába. Könnyek gyűltek a szemebe és a földön heverő képet néztem,leguggoltam és elkezdtem összeszedni a szilánkokat.
- Na oké,most én mondom,hogy húzzál haza és ne is gyere ide többet. Mégis mit képzelsz magadról Sora. Az hogy Himchannal nem mennek jól a dolgok csak magadnak és az örökös hisztidnek köszönheted,de ha még egyszer idejössz és törsz zúzol én teszel ki innen,de az nem köszönöd meg!- kiabálta Daehyun és kezeibe adta a cuccait,kinyitotta előtte az ajtót és utána be is csukta. Jiho mellém guggolt és kivette a kezemből a szilánkokat és Daehyun felé biccentett,ő megfogta a derekam és a szobába vitt. Jiho beszólt,hogy ő is megy,Dae kiment vele,beszélt vele pár mondatot majd becsukta utána az ajtót. Visszajött és mellém feküdt,ekkor jutott el az agyamig hogy neki nem is itt kéne lennie hanem a kiadónál.
- Kicsim hogy hogy itthon vagy?- kérdeztem halkan miközben arcát simogattam.
- El kéretöztem,mondtam,hogy az életem szerelme otthon van betegen,így a menedzser elengedett. Így már vissza se kell menne,felvették az én hangon és már jöhettem is ide hozzád. - mosolygott rám kedvesen.
- Új számotok lesz?- kérdeztem mosolyogva.
- Igen.
- Romantikus?
- Az is.
- És nekem lesz?- kérdetem.
- Szeretnél egyet?- kérdezte komolyan,elvigyorodtam és ráültem a csípőjére,felsóhajtott és derekamnál fogva tartott.
- Szeretnék. - csókoltam meg.
- Akkor kapsz is egyet. - húzott vissza és közben fenekem markolászta. Nyakát kezdtem csókolgatni,ő pedig egész testem simogatta,jólesően felsóhajtottam és folytattam tovább a tevékenységemet.
- Akarlak. - nyögte a fülembe szerelmem.
- Akkor mire vársz még?- kérdeztem felette,nem válaszolt semmit. Elmosolyodott és abban a pillanatban meg is szabadított pólómtól és sajátjától is megszabadult. Utána követte az én és a saját nadrágja,már csak a fehérneműk választottak el minket egymástól,de az sem sokáig. Nem bajlódtunk az előjátékkal,mindketten ki voltunk éhezve már egymásra,minden figyelmeztetés nélkül hatolt belém. Hatalmasat nyögtem alatta és a hátába mélyesztettem a körmeimet. Eleinte lassú tempót diktált,hogy meg tudjam szokni a méretét,aztán mikor már én is mozdítottam a csípőm begyorsított a tempóján. Volt mikor én voltam felül,de ez nem sokszor volt. Nem bírtam sokáig és ilyenkor Dae leváltott,ez nem egy sima szex volt, ez szerelmeskedés volt. Kezeinket a fejem fölött összekulcsolta és végig a szemebe nézett,vagy csókolt ott ahol csak tudott. Testem lángba borult minden egyes érintése után,vágyakoztam utána még akkor is mikor teljesen az enyém volt. Minden vágyam az volt hogy ő boldog legyen,legördült egy könnycsepp az arcomon,amit szerelmem észre is vett. Azonnal megállt és aggódó pillantását vetette rám.
- Minden rendben? Erősen csinálom?- kérdezte és már ki is akarta húzni tagját belőlem,de nem engedtem. Dereka köré fontam a lábam és rá mosolyogtam.
- Csak boldog vagyok. - mosolyogtam rá és letöröltem egy kósza könnycseppet.
- Szerelmem,ne ijessz meg ennyire. Azt hittem fájdalmat okoztam. - rökönyödött meg.
- Ne haragudj. Te soha nem tudnál fájdalmat okozni nekem. - csókoltam meg.
- Most büntetést érdemelsz. - mondta és már mozgott is tovább bennem. Elérte a leggyengébb pontomat,nyakába nyögtem és hátát simogattam,néha megsimogattam formás fenekét is,ami őt késztette nyögésre. Nem kellett sok ebből az intenzív szeretkezésből,mindketten egyszerre értül el a gyönyört és egymás nevével élveztünk el. Fáradtan dőlt rám,persze vigyázott,hogy ne nyomjon agyon és közben nyakamba buszit. Amitől persze mint mindig most is kirázott a hideg.
