16.rész

A napok nagyon gyorsan teltek el,és úgy letten egyre idegesebb. Néha idegrohamot kaptam és fel tudtam volna mindenkit rúgni,de volt mikor teljesen pánikba estem és akkor Jiho-hoz mentem,mert csak ő tudta mi is a bajom. Senkinek nem mondtam el csak neki,még a főnökömnek sem. Holnap kell mennem az eredményért délben,Jihoval el kéretöztünk mind a ketten,persze volt egy pár kérdés de mi ügyesen megoldottuk. Daehyun már két napja hajnalban ér haza,mikor én már alszom és reggel mikor felkelek már nincs is mellettem. De reggelit hagy az asztalon egy kis cetlivel,amin egy nagyon aranyos kis üzenet áll.
Eljött a nagy nap,reggel gyomorgörccsel ébredtem fel,de most nem voltam egyedül Daehyun mellettem aludt. Elmosolyodtam és most minden félelmen elmúlt,csak őt néztem ahogyan mellettem szuszog. Megnéztem a telefonomon az órát és úgy döntöttem visszafekszem kicsit még,hozzá bújtam és átöleltem. Morgott valamit és derekamra vezette a kezét és egy kis puszit nyomott a fejemre.
- Csak még 5 perc. - mondta rekedt hangon,de még így is iszonyat szexi volt.
- Rendben. -adtam egy puszit az arcára,vissza is feküdtem volna,de nem hagyta. Fordította a másik oldalát az arcának,elmosolyodtam és nyomtam oda is egy puszit. Szemére mutatott és oda is kapott,majd homlokára és orrára,végül pedig húsos ajkaira kapott egy kis puszit. Ami persze nem volt elég neki és szorosan tartott magához és nem engedett el még nem adtam neki egy rendes csókot. Mosolyogva váltam el tőle és felültem az ágyon.
- Nem maradhatnánk egész nap csak az ágyban?- kérdezte és közben a lábamra feküdt.
- Nem lehet,ma el kell mennem egy kicsit. - mondtam,rám kapta a tekintetét és furán nézett rám.
- Hova?- kérdezte.
- Jihoval orvoshoz. - mondtam ki,de megbántam. Hirtelen felült és vészesen közel volt hozzám.
- Jihoval?- kérdezte és a szemében harag volt.
- Neki kell mennie és kérte,hogy menjek vele. Ne nézz rám így. -  próbáltam menteni a helyzetet és mélyen belül fájt hogy hazudnom kell neki.
- Biztos nem más?-kérdezte.
- Igazából randim lesz vele és örülnék ha segítenél is egy igen szexi ruhát választani.- néztem rá hülye arckifejezéssel. Pár pillanatig tanakodott majd elröhögte magát és leterült az ágyon.
- És esetleg a délután folyamán velem is eljössz?- kérdezte,én meg megperdültem a tengelyem körül és rá meredtem. Fel sem fogtam mit is kérdezett az előbb csak néztem rá nagy szemekkel,elmosolyodott és elém állt. Derekamért nyúlt és magához húzott.
- Na akkor velem is randizol vagy csak Jihoval?- kérdezte mosolyogva.
- Esetleg,bár nem tudom mikor enged el magától. Tudod az én társaságom igen csodálatos. - mondtam,felnevetett és egy apró puszit nyomott a homlokomra.
- Majd akkor megbeszélem vele is,hogy engedjen el egy kis időre hadd legyek én is veled. - mosolygott kedvesen. Hozzá bújtam egy kicsit,aztán folytattam megkezdett teendőmet,előkerestem egy sima pólót és egy cicanadrágot,hozzá pedig egy magasított sarkú bakkancsót. A bakkancsómat az ajtó elé vittem és gyorsan felöltöztem,szerelmem mellé álltam és elkezdtem mosni a fogam.
- Ott még fehér a szád. - néztem rá,Daehyun belenézett a tükörbe majd letörölte a szája sarkát. Rám villantott egy eszeveszetten szexi mosolyt,gyorsan kiöblítettem a szám ,miután megtöröltem a kezem is nyaka köré vezettem kezeim és mosolyogva néztem fel rá.
- Sokkal jobban nézel ki így naturálisan. - mondtam.
- Ha neked így jobban tetszem,csak így fogsz látni ezentúl. - csókolt bele a hajamba.
- Ne a hajamba. - néztem rá mérgesen.
- Akkor hova adjak?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Ide. - mutattam a számra.
- Te akartad. - mondta és a falnak passzírozva nyomott egy szenvedélyes csókot. Nyelve pillanatok alatt a számban volt,fenekemre vezette a kezét és úgy tartott szorosan magához. Hol arcát simogattam,hol pedig a hajába levezettem kezem pólója aljáig és megsimogattam oldalát. Belesóhajtott a csókba és alfelét alfelemnek nyomta,éreztem,hogy kezd éledezni nemesebbik neme. Elmosolyodtam a csók közben és rácsaptam kicsit a fenekére.
