18.rész

Sokáig folytattuk ezt az életmódot,vagyis a buliztunk éjjel nappal aludtunk,délután keltünk vagy késő este. Bekaptunk pár falatot,összekészültünk és már mentünk is. Ez így ment hónapokon keresztül,mikor kezdtem megunni ezt az életet,nem láttam már benne semmi érdekeset. Ezért ha nem buliztunk pihenés képen bejártuk LA egész területét. Rengeteg szép helyen voltunk és még a tengerparton is sütetük a hasunk. De mint mindent az ember ezt is megunja,mint én is.
- Kell valami meló. - vetem magam Jiho mellé a kanapéra és a lábaim otthonosan felpakolom a kis asztalra.
- Mért?- kérdeztem rám sandítva.
- Mert nem akarok így élni. - válaszoltam vállat vonva.
- Hogy?
- Hát hogy,a szüleink pénzelnek mindent mi meg csak bulizunk meg lógatjuk a lábunkat és én nem ilyen vagyok. - feleltem a kérdésre.
- Igazad van,én sem. De milyen munkát szeretnél?- figyelt most már csak rám.
- Nem tudom,nem tudom mire lennék képes. - mondtam.
- Gondolkoztál már azon,hogy modell legyél?- kérdezte mosolyogva.
- Hát hogyne,simán mindjárt nem?- röhögtem ki.
- Nem olyan modellre gondoltam akik csontvázak, hanem fotómodell. Aki ruhákat mutat be de mégsem a kifutón.- mondta én pedig figyeltem rá.
- Nem is tudom,nem tudom elképzelni magam úgy. - gondolkodtam el az említetten.
- Akkor legyél valami ilyesmi,aki a szakmában van. - mondta.
- Keressünk valamit.- mosolyogtam rá. Azonnal a kezei közé kapta a gépét és eszeveszetten nyomkodni kezdte. Rengeteg érdekes és nevetséges ajánlatot találtunk,estig az álláskeresés hadjáratát folytattuk mikor álmos lettem és elmentem fürdeni,lefeküdni. Jiho is így tett,legalábbis remélem.

Reggel kialvatlanul ébredtem fel,de volt egy szép álmom. Gyerekeim voltak és boldog voltam Daehyun mellett. Semmi gondunk nem volt,ő már nem volt idol csak egy hétköznapi apa és férj. De rá kellett jönnöm,hogy ez csak egy kosza álom semmi több. Nekem nem lehetnek gyerekeim,Daehyun nem lesz hétköznapi srác,mi nem leszünk együtt mert én hagytam el őt egy hazugság mögé bújva. De mégis jobb volt e hazugságom mögé bújni így nem kell azzal a ténnyel szembe néznie hogy a volt barátnője rákos volt,jobb az ha azt hiszi,hogy nem becsültem meg és találtam valaki mást magamnak. Könnyes szemeim megtöröltem és a fürdőbe mentem,vettem egy hideg zuhanyt és lerendeztem mindent magamban. Majd fogat mostam és a hajam is összekötöttem,tettem fel egy kis sminket és a szobámba mentem felöltözni. Farmer,póló,dorko és már mentem is ki Jiho-hoz akit a kanapén találtam meg. Ott aludt el,elmosolyodtam el betakargattam. A konyhába mentem halkan és kinyitottam a hűtőt,de nem volt benne semmi ami kellett volna. Felvettem a táskám és a napszemüvegem és már ki is surrantam a lakásból. A nap melege átjárta a testem ami nagyon jól esett, elmentem pár bolt mellett mert még én sem tudtam mit ennék szívesen. Útközben vettem magamnak egy jegeskávét és azt iszogatva nézelődtem,még véletlen neki nem mentem valakinek és rá öntöttem a kávém. Félve néztem fel ki a figyelmetlenségem áldozata,de bár ne tettem volna. Lefagytam,szemeim csészenagyságúak lettek és levegőt is elfelejtettem venni.
- Hyemin?- vette le a szemüvegét Yongguk. Próbáltam levegőt venni és nagy nehezen sikerült is,de akkor meg a nyálam nyeltem félre.
- Igen.- nyögtem ki nehezen.
- Mi van veled? Csak úgy leléptél egy levelet hátrahagyva? Tudod te min ment keresztül Daehyun?- esett nekem,én pedig csak figyeltem és hallgattam.
- Nem tudsz te semmit. És ha csak ezt akartad akkor én megyek is,nincs szükségem szemrehányásokra. - mentem volna el mellette,de megfogat a karom.
- Bocs,csak na érted. Minket is meglepett és rosszul érintett.- magyarázkodott nekem
- Semmi baj,bocs,hogy én is neked estem és a kávéért is bocs. De nézd a jó oldalát nem volt meleg. - mosolyogtam rá.
- Gyere veszek neked egy kávét és közben beszélgetünk egy jót. - meg sem várta a válaszom már húzott is magával egy kis kávézó felé.
- De nekem vásárolnom kellene. - próbálkoztam hárítani a meghívást,de figyelembe se vette.
- Majd utána vásárolsz.- mosolygott rám és szembe ült velem mikor talált egy kissé eldugott és nyugodt asztalt.
- Na mit keresel LA-ban babám?- kortyolt bele a kávéjába amit kihozott neki a pincérnő.