- Ez jó volt. - mosolygott rám és megcsókolt.
- Igen. - helyeseltem,leszállt rólam és ránk húzta a takarót,nem sokkal később már el is aludt. Néztem az alvó arcát,meg simogattam a haját és eszembe jutott,hogy már nem ily olyan sokáig nézhetem helyes kis pofiját,hogy nem lehetek majd a közelében. Könnyek gyűltek a szememben,de legyűrtem őket. Nem engedhettem meg magamnak hogy sírjak mert féltem,hogy feleltem vele alvó szerelmemet,aki faggatni kezdene engem. Nyeltem egy nagyot és mellé feküdtem,sorosan hozzá bújtam. Félálmában egy puszit nyomott a fejem búbjára és átölelte a derekam.Aztán még mondta,hogy szeretlek felegyenesedtem és nyomtam az arcára egy kis puszit aztán én is álomra hajtottam a fejem mellhasán.

15.rész

Telefon csörgésre keltem fel,egy rohadt hangos telefon csörgésre keltem. Morogva fordultam az oldalamra,éreztem hogy szerelmem mocorog mellettem és kikapcsolja az ébresztőt a telefonon. Még vagy öt tíz percig feküdtünk,mikor puszilgatni kezdett.
- Ébresztő életem. - dörmögött a fülembe.
- Nem akarok. - bújtam közelebb hozzá,kuncogva ölelt át még talán az eddiginél is jobban.
- Pedig fürdeni is kellene. - csókolt a nyakamba és közben fenekemet fogdosta.
- Most?- másztam feljebb és a csípőjére ültem,közben az arcát simogattam.
- Nem muszáj sietni. - húzta feljebb a pólómat kaján vigyorral az arcán.
- És mit tervezel?- suttogtam kéjesen a fülébe mire válaszul a fenekembe markolt és felült velem.
- Lenne pár ötletem.- csókolt a nyakamba,én meg hajába túrva sóhajtottam egy nagyot.- Megőrjítesz. - csókolt meg mohon,éreztem hogy alsó tagja éledezni kezd. Lerángattam róla a felsőjét és kidolgozott felső testét simogattam,karmolásztam. Nagy erővel nyomott az ágynak és fölém tornyosult,lerángatta rólam az össze ruhadarabom és a szoba egyik végébe száműzte a sajátjaival együtt. Minden előjáték nélkül hatolt belém,de nem bántam. Benne is égett a vágy és bennem is,hátát karmolászva nyögtem nagyokat ő meg morgott a fülembe.
- Daehyuhh. - nyögtem a nevét mikor megtalálta a leggyengébb pontom. Ezek után már tudta hol és mikor le nagyot löknie hogy a gyönyör kapui felé szárnyaljak.
- Mingyárth. - lihegte és lökött még párat aztán együtt élveztünk el,lihegve feküdt el rajtam. Hátát simogattam még mindkettőn levegőhöz jutottunk.
- Na fürdés. - vett az ölébe és a fürdőbe ment velem,beálltunk a zuhanyzóba és gyorsan lefürödtünk,de persze elcsattant pár csók. Miután végeztünk a fürdőben vissza mentünk a szobába és felöltöztünk,majd rendet raktunk magunk után.
- Mit csinálsz ma?- kérdeztem a konyhába reggeli közben.
- Ma egész nap tánc és ének próba lesz,meg mennünk kell egy műsorba is. - tanakodott két falat között.
- Értem,akkor későn érsz haza. - könyveltem el magamban hogy egyedül leszek egész nap.
- Sajnos igen,de mért nem hívod át Sorat?- kérdezte és közben betette a mosogatóba a tányérokat.
- Mert ma szerintem veletek lesz,sminkes meghallgatásra megy a kiadótokhóz. - mentem oda mellé és átkaroltam a nyakát.
- Akkor sietek haza amit tudok. - puszilt meg.
- Nem fognak kiakadni a srácok hogy többet vagy itt mint ott?- mosolyogtam rá.
- Nem hiszem. - simogatta a hátam.