- Rossz kislány. - nézett rám féloldalas mosollyal és az ölébe kapott.
- Erre nem lesz időnk. - mondtam fájdalmas arccal mikor az órára néztem.
- Nem késhetsz egy kicsit?-próbálkozott barátom.
- Megígértem drágám.- nyomtam az ajkaira egy kisebb csókot és öltözni kezdtem,megigazítottam a ruhámat és a hajamat. Feltettem egy minimális sminket,megkerestem a táskám,kivettem egy kötött pulcsit. Az ajtónál még adtam egy csókot Daehyunnak,aki még ott is próbálkozott,de mennem kellett. Leszaladtam a lépcsőn és egyenesen Jiho felé vettem az utam. Ő már a lakása előtt várt rám a kocsijával.
- Jó hogy ideértél bogaram. - ölelt magához.
- Volt egy kis dolgom.- öleltem vissza,utána beszálltam a kocsiba és bekötöttem magam.
- Szent a béke akkor jól gondolom?- mosolygott rám.
- Szent. - válaszoltam gyomor görccsel.
- Nem lesz semmi baj. - nézett rám biztatóan.
- Remélem. - sóhajtottam fáradtan és kiszálltam a kocsiból,zsebre dugtam a kezem,hogy ne lássák a kezem remegését. Jiho átölelte a vállam és úgy mentünk be a kórházba,félve néztem rá.
- Nem akarok menni. - mondtam halkan.
- Nem lesz semmi baj,minden oké lesz bogaram. - szorongatott meg,amint a kijelölt ajtóhoz értünk. A gyomrom borsó méretű lett és a torkomban is egy hatalmas csókot éreztem,ami meggátolt abban hogy nyeljek. Kezeim izzadni kezdtek és éreztem,hogy mentem rosszul leszek,már azon gondolkoztam hogyan is szökhetnék meg úgy hogy Jiho ne neszelje meg.
- Lee Hyemin kisasszony itt van?- nézett ki egy nővér. Megkövültem ültem a helyemen és csak néztem a nővérre.
- Igen,mi vagyunk azok. - válaszolt helyettem Jiho és felrángatott a helyemről. Nagy nehezen de bementem és kitudtam magamból préselni egy köszönés,és felültem a vizsgáló asztalra. Jiho szorosan mellettem volt és a kabátomat fogta,így nem volt más választásom a táskámat markolásztam idegességemben.
- Hogy van ma kisasszony?- kérdezte az orvos.
- Doktor úr,hagyjuk a felesleges kérdéseket kérem. Mondja mi lett az eredmény?- kérdeztem sápadtan. Az orvos felsóhajtott és a kezét nyújtotta az asszisztensének,ő előkeresett valami papírt aztán oda adta. Átfutotta a tekintetével,aztán rám nézett. Én Jiho keze után nyúltam és azt kezdtem el szorongatni.
- Mondja már doktor,mert Hyemin mindjárt hülyét kap. - mondta Jiho és egy puszit nyomott a fejemre.
- Kisasszony maga rákos. - mondta én pedig még jobban elfehéredtem és Jihora tekintettem. Ő meglepetten nézett az orvosra majd rám.
- De lehet rajta segíteni,mármint nem hal bele igaz doktor?- kérdezte Jiho,nekem pedig a könnyeim kezdtek el folyni.
- Persze hogy lehet,vannak nagyon jó orvosok és nem olyan stádiumban van a kisasszony,hogy ne lehessen rajta segíteni.- próbált nyugtatni az orvos.
- Milyen rákom van?- kérdeztem szipogva.
- Méhnyak rákja van. - mondta halnak a doki,én pedig hangosan felzokogtam és Jiho karjaiba bújtam. Jiho elköszönt a doktortól és kivitt,beültetett a kocsijába és meg sem állt még hozzájuk nem értünk,ott is felsegített hozzájuk. Kanapéján ülve néztem ki a fejemből és csak sírtam.
- Kicsi bogaram,nem lesz semmi baj. Meggyógyulsz majd meglátod. - ölelt magához és nyomott egy puszit a fejem búbjára.
- Hogy mondom el ez Daehyunnak?- kérdeztem,de már meg is bántam a kérdésem.
- El akarod neki mondani?- kérdezte.
- Nem,nem akarom. Akkor csak velem foglalkozna,van elég gondja a kiadójával is. - szipogtam.
- Akkor mi legyen?- kérdezte Jiho.
- Nem tudom még átgondolom,itt hagyhatom a papírokat amit a doki adott? Nem akarom haza vinni,félek hogy megtalálja. - néztem rá barátomra.