- Akkor jó,mondjuk helyet cseréltetek. - mosolyogtam rá.
- Ebben látod van valami igazság. - fontolgatta és közben a telefonjára nézett.- Mennem kell életem. - mondta én pedig kicsit elszomorodtam.
- Tudom,de nem akarom. - makacsoltam meg magam és nem engedtem el.
- Életem. - nézett rám kedvesen,de én még mindig nem engedtem.
- Ne legyél idol. - hisztiztem kicsit,ő meg kiröhögött.
- Ne hisztizz hé. - emelte fel a fejem és mélyen a szemembe nézett.
- De akkor is. - fordultam el tőle.
- Akkor gyere és legyél nálunk stylist,akkor mindig együtt lehetnénk. - jött elém és a pultra emelt,megsimogatta az arcom és megcsókolt.
- Menj mert baj lesz. - löktem el magamtól,nyomott még egy gyors puszit az arcomra és már rohant is. Ültem még egy kicsit a pulton aztán pakolászni kezdtem,kimostam az ágyneműt és ki is porszívóztam. Kezembe akadt az a beutaló amit a nőgyógyászom adott a vizsgálat után,eszembe jutott amit mondott. Gyorsan összekaptam magam és indultam is a kórházba. Mogyorónyi gyomorral ültem a váróba és vártam az orvost hogy behívjon. Láttam terhes nőket is akik már az utolsókat rúghatják és hamarosan szülni is fognak.
- Mikorra várja a babát?- kérdeztem mosolyogva.
- Ohh nemsokára megszületik a kis focista. - simogatta meg a hasát mosolyogva. - És te?- kérdezte mosolyogva.
- Valami vizsgálatra jötten,nem vagyok terhes. - sóhajtottam egy nagyot.
- Az az idő is eljön majd. - mosolygott rám kedvesen és a hasára tette a kezem. Éreztem ahogy a kisgyerek rugdos az anya hasában,mosolyogva néztem a mellettem ülő kedves nőre mikor meghallottam a nekem.
- Most mennem kell,de kívánom a legjobbakat. - hajoltam meg és mentem a vizsgálóba,ott elkérték a beutalót és kezdődhetett is a vizsgálat. Mindenféle hülye vizsgálatot elvégeztek rajtam,majd haza küldtek és mondták hogy jövő héten menjek vissza az eredményekért. Még mindig nem értettem mi folyik itt de rossz előérzetem volt. Hazafelé vettem valami ebédszerűt és megettem otthon,egyedül éreztem magam ezért áthívtam Jiho-t. Fél órát kellet várnom rá és már meg is jött.
- Na mond apádnak mi a baj. - ült le a kanapéra törökülésben.
- Voltam orvosnál. - vittem innivalót mindkettőnknek.
- És mit mondott?- kérdezte kíváncsian.
- Terhes biztos hogy nem vagyok,de egy csomó más vizsgálatra elküldtek. - mondtam és közben a hideg is kirázott.
- Milyen vizsgálatra?- kérdezte két korty között.
- A nőgyógyászom elküldött a kórházba egy beutalóval,kérdezte is hogy voltam-e már rák szűrésen. - mondtam mire félre nyelt és köhögni kezdett. Mellé mentem és megütögettem kicsit a hátát,közben egy zsepit adtam neki amibe megtörölheti a száját és a kezét is.
- Rák szűrésen?- kérdezett vissza én meg némán bólintottam.- A barátod tudja?- kérdezte komoly arccal.
- Még nem,nem akarom hogy folyton aggódjon. Így is lassan már itt lakik. - mosolyodtam el halványan.
- Sora?- kérdezte utána.
- Csak te tudod,ha Sora tudná akkor mindenki tudná. - mondtam halkan.
- Értem,mikor kell vissza menned?- nézett rám komolyan.
- Jövő héten. - feleltem és közben én is bele ittam a poharamba.
- Szeretnéd hogy veled menjek?- kérdezte én pedig hálás pillantással néztem rá.
- Nagyon jó lenne. Félek egyedül menni. - vallottam be mire megölelt.
- Nem lesz semmi baj. - simogatta meg a hátam aztán elengedett mert halottunk egy ajtó csapódást.