- Persze hagyd csak itt,de máris mész? Nem maradsz még megnyugodni?- kérdezte kedvesen. Nemlegesen bólogattam és megigazítottam a sminkem,felvettem a kabátom és már ki is léptem a lakásból. Haza felé vettem az utam és végig gondolkoztam. Rákom van,ami azt jelenti,hogy kemoterápia és ezekhez hasonló. Félek ezektől nagyon félek,hogy mi lesz velem,hogy kibírom-e vagy sem? ÉS hogyan fonom elmondani Daehyunnak,mert ha most nem is mondom el,de később el kell majd mondanom neki.
Mire jutottam volna valamire már haza is értem,beléptem az ajtón és szerelmem már mosolyogva várt és zárt karjai közé. Szorosan hozzá simultam,és hátát simogattam.
- Gyerekek ne előttünk. - szólt ránk Yongguk.
- Hát ti?- erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Régen láttuk kicsi lány. - ölelt meg és nyomott egy puszit a fejemre. Én Daehyunra néztem aki mosolyogva figyelt minket.
- Bocs,majd holnap randizunk. - lépett mellém és nyomott egy kis csókot ajkaimra.
- Nem fontos. - mondtam.
- Nem fontos?- kérdezte meglepetten,és talán kicsit mérgesen is.
- Nem fontos elmennünk sehova,csak legyünk itthon kettesben. - simogattam meg az arcát és rá mosolyogtam.
- Rendben ahogy akarod. - mondta és közben fürkészett.- Gyere velem kicsit. - monda és a szobánkba húzott.
- Sírtél kicsim?- kérdezte és kezei közé fogta az arcom. Na most akkor mit mondjak?Nem mondhatom még el neki,én sem vagyok felkészülve erre az egészre.
- Igen,Jiho annyira megnevettetett,hogy sírtam a nevetéstől. - hazudtam megint neki.
- Akkor rendben,már azt hittem valami baj volt. - sóhajtott fel és megcsókolt. Vissza csókoltam és átkaroltam a nyakát.
- Srácok... ohh bocs.- szabadkozott Yongguk.
- Semmi baj,mit szeretnél?-kérdeztem mosolyogva és barátomhoz bújtam.
- Gyertek kicsit ki. Himchan és Sora be szeretnének valamit jelenteni. - mondta és felém nyújtotta a kezét. Mosolyogva Daehyunba és Yonggukba karolva mentünk a nappaliba. Leültem szerelmem ölébe és vártam mit is akarnak. A veszekedésünk óta nem is beszéltünk egymással.
- Na mi a nagy hír hyung?- kérdezte Zelo.
- Nem is tudom,hogy mondjuk el. - kezdett bele Sora,én csak Daehyun haját piszkáltam vagy a nyakláncát.
- Mondjuk az elején.- mondta Joungjae.
- Hyemint téged nem is érdekel?- kérdezte Sora kicsit mérgesen.
- De persze. - válaszoltam,de még mindig barátomat kémleltem,ő pedig hátam és lábamat simogatta.
- Nem úgy látszik?- vágott vissza nekem,összeszorítottam a fogam és felé néztem.
- Most elmondod vagy nem?!- emeltem fel kicsit a hangom.
- Hyemin megtennéd,hogy nem kiabált a barátnőmmel?- nézett rám mérgesen Himchan. Láttam hogy Daehyun már mondani akart valamit,de még meg gátoltam benne.
- Majd én eldöntöm kivel hogyan is beszélek,nem kell folyton megmondani mit tegyek. Ti meg vagy elmondjátok,vagy nem. De ha igen akkor nem húzzátok az időt.- mondtam mérgesen Himchanra nézve.
- Mini mi a baj? Olyan feszült vagy. - kérdezte Yongguk.
- Semmi bajom. - mondtam és vissza fordultam barátomhoz,aki engem kémlelt,majd megpuszilt és Himchanék felé fordult.
- Na tényleg mi van?- kérdezte Joungjae.
- Sora babát vár. - mondta Himchan,kikerekedett szemekkel néztem rájuk,majd elfogott a rosszullét. Felugrottam Daehyun öléből és a fürdőbe rohantam és magamra zártam az ajtót. Kiadtam magamból mindent majd megmostam az arcom és kiöblítettem a számat,leültem a vécére és csak néztem ki a fejemből. Neki gyereke lesz,nekem pedig lehet soha nem is lesz majd gyerekem. Gondolatmenetemből a kopogás zökkentett ki.
- Kicsim minden oké?- kérdezte Daehyun és próbált bejönni,elfordítottam a zárban a kulcsot és bejött. Letérdelt elém és kezeibe vettem az arcom.
- Minden oké?- kérdezte.