- Megjöttem. - kiáltotta el magát Dae a bejárati ajtóban.
- Most megyek. - állt fel Jiho és elindult a kijárat felé,ott össze találkozott a két srác. Köszöntötték egymást,majd Daehyun megajándékozott egy mérges pillantással.
- Ja és még valami. - jött vissza hozzám Jiho. - A főnök ezt küldi. - mondta és egy puszit nyomott a homlokomra és szorosan megölelt. Elnevettem magam és kilöktem az ajtón,vissza fordulva láttam hogy Daehyun nem gyengén mérges.
- Ez mégis mi volt?- fonta karba a kezeit és villámokat szóró szemmel méregetett.
- Halottad,a főnök küldte. - vontam vállat.
- Aha a főnök mi?!- kérdezte cinikusan.
- Jung Daehyun szerinted veled lennék ha nem szeretnélek?!- vertem mellbe mérgesen. - Csak egy kicsit bíz bennem,nekem nem kell más csak te. De úgy látom te ezt nem veszed észre. - mentem el mellette mérgesen és csalódottan is.
- Tudod milyen érzés mikor látom hogy más ölelsz meg helyettem?- kérdezte,én meg felröhögtem.
- tudom milyen érzés,és képzeld minden nap szembesülök vele mikor látlak a tv-ben. - mondtam ő meg kerek szemmel nézett rám. - Na mi van? Neked szabad mást megölelni mert idol vagy,de nekem nem mert nem vagyok az? Tudod Jiho mindig mellettem volt,és nem fogok bunkó lenni vele hogy ezzel neked jobb legyen!- vágtam be a szobám ajtaját,nem sokkal később ő is utánam jött.
- Nekem ez a munkám,meg kell őriznem a rajongóim.- mondta,felröhögtem és rá néztem.
- Menj el!- mutattam az ajtóra, ő meg meglepetten nézett rám.
- Menjek el? Tényleg az akarod hogy menjek el?- kérdezte
- Ha így viselkedsz akkor igen. - válaszoltam.
- Mért hogy viselkedek?- kérdezte és neki támaszkodott az ajtónak és engem kémlelt.
- Féltékeny vagy egy olyan emberre aki soha a büdös életben nem állna közénk!- kiáltottam rá.
- Meleg?- kérdezte.
- Nem meleg,te viszont hülye vagy. - mondtam mire elmosolyodott,és elindult az ágy felé.
- Azért vagyok hülye,mert elveszed a eszem. - nézett rám és mosolygott rám szexin.
- Ne csináld ezt,mérges vagyok rád. - fordultam el az arcától.
- De én imádom mikor ilyen kis morci vagy. - mondta és rám mászott,elhelyezkedett a lábaim között és lassan hajolt le hozzám. Elvesztem a szemeiben,csak őt néztem és semmi mással nem foglalkoztam. Lassan hajolt le és pár centire megállt az ajkaimnál,féloldalasan elmosolyodott és ajkaimra vetette magát. Minden védekezés nélkül csókoltam vissza,átkaroltam a nyakát és selymes hajába túrtam. Lábam közé feküdt és rám nehezedett.
- Akarlak. - vált el ajkaimtól,elnevettem magam.
- Megint?- kérdeztem és arcát vizsgáltam,rajta volt még az a tonna smink is.
- Mindig. - csókolt a nyakamba,nevetve ellöktem magamtól és a fürdőbe mentem,előkerestem a sminklemosómat meg vattát is kerestem. Vissza mentem a szobába ahol barátom az ágyon feküdt háton,mellé mentem és a fejét az ölembe tettem. Rám mosolygott és csücsörített,nevetve adtam neki egy kis csókot,de neki nem volt elég. Kezével fogta meg a kezem és úgy tartott lent. Nehezen de elváltam tőle.
- Le kéne mosni a sminked királylány. - kacsintottam rá,felnevetett és lehunyta a szemét. Kellet jó rá vatta és nem kevés sminklemosó hogy lemossam a sminkjét,mikor készen lettem adtam neki egy cuppanós puszit és kivittem a kukába a vattákat.
- Most jobb?- jött utánam.
- Sokkal. - válaszoltam boldogan,felé fordulva.
- Én is jobban érzem magam így,de most látod a hibáim is. - mondta mikor eszembe jutott hogy eddig még nem nagyon láttam smink nélkül,talán kétszer de akkor is sötét volt és reggelre már nem is volt itt.
- Most hogy mondod,már nem is vagy olyan helyes. - nézegettem az arcát. - Talán le is cseréllek. - Forgattam az arcát ő meg mosolyogva nézett rám.
- És kire?- kérdezte.
- Talán egy másik idolra meg is van Youngjae lesz a befutó. - csettintettem mosolyogva.
- Igen igen,ő helyesebb is. - helyeselt velem és közben közelebb jött,ha már lehetett ennél közelebb jönnie.
- Igen sokkal. - ugrottam az ölébe,fenekemnél tartott meg.
- De én sokkal jobb énekes vagyok. - mondta a számba.
- Igen sokkal. - csókoltam meg,elindult velem de nem tudom merre,aztán a kanapén kötöttünk ki. Már levette a pólóját és az enyém vette volna le mikor csöngettek.
- Ne nyisd ki. - csókolt végig a nyakamon,de csak nem hagyták abba már az ajtót is verték.
- Kinyitom öltözz fel. - mondtam ő meg morogva leszállt rólam,megigazítottam a ruhám és a hajam is és ajtót nyitottam. Elmosolyodtam mikor megláttam kik azok.
- Gyertek be. - tártam ki az ajtót.
- Megjöttünk!- kiabálta el magát Zelo és szorosan megölelt,utána a többiek is.
- Később nem tudtatok volna jönni. - üdvözölte a társait Daehyun.
- Haver ne rinyálj és ne legyél irigy. - karolta át a vállam Yongguk.

- Haver a csajomat karolgatod. - nézett rá komolyan Daehyun.
- Barátnődet oké?- néztem rá.
- Jó,de akkor is. - mondta és közelebb jött.
- Lemostad a sminked?- kérdezte  Youngjae.
- Nem én Hyemin. - mondta é meg mosolyogva bólogattam.
- Bátor vagy haver. - veregette meg a vállát.
- Mert?- kérdeztem.
- Mert így olyan hibákat is látsz amit eddig talán nem is vettél észre. - csatlakozott Jongup
- Ti hülyék vagytok. - mondtam és Himchan mellé ültem.
- Nem tudom mit rinyálnak,én felvállaltam Sora előtt a hibáim. - vont vállat.
- Daehyunnak sem volt más választása. - csatlakoztam hozzá.
- Mert?- kérdezték egyszerre
- Ha a fiúk nem szeretik csókolgatni a lányok mikor ki vannak sminkelve,akkor ez ránk is vonatkozik. Tudjátok nincs valami jó íze az alapozónak. - vázoltam fel a tömör lényeget. - Meg rajtam sincs annyi mint rajtad életem. - néztem rá mire ő elnevette magát.
- Tehetek én róla idol vagyok,kell ennyi. - mondta és mellém ült,combomra tette a kezét.
- Na gyerek ne előttünk. - takarta el a szemét Youngjae,Daehyun válaszul egy párnát hajított felé. Láttam hogy barátnőm csak csöndben ül a helyén ami furcsa volt mert ő általában benne van a hülyeségben.
- Sora kijössz velem kicsit a levegőre?- álltam fel Daehyun mellől.
- Rosszul vagy?- ugrott fel azonnal barátom.
- Nem,de ki akarok menni kicsit. - mondtam és visszalöktem a kanapéra és kézen fogva mentem ki Sorával az erkélyre. Nem mondott semmit csak állt a korlátnak dőlve és nézte az eget.
- Mondod vagy kérdezzek. - törtem meg a csendet.
- Nem tudom mit mondjak. - mondta én meg azt hittem lefordulok a korlátnál.
- Mi van?- kérdeztem meglepetten.
- Mondom nem tudom mit mondjak,nem értelek. - fordult felém és mintha mérges lenne.
- engem nem értesz?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Igen,Dae mondta hogy nagyon sokat vagy Jiho-val és ez nem tetszik neki. És hogy őszinte legyek,nekem sem tetszik. Nem értem mit akarsz pontosan. - támadott nekem.