- Persze,csak rosszul lettem. - mosolyogtam rá.
- Mióta van rosszul?- kérdezte Yongguk.
- Már egy jó ideje. - mondta Daehyun és kicsit mérgesen nézett rám.
- Mért nem mentem orvoshoz?- kérdezte Zelo.
- Mert nem engedi. - nézett rájuk barátom és kisegített a nappaliba. Ott ismét leültem barátom ölébe és vállára hajtottam a fejem. Hallgattam ahogyan Sora milyen boldog hogy gyereket vár,és már azt tervezi mi is legyen a pici neve és ilyesmi. Fájdalom járta át a szívem,nem tudtam tovább ott maradni és hallgatni miről is beszélnek.
- Bocs srácok,de nem érzem jól magam. Azt hiszem inkább lefekszem. - mosolyogtam rájuk kedvesen.
- Aludj jól noona. - mosolygott rám Zelo. Intettek a többiek is,csak Sora nem ő mérgesen nézett ám és utánam jött.
- Mégis miért vagy ilyen?- támadt nekem mikor a szobába értem.
- Nem érzem jól magam,muszáj most?- kérdeztem fáradtan és leültem az ágyam szélére.
- Nem tudnál kicsit velem örülni? Olyan nagy kérés lenne,hogy egy kicsit velem is törődj és ne csak magaddal?!-emelte fel a hangját.
- Sora vegyél vissza,vagy olyat teszek amit lehet magam is megbánok. - néztem rá mérgesen.
- Nem érdekel,mindig csak magaddal törődsz senki mással!- kiabált torka szakadtából.
- Vegyél vissza Sora nagyon gyorsan. - álltam vele szembe,lehet nem kellett volna mert lendült a keze és egy pofont adott. Elfutott a méreg és a hajánál fogva rángattam ki a szobámból,majd a lakásból is. Kidobáltam a cuccait az ajtó elé majd rávágtam az ajtót. Himchanra néztem aki kerek szemekkel nézett engem a többiekkel együtt.
- Ha egy szót is szólsz én esküszöm téged is kirángatlak.- mondtam.
- Tényleg kellett ez most?- kérdezte halkan.
- Mért csak vele kell foglalkoznom? Mikor jön át?Mit tesz értem,vagy mit tett? Nekem nem lehetnek gondjaim csak neki?sírtam fel és a szobámba szaladtam és hangosan becsaptam az ajtót.

Daehyun powo:
Meglepetten ültem a kanapén és néztem ahogy Mini kirángatja Sorát a lakásból és a cuccait utána dobálva rá csapta az ajtót. Nem láttam még ilyennek,aztán sírva rohant a szobájába miután Hinchant is kioktatta vagy tudom is én.
- Hyung mi van mostanában noonaval?- kérdezte Jongup.
- Nem tudom,de kezdek aggódni érte. Sokat van rosszul. - mondtam halkan.
- Be kéne hozzá menni nem?- kérdezte Joungjae.
- Szerintem most hagyjátok egy kicsit,had nyugodjon meg. - mondta Yongguk.
- Himchan megtennél nekem valamit?- néztem rá.
- Mond mit?- kérdezte és leült velem szembe.
- Ne hozd többet ide Sorát. Látod milyenek egymással,hagyd egy kicsit őt is. Ne rángasd ide ha nem akar jönni mert abból csak az lesz,hogy Mininek esik,amit nem akarok és nem is vagyok hajlandó elviselni. - mondtam.
- Mért nekem kéne ezt megtennem?- kérdezte Hinchan.
- Mert Daehyun megkért rá,ennyit meg tehetsz te is. És látod milyen Sora,mindenért beleköt Minibe.- vette védelmébe Minit Guk.
- Szerintem menj be hozzá. - nézett rám Zelo,már keltem is fel mikor csengettek. Nyögve nyelősen felkeltem és az ajtóhoz mentem. Jiho állt a kezében egy nagy szatyorral.
- Beengedsz?- kérdezte,megfordult a fejemben,hogy rácsukom az ajtót,de eszembe jutott hogy Mini miért veszett velem össze. Félre álltam és beengedtem,egyenesen a konyhába ment és pakolni kezdett. Kivett két nagy poharat és két kanalat,elővett a szatyrából egy nagy fagyisdobozt és kanalazni kezdte a tálakba.
- Szereti a vanília fagyit,ilyenkor ez kell neki. - nézett rám és közben folytatta a dolgát
- Honnan tudsz te ennyit róla?- kérdeztem.
- Már mondtam,régóta ismerem. Ő sem jön ki a szüleikkel és én sem. - vont vállat.
- Ő hívott fel?- kérdeztem félve. Mi van ha már nem is nekem mondja mi a baja hanem neki?