- Én nem értem mit akarsz,te is tudod milyen jóban vagyunk,te is úgy ismered mint én. Nem értem mért támadsz nekem,csak barátok vagyunk. - védekeztem.
- Fiú és lány között nincs barátság. - vágta rá Sora.
- De van,különben is barátnője van. - vágtam én is vissza.
- Szakítottak.- mondta hidegen.
- És ezt nekem honnan kellet volna ki szülnöm?- akadtam ki mert ennek a veszekedésnek semmi értelme nem volt.
- Te mondtad hogy milyen közel álltok egymáshoz nem?- vette cinikusra a hangját.
- Tudod mit nem érdekel,de ezt most elmondom neked is. Nem fogok Jiho-val csak azért összeveszni hogy nektek jó legyen,ne szóljatok bele az életembe jó!- kiabáltam el magam elég hangosan mert a fiúk kijöttek.
- Minden rendben?- kérdezte Yongguk,ő volt a bátrabb.
- Igen. - mondta Sora.
- Nem. - vágtam rá gondolkozás nélkül, elmentem a srácok között és a szobámba mentem. Felvettem a farmerkabátom táskám,és megfésültem a hajam. Kifelé mente jó pár meglepett szempárral találkoztam.
- Mini hova mész?- kérdezte Daehyun.
- Jiho-hoz. - fordultam hátra mosolyogva. - De érezzétek otthon magatokat. - csaptam be magam után az ajtót és leszaladtam a lépcsőn,fogtam egy taxit és be digtáltam Jiho lakcímét.

Daehyun powo:
- Mi van?Hova megy?- kérdezte Zelo.
- Jiho-hoz. - válaszolta neki Yongup,én meg csak álltam és a hallottakat dolgoztam fel. Mérgesen fordultam Sora felé aki Himchan mellett állt.
- Mi a faszt mondtál neki?!-akadtam ki.
- Hé haver vegyél vissza. - szólt rám Himchan.
- Nem veszek vissza,eddig semmi baja nem volt míg ti nem jöttetek. Most meg itt vagytok és Sora minden hülyeséget össze magyarázott neki!- kiabáltam,mire Yongguk megfogta a vállam.
- Nem tudom hogy mi a baja Mini-nek de az nem segít ha mindenki idegbeteg módjára üvöltözik,mindenki nyugodjon le a picsába. - mondta nyugodtan Guk.
- Kicsim mit mondtál Mini-nek?- kérdezte Himchan kedvesen barátnőjét.
- Csak azt amit mi is beszéltünk,hogy Daehyunt zavarja Jiho. És hogy nem kéne annyit vele lennie,meg hogy fiú és lány között nincs barátság. - mondta én meg fejbe vertem magam.
- Ezt nem hiszem el. - röhögtem fel kínomban.
- Bocs haver. - mondta Himchan.
- Bocs haver?- kérdeztem mérgesen. - Ezzel szerinted minden el van intézve?Szerinted most mit gondol rólam?- röhögtem fel kínomban és ott helyben mindent szét tudtam volna verni.
- Ne haragudj Dae. - kért elnézést Sora is.
- És még te vallod magad Mini legjobb barátnőjének?Aki támadja őt?Nem neked kellene kiállni mellette? - kérdezte neki meg könnybe lábadt a szeme,Himchan mérgese nézett rám. De nem érdekelt,csak az érdekelt hogy mi van Minivel.
- Ti most menjetek,én itt maradok és megvárom Minit. - mondta Guk és mellém ült.
- Nem fog haza jönni ma. - mondta Sora halkan,mire felkaptam a fejem és felé indultam.
- Hogy?- kérdeztem
- Nem jön haza,vesztünk már össze. Ilyenkor nem jön vissza,majd csak másnap.- válaszolta halkan,én meg azt hittem ott helyben ütök le valakit.
- Hova ment?Hol van?- kérdeztem de csak megrázta a fejét,elővettem a telefonom és tárcsáztam a számát de nem vette fel.

Hyemin powo:
Jiho lakásához érve becsöngettem,nem kellett sok és már nyitotta is az ajtót. Meglepetten nézett rám,de kijjebb nyitotta az ajtót,miután bementem akkor vettem észre hogy nincs rajta póló.