- Dehogy. - mosolygott rám. - Én hívtam fel,meg akartam kérdeni,hogy megy a randitok. Akkor hallottam,hogy szipog. - mosolygott rám.
- Jó fej vagy. - mondtam ki,amin én is és ő is meglepődött.
- Tudom,tökéletes vagyok. - mondta és elment mellettem. - Ja egyétek meg a fagyit amíg el nem olvad. - nézett vissza ránk,majd bement Mini után a szobába.
- Haver csak így simán beengeded?- kérdezte Himchan mérgesen.
- Be,mert nincs köztük semmi. ÉS ha most ő meg tudja nyugodtan hát legyen. - vontam vállat és kanalazni kezdtem a fagyit.

Hyemin powo:
Jiho két nagy pohárral jött be a kezében,mosolyogva nyújtotta az egyik poharat nekem.
- Mi a baj bogaram?Nem az volt hogy szent a béke köztetek?- kérdezte halkan.
- Nem is vele van a baj. - mondtam szomorúan.
- Hát akkor mivel?
- Sora.
- Mi van vele?
- Terhes.
- Hogy mi van?- kérdezte kicsit hangosabban.
- Terhes,és nekem ugrott amiért nem vele foglalkoztam. Kikérte magának hogy mért csak magammal foglalkozom és vele mért nem? Aztán felpofozott. - mondtam,Jiho kezében megállt a kanál és csak nézett rám nagyokat pislogva.
- És te mit csináltál?- kérdezte.
- Kirángattam a lakásból a hajánál fogva,a cuccait utána dobva. - mondtam és közben ettem a fagyim.
- Meg van zakkanva mostanában,velem is bunkón beszél,de nem sokáig. Elpattanok és helyre teszem. - mondta Jiho kicsit mérgesen.
- Daehyun hogy fogadott?- kérdeztem félve.
- Jól fogadtam. - mondta barátom,én meg rá kaptam a tekintetem.
- Akkor jó. - mosolyogtam rá,mellém ült és adtam neki egy kicsit a fagyimból.
- És mond csak kivel volt jobb randizni?- kérdezte Daehyun.
- Nem is tudom Jiho fagyit is hozott nekem. - tanakodtam.- De veled sokkal jobb volt.- adtam neki egy puszit az arcára. Jiho maradt velünk rendeltünk pizzát és azt vacsiztunk,néztünk valami filmet is amin én szenvedtem,de a srácok voltak többségben. Himchan is velünk maradt,mert Sora felhívta és mondta,hogy átmegy a szüleihez. Daehyun ölében ülve néztem a filmet és néha megsimogattam az arcát vagy a hátát.
- Kicsim nem vagy rosszul?- kérdezte mikor látta,hogy sápadt vagyok.
- De. - mondtam megrökönyödve,mikor valakit kibeleztek. Felnevetett és a nyakába nyomta a fejem,elmosolyodtam és belepusziltam a nyakába. Válaszul a combom kezdte simogatni,egyre feljebb haladt és majdnem hajlatomnál állt meg a keze. Nyakába mosolyogtam és haját fogdostam.
- Nem nézed?- kérdezte halkan.
- Nincs az a pénz amiért nézném. - válaszoltam halkan,nem vettem észre mikor is aludhattam el a drágám ölében. De arra felkeltem mikor vége lett a filmnek.
- Uhhh ne haragudj elzsibbadt a lábad igaz?- kérdeztem félve.
- Nem baj. - mosolygott rám. Hozzá hajoltam és nyomtam egy kis puszit az ajkaira. Meghitt pillanatunkat Yongguk törte meg.
- Srácok a kiadó hívott,holnaptól egy vagy két hétig bent kell maradnunk. - mondta én Daehyunra néztem aki engem nézett bűnbánóan.
- Sajnálom kicsim. - ölelt magához és lába közé ültem háttal neki.
- Semmi baj,ez a munkád. - sóhajtottam fel és hozzá bújtam.
- Majd én vigyázok rá. - mondta Jiho kedvesen.
- Az jó lenne,főleg hogy mostanában rosszul van,nem akarom egyedül hagyni de nem tudok itt lenni. - sóhajtott fel én pedig még jobban hozzá préselődtem ha lehetett még ennél jobban is. Miután a srácok megbeszélték a dolgokat mindenki haza indult,Daehyun persze itt maradt velem. Fürdés után mindketten ágyba bújtunk,oltalmazó karjai között aludtam el. Reggel Dae telefonjának csörgésére keltem fel,átmásztam fölötte és felvettem.
- Igen?
- Mini te vagy az?- kérdezte valaki.
- Yongguk?
- Igen én vagyok, ébreszd már fel a csipke Rózsikádat és küld el a kiadóhoz. - mondta
- Mikorra?