- Bocs,csak nem tudtam hogy jössz. - vett fel gyorsan egy felsőt a kanapéról.
- Semmi baj, én bocs hogy nem szóltam. - toporogtam az ajtóban.
- Most ott fogsz szobrozni vagy be is jössz?- kérdezte mosolyogva,levettem a cipőm és utána mentem a nappaliba. Leültetett a kanapéra és velem szembe ült török ülésbe.
- Mi a baj bogaram?- kérdezte kedvesen.
- Te. - mondtam mire elég érdekesen nézett rám. - Vagyis nem te hanem és,vagyis mi. Vagyis hogy mi jól vagyunk. - magyaráztam össze vissza.
- Oké stop. Mi van? Elkezdenéd előröl,mert ebből szart sem  fogtam fel. - mondta kedvesen és mosolyogva.
- Mindenkinek az a baja,vagyis Sorának és Daehyunnak hogy milyen jó a kapcsolatunk. Folyton ezen vannak kiakadva,Sora sosincs otthon mindig Himchannal van,szinte már ott lakik. Daehyun meg náluk van,főleg most hogy párszor rosszul voltam. Félre ne értsd szeretem hogy nálunk van,csak ha huzamosabb ideig együtt vagyunk valamin össze veszünk,és ez általában az hogy miért vagyok ennyire jóban veled. - hadartam el egy szuszra,Jiho meg csak bólogatott.
- Értem,tehát Daehyun féltékeny és Sora véleményét kérte ki,aki erre neked ugrott hogy te miért vagy ilyen jóban velem?! Jól értem igaz?- kérdezte én meg mohon bólogattam. - Hát azt kell hogy mondjam leszarom. - mondta én meg nem értettem mit is szar le pontosan.
- Tessék?
- Leszarom,ki mit gondol. Én nem hagylak ott ha baj van,egy nagyon jó barátom vagy és ez nekem sokat jelent. - simogatta meg a kezem kedvesen.
- Halottam hogy szétmentetek a barátnőddel. - mondtam halkan.
- Igen,megcsalt én meg szakítottam vele. - vont vállat. - Ma itt maradhatsz ha szeretnél,van külön szobám is,de egész este filmezhetünk mint a lányok,és ha nagyon szeretnéd még sírok is veled. - mondta mire felnevettem.
- A fájdalom miatt mi?- kérdeztem
- Ha olyan filmet választasz,akkor igen. - helyeselt. Nagyon jó érzés volt hogy nem küldött el mert este minden szó nélkül beállítottam hozzá,hogy nem akadt ki csak kedvesen meghallgatott és leszart mindent. Csak azzal foglalkozott hogy én jól érezzem magam,és ne foglalkozzak azzal amit mások mondtak nekem. Egész este fent volt velem,csak hajnalban aludtunk el a kanapán félig fekvő helyzetben. Reggel viszont mind ketten arra keltünk hogy valaki a csengőre ült,elég rossz érzésem volt ezzel kapcsolatban. De Jiho kinyitotta az ajtót én meg utána mentem. Daehyun volt az, kifürkészhetetlen tekintettel nézett rám és Jiho-ra,gondolom az esélyeket latolgatta hogy mi is történt.
- Megnyugodtál?- kérdezte halkan és komolyan.
- Igen. - válaszoltam.
- Akkor haza jössz végre?- tette fel a következő kérdését.
- Haver gyere be igyál egy kávét szarul festesz te is. - invitálta be kedvesen Jiho,Daehyunt aki elfogadta a meghívást. Leültünk a konyhába és néma csöndben figyeltük ahogy jiho tevékenykedik.
- Tudod nem értem mért féltékeny mindenki rám,tudom hogy rohadt jóképű vagyok. De az esélyeim is tudom,egy idollal szemben labdába sem rúghatok.- tette le a poharat Daehyun elé. - Azt sem értem mért nem tudjátok megbeszélni rendesen mi a baj.
- Tudod milyen érzés mikor szeretsz valakit,és látod hogy mással is milyen jól elvan?Hogy hogyan nevet vele,vagy esetleg szórakozik?- kortyolt bele a kávéjába Daehyun,én csendben ültem.