- Mostra,így is elkésik megint. - mondta és már bontotta is a vonalat. Visszatettem a telefonját,aztán keltegetni kezdtem. Simogattam az arcát és puszikkal leptem el,lassan elkezdett mocorogni. Átvezette kezeit derekamon és megcsókolt.
- Jó reggelt. - köszönt rekedtes hangon.
- Neked is. Yongguk hyung hívott és azt mondta igyekezz a kiadótokhoz. - simogattam meg az arcát.
- Áhhh elkések. - nézett a telefonjára és már ki is pattant az ágyból. Mosolyogva néztem utána és kerestem neki valami ruhát. Mire kijött a fürdőből már elő is készítettem neki a dolgait és össze dobtam gyorsan egy reggelit. Mikor azt is befalta pillanatok alatt,tuti rosszul lesz majd de nem hallgatott rám. Kikísértem az ajtóig és ott kaptam egy hosszú két hétig nem látlak majd csókot,amit persze kétszer megismételtünk. Miután elment bezártam az ajtót és a tv elé ültem,már nem kellett színlelnem hogy jól vagyok. Nagyon rosszul éreztem magam,vártam pár órát hátha elmúlik a rosszul létem,de mikor ez nem történt meg felhívtam Jihot és megkértem hogy jöjjön át a papírokkal együtt,amit a doki adott. Mikor megjött hozott magával gyógyszert is amit be is vettem,utána elkezdtük tanulmányozni kezdtük a papírokat és a lehetőségeket. Volt egy pár kórház ami igen ígéretesnek tűnt,de még nem éreztem azt hogy ez lenne ez a hely ahova menni szeretnék. A nagy papírkötegnek nem nevezhető kupacban találtam egy nekem tetszőnek nem mondható,hanem inkább szimpatikus volt. Bele merültem a prospektus olvasásába,mikor megcsörrent a telefonom. Előkerestem és felvettem.
- Mit csinálsz életem?- kérdezte barátom.
- Pakolok,neked szüneted van?- kérdeztem és közben Jihonak mutattam,hogy maradjon csöndben.
- Igen kaptunk fél óra szünetet. - mondta és hallottam,hogy kicsit liheg.
- Menj egyél életem,és pihenj is kicsit. - mosolyogtam bele a telefonba.
- Rendben,csak hallani akartam a hangodat. - mondta,hatalmas boldogság fogott el ettől a mondatától.
- Szeretlek ugye tudod?- kérdeztem.
- Tudom kicsim,én is téged nagyon. - mondta és belecuppantott a telefonba,én viszonoztam a kedvességét és már ki is nyomtam a telefont.
- Bogaram ez Amerikában van. - mutatta a lapot amit oda adtam neki hogy nézze át ő is.
- Tudom.- válaszoltam elhaló hangon.
- Oda akarsz menni?- vonta fel a szemöldökét.
- Igen.
- Egyedül? Mert Daehyun nem viszed magaddal ha jól gondolom. - nézett rám.
- Igen egyedül,márt nem rángatnék el magammal. - válaszoltam halkan.
- Én majd veled megyek. - szólalt meg hirtelen.
- Hogyan?
- Jól hallottad,veled megyek. Olyan vagy nekem mint a testvérem,nem hagyhatom,hogy egyedül menj el egy rohadt idegen országba. Idegen kórházba ahol nem ismersz senkit. Veled megyek és kész. - mondta,könnyek gyűltek a szemembe és megöleltem.
- Nem tudom hogyan is hálálhatnám meg. - szipogtam.
- Azzal hogy meggyógyulsz. - nézett rám kedvesen.
- Köszönöm Jiho. - töröltem le a könnyeimet.
- Mikor akarsz menni?- kérdezte hirtelen.
- Minél előbb,nem akarom,hogy Daehyun bármit is észrevegyen a betegségemből.- szorult össze a torkom mikor mindezt kimondtam.
- Hogy fogsz elmenni?
- Simán,lelépek. Írok egy levelet és hagyok neki egy hangüzenetet is.- mondtam és éreztem,hogy könnyek gyűlnek a szemebe.
- Honnan lesz pénzed repjegyre és ilyenek?-tette fel a következő kérdését. Gondolkodtam pár pillanati majd válaszoltam.
- Kérek a szüleimtől,megmondom,hogy mi a bajom és hogy adjanak pénzt. Meg van nekem is félre tett pénzem. - vontam vállat.
- Ez a minimum ha pénzesek az ősök. - röhögött fel Jiho.
- Te mondod?- kérdeztem és kicsit vállba vertem.
- Ja majd én is leveszek a számlámról,amire mindig tesznek egy jó borsós összeget. - mondta.
- Gazdag szülök,elhanyagolt gyerekei vagyunk. Akik egymásra találtak a nagyvilágban.- nevettem fel.
- Ne is mond. - dőlt el a kanapén és nyomkodni kezdte a telefonját.
- Együnk, - álltam fel a kanapéról és a konyhába mentem,kerestem valami ehetőt a hűtőben és összeütöttem valamit. Mihelyst készen lettem megterítettem két főre és már ehettünk is. Az ebéd végeztével elmosogattam és bevettem a következő adag gyógyszeremet.
- Néztem gépet Amerikába. - szólalt meg hirtelen.
- Mikorra?- kérdeztem halkan.
- Mikorra akarsz?Mert van jövő hétre is,az lenne az ideális. Addig mindent el tudsz intézni és én is. - nézett fel rám a konyhaasztaltól.
- Rendben,de hol fogunk lakni?- tettem fel a következő kérdésem.
- Van egy lakásunk amcsiban,majd ott elleszünk. Beszélek a szüleimmel is és minden meg van oldva.- felelte,felsóhajtottam és eltettem az utolsó edényt is a helyére,mellé ülve néztem a telefonját ahogyan repülőjáratokat néz.
- El kéne pakolni a papírokat ki tudja lehet,hogy meglep. Nála soha nem lehet tudni. - álltam fel és a nappaliba baktattam, elkezdtem összepakolni a papírjaim és Jiho táskájába mélyesztettem őket. Fáradtan ültem le a kanapéra,ebben a kis semmiségben teljesen kimerültem,eldőltem és a fejem a karfára hajtottam. Lassan leragadtak a pilláim és elaludtam,valaki rám terített egy plédet és a lábamhoz ült. Beszélgetésre ébredtem fel és egy hisztis hangra,fáradtan ültem fel és vakartam meg a fejem. Körbe néztem Jiho állt nekem háttal,mellette Sora és a karjánál fogva rángatta, még Daehyun karba font kézzel nézett rá.
- Mi folyik itt?- kérdeztem halkan.
- Te lefeküdtél Jihoval?- hisztériázott Sora.
- Mi van?- kérdeztem és az említett mellé léptem aki ugyan olyan meglepetten nézett rám mint én rá.
- Láttalak titeket ma,átjöttem pár cuccért,mikor te a kanapén feküdtél Jiho pedig föléd mászott. Ne mond,hogy nem így volt. - mondta nekem meg kikerekedett a szemem,hihetetlen módon felnevettem és meg kellet kapaszkodnom Jihoban.
- Te neked el ment az eszed,nem ismerek rád. - nézett rám megvetően Sora,én már a földön ültem és nevettem tovább,Jiho próbált felnyalábolni a földről de nem ment neki. Még Daehyun el nem kapta a derekam és fel nem rántott.
- Mi történt köztetek?- kérdezte Daehyun komolyan,én is elkomolyodtam és Jiho mellé léptem.
- Átjött mert áthívtam,kajáltunk én pedig nem éreztem jól magam ezért bevettem egy gyógyszert. Ami erősebbnek bizonyult mint gondoltam és elnyomott az állom,ő pedig betakart és a lábamhoz ült. Ennyi történt. - néztem rá barátomra aki bőszen bólogatott.
- Jól össze tették ezt a hazugságot. - mordult fel Sora.
- Neked meg mi a szar a bajod?!- kiabált rá Jiho. - Mégis mi jogon kezdesz hazugságokat szőni rólam és Miniről. Elment az a csöpp eszed is?- kérdezte és mérgesen megrángatta a karját. Félve léptem Daehyun oltalmazó karjai közé,ráemeltem pilláim és megnéztem nyúzott arcát.
- Ez az igazság igaz?- suttogta nekem,még Sora és Jiho egymásnak esett.
- Persze,nincs más az életemben csak te, és mindig is te maradsz. - mosolyogtam rá,kifújt egy nagy levegőt és ő is elmosolyodott. Nyomott egy apró csókot az ajkaimra és utána szorosan átölelt. Meghitt pillanatunknak az vetett véget hogy Sora a földhöz vágta az egyik képet ami a falon volt,fájó szívvel néztem a keretre és az összetört üvegre ami a padlón szerte-szét hullott. A képen én voltam és Daehyun,aki derekamat átölelve a hátam mögül mosolyog a kamerába. Könnyek gyűltek a szemebe és a földön heverő képet néztem,leguggoltam és elkezdtem összeszedni a szilánkokat.