- Tudom,de Mini teljesen más eset. Nem igazán jön ki a szüleivel,és én sem. Talán ezért jövünk ki annyira egymással. De a lényeg hogy senki nem tud közétek állni ha nem hagyjátok. De ha te folyton veszekedsz vele és Sorához mész tanácsot kérni,aki ennek hála leosztja Minit. Hátakkor apukám befellegzett a kapcsolatotoknak. - vont vállat, én pedig néma csendben ültem és ittam a kávém.
- Azt nem hagyom. - mondta Daehyun komolyan.
- Akkor tegyél is érte. - mondta. - Na jól van húzzatok innen haza,fáradt vagyok. Mert ugye valaki nem hagyott aludni. - nézett rám mérgesen,de mégis kedvesen.
- Tessék?Mit csináltatok ti?- kérdezte barátom meglepetten.
- Maga a pokol volt,én mondom a pokol. - válaszolta komolyan,mosolyogva vertem egyet a karjára és közben megöleltem.
- Köszönöm. - suttogtam a fülébe.
- Nincs mit bogaram. - puszilt meg és barátom mellé lökött. - Durván jól mutattok egymás mellett,na húzzatok innen. - röhögött fel Jiho és a kezembe adta a kabátom és táskám. Felvettem a cipőm és elköszöntünk még,aztán elindultunk haza. Taxival mentünk néma csendben,féltem hogy nekem fog esni amiért egy szó nélkül mentem el otthonról. A lakásba belépve elfogott a rossz érzés,de Daehyun egy szót sem szólt hozzám,a nappaliban elment mellettem és leült a tv elé.
- Mondj valamit kérlek. - törtem meg én a kínos csöndet.
- Mit mondjak?Hogy halára aggódtam,mert nem vetted fel a telefont. Hogy mindent számításba vettem,még azt is hogy elhagysz annyira mérges vagy rém. Pedig hidd el abba belehaltam volna. - nézett rám mérgesen,könnyek gyűltek a szemebe és utat is törtek maguknak.
- A taxiban lemerült.- szipogtam.
- És Jiho-nak nincs telefon töltője?- kérdezte mérgesen.
- Kiment a fejemből. - töröltem meg a szemem.
- Hyemin én nem tudom hogy ez menni fog-e még nekünk. - nézett rám komolyan,szikrát nem kaptam. Patakokban kezdett el folyni a könnyem és a földre rogytam.
- Mért csinálod ezt?- kérdeztem zokogva.
- Nem tudok rólad semmit,azt sem tudtam hogy nem jössz ki a szüleiddel. - válaszolta.
- Mert nem akartam hogy megbántódj. - vágtam vissza.
- Hogy megbántódjak?- kérdezte és felszedett a földről.
- Te ezt nem értheted. - mondtam és kifújtam az orrom.
- Akkor magyarázd el. - utasított.
- Nem akarják hogy veled legyek,szerintük nincs jövője a kapcsolatunknak. Nem lehetünk együtt szinte sehol csak itthon,hogy a rajongók ne tudják  meg. - magyaráztam.
- Mert,meg akarlak védeni. - emelte fel a hangját.
- Tudom. - mondtam még mindig sírva.
- Szeretsz?- kérdezte komolyan,elképedve néztem rá
- Szerinted?- kérdeztem vissza.
- Reménykedem. - válaszolta.
- Mindennél jobban. - sírtam még mindig,hirtelen magához rántott és szorosan tartott.
- Akkor soha többé ne csinálj még egyszer ilyet,tudod milyen nehéz volt nélküled. Mennyire aggódtam? És mennyire hiányoztál?- nézett mélyen a szemembe.
- Te is hiányoztál. - sipogtam,letörölte a könnyem és gyengéd csókot nyomott az ajkamra.
- Szeretlek. - bújtam közel hozzá,éreztem hogy mosolyog és viszonozza az ölelésem,Az ölébe vett és a hálóba vitt,letett az ágyra és mellém feküdt. Kíváncsian néztem rá hogy mit akar,szépen betakart minket és magához húzott.
- Most pedig alvás életem,mert én mindjárt elalszok. - dörmögte félálomba,feltornásztam magam és egy apró puszit nyomtam az arcára. Nem kellet sok és már aludt is,én még néztem egy kicsit az alvó arcát és én is elaludtam.