- Na oké,most én mondom,hogy húzzál haza és ne is gyere ide többet. Mégis mit képzelsz magadról Sora. Az hogy Himchannal nem mennek jól a dolgok csak magadnak és az örökös hisztidnek köszönheted,de ha még egyszer idejössz és törsz zúzol én teszel ki innen,de az nem köszönöd meg!- kiabálta Daehyun és kezeibe adta a cuccait,kinyitotta előtte az ajtót és utána be is csukta. Jiho mellém guggolt és kivette a kezemből a szilánkokat és Daehyun felé biccentett,ő megfogta a derekam és a szobába vitt. Jiho beszólt,hogy ő is megy,Dae kiment vele,beszélt vele pár mondatot majd becsukta utána az ajtót. Visszajött és mellém feküdt,ekkor jutott el az agyamig hogy neki nem is itt kéne lennie hanem a kiadónál.
- Kicsim hogy hogy itthon vagy?- kérdeztem halkan miközben arcát simogattam.
- El kéretöztem,mondtam,hogy az életem szerelme otthon van betegen,így a menedzser elengedett. Így már vissza se kell menne,felvették az én hangon és már jöhettem is ide hozzád. - mosolygott rám kedvesen.
- Új számotok lesz?- kérdeztem mosolyogva.
- Igen.
- Romantikus?
- Az is.
- És nekem lesz?- kérdetem.
- Szeretnél egyet?- kérdezte komolyan,elvigyorodtam és ráültem a csípőjére,felsóhajtott és derekamnál fogva tartott.
- Szeretnék. - csókoltam meg.
- Akkor kapsz is egyet. - húzott vissza és közben fenekem markolászta. Nyakát kezdtem csókolgatni,ő pedig egész testem simogatta,jólesően felsóhajtottam és folytattam tovább a tevékenységemet.
- Akarlak. - nyögte a fülembe szerelmem.
- Akkor mire vársz még?- kérdeztem felette,nem válaszolt semmit. Elmosolyodott és abban a pillanatban meg is szabadított pólómtól és sajátjától is megszabadult. Utána követte az én és a saját nadrágja,már csak a fehérneműk választottak el minket egymástól,de az sem sokáig. Nem bajlódtunk az előjátékkal,mindketten ki voltunk éhezve már egymásra,minden figyelmeztetés nélkül hatolt belém. Hatalmasat nyögtem alatta és a hátába mélyesztettem a körmeimet. Eleinte lassú tempót diktált,hogy meg tudjam szokni a méretét,aztán mikor már én is mozdítottam a csípőm begyorsított a tempóján. Volt mikor én voltam felül,de ez nem sokszor volt. Nem bírtam sokáig és ilyenkor Dae leváltott,ez nem egy sima szex volt, ez szerelmeskedés volt. Kezeinket a fejem fölött összekulcsolta és végig a szemebe nézett,vagy csókolt ott ahol csak tudott. Testem lángba borult minden egyes érintése után,vágyakoztam utána még akkor is mikor teljesen az enyém volt. Minden vágyam az volt hogy ő boldog legyen,legördült egy könnycsepp az arcomon,amit szerelmem észre is vett. Azonnal megállt és aggódó pillantását vetette rám.
- Minden rendben? Erősen csinálom?- kérdezte és már ki is akarta húzni tagját belőlem,de nem engedtem. Dereka köré fontam a lábam és rá mosolyogtam.
- Csak boldog vagyok. - mosolyogtam rá és letöröltem egy kósza könnycseppet.
- Szerelmem,ne ijessz meg ennyire. Azt hittem fájdalmat okoztam. - rökönyödött meg.
- Ne haragudj. Te soha nem tudnál fájdalmat okozni nekem. - csókoltam meg.
- Most büntetést érdemelsz. - mondta és már mozgott is tovább bennem. Elérte a leggyengébb pontomat,nyakába nyögtem és hátát simogattam,néha megsimogattam formás fenekét is,ami őt késztette nyögésre. Nem kellett sok ebből az intenzív szeretkezésből,mindketten egyszerre értül el a gyönyört és egymás nevével élveztünk el. Fáradtan dőlt rám,persze vigyázott,hogy ne nyomjon agyon és közben nyakamba buszit. Amitől persze mint mindig most is kirázott a hideg.
- Ez jó volt. - mosolygott rám és megcsókolt.
- Igen. - helyeseltem,leszállt rólam és ránk húzta a takarót,nem sokkal később már el is aludt. Néztem az alvó arcát,meg simogattam a haját és eszembe jutott,hogy már nem ily olyan sokáig nézhetem helyes kis pofiját,hogy nem lehetek majd a közelében. Könnyek gyűltek a szememben,de legyűrtem őket. Nem engedhettem meg magamnak hogy sírjak mert féltem,hogy feleltem vele alvó szerelmemet,aki faggatni kezdene engem. Nyeltem egy nagyot és mellé feküdtem,sorosan hozzá bújtam. Félálmában egy puszit nyomott a fejem búbjára és átölelte a derekam.Aztán még mondta,hogy szeretlek felegyenesedtem és nyomtam az arcára egy kis puszit aztán én is álomra hajtottam a fejem mellhasán.