- Nyaralásféle. - hazudtam és közben a kávém kavargattam,hogy ne kelljen a szemébe hazudnom.
- Jiho-val?- kérdezett rá teljesen egyszerűen.
- Igen. - válaszoltam.
- Oké,nekem nem kell hazudnod. - mondta komolyan.
- Tessék?- emeltem fel a fejem és a szemébe néztem.
- Jól hallottad,olvastam a leveled. Nem tudom hogy a fenébe tudtál annyi marhaságot összeszedni és azt se értem Daehyun hogy a rákba hitte el. De volt olyan hülye,hogy minden szavát szentírásnak vette és mindent elhitt. Amit én nem. Tehát  értékelném ha nem hazudnál nekem,tudod,hogy bennem megbízhatsz. - fogta meg az asztalon pihenő kezem és rám mosolygott.
- Ez nem olyan könnyű mint hiszed. - mondtam nehezen.
- Segíts megérteni. Értesd meg velem mért hagytad ott azt a srácot aki még mindig ki van,aki még mindig halálosan szeret téged és tudom,hogy te is szereted őt.-mondta a tényeket a szemembe.
- Én már nem szeretem őt. - próbálkoztam még mindig a hazugsággal.
- Hyemin,jobban ismerlek mint azt te hiszed. Tudom,hogy mikor hazudsz és mikor nem. Szóval kíméljük meg egymást a hülye közhelyektől és mond el az igazat. - komolyodott meg teljesen.
- Rákos voltam,vagyis még 5 évig az vagyok. - néztem rá komolyan.
- Na jó igazat akartam nem hülyeséget. - röhögött fel.
- Igazat is mondtam. Méhnyakrákom volt,nem reagáltam a kemora rendesen. Kivették a méhen,nem lehet gyerekem sem. - sírtam el magam. Még mindig nem bírtam feldolgozni ezt a tényt miszerint soha nem szülhetek már gyereket.
- Hé ez most komoly?- sápadt le teljesen.
- Igen. - sírtam még mindig.
- Na jó húzzunk innen egy csendesebb helyre. - rángatott fel és fizetett,majd mentünk is ki. Egy hotelbe ráncigált,gondolom oda ahol megszálltak. De én még mindig sírtam,hozott nekem egy pohárba hideg vizet és zsepit is hogy a könnyeimet letörölhessem.
- Ez most komoly?- kérdezte halkan.
- Igen,akkor tudtam meg mikor orvoshoz mentem mert azt hittem terhes vagyok. Bár az lettem volna,de nem. Elküldtek orvoshoz ahol mindenféle hülye vizsgálatot elvégeztek. Jiho-t kértem meg,hogy jöjjön velem az eredményekért. Akkor tudtam meg,hogy mi a bajom. Nem mondhattam el neki,ezt nem. Megérdemli,hogy majd olyan felesége legyen egyszer aki gyereket is szülhet neki. - zokogtam fel.
- Jézusom babám,ne haragudj nem tudtam. Gyere ide kicsikém. - húzott magához és ringatott mint egy gyereket úgy próbált meg nyugtatni. kellett pár perc mire sikerült kellő képen megnyugodnom,szipogva töröltem meg a szemem.
- Ez van Jiho végig velem volt,ide is eljött velem minden kérdés nélkül.- erőltettem mosolyt magamra.
- Daehyun is veled jött volna,bárhova elmenne veled. - nézett rám komolyan.
- Nem neki nem szabad,ott a banda ott vannak a rajongok. Ezt nem tehettem meg vele. - mondtam komolyan.
- De azt megtetted vele,hogy hazudtál neki. Padlóra került,teljesen kikészült.- nézett rám kicsit mérgesen.
- Szerinted én nem? Ott kellett hagynom mindent,ott kellett hagynom őt is,nem lehet gyerekem sem. Ki is került padlóra?!- emeltem fel kicsit.
- Bocs,nem úgy gondoltam. - simogatta meg a hátam.
- Itt vannak ők is?- kérdeztem félve,mivel a szoba nem egy személyes volt hanem három.
- Igen ők is itt vannak,de valahol kint vandálkodnak. - mosolygott egyet de én nem mosolyogtam. - Nyugi nem jönnek még vissza,majd talán este mikor éhesek lesznek. - mosolygott erre kicsit megnyugodtam mikor kattant az ajtó zára és belépett rajta valaki. Hulla sápadt lettem és csak meredtem az ajtón belépő emberre.
- Hyung megjöttem. - kiabált Zelo nekem háttal,de mikor megfordult és meglátott. Vegyes érzelmek futottak át rajta,örömöt és meglepettséget.
- Noona!!- örült meg nekem és felrángatott a kanapéról és megölelgetett. - Nagyon hiányoztál nonna. - mosolygott rám és el sem engedett.
- Te is nekem Zelo. - mosolyogtam vissza és hálát adtam az égnek hogy Zelo jött be azon az ajtón és nem más.
- Mit keresel itt? A többiekkel találkoztál már?- rohamozott meg a kérdéseivel.
- Nyaralás féleség és nem nem találkoztam velük. - mosolyogtam én is vissza,de közben ott volt a gombóc a torkomba.
- Hogy-hogy ilyen korán vissza jöttél?- kérdezte Guk feltűnés nélkül.
- Melegem volt és éhes is voltam,de nyugi hamarosan a többiek is ide érnek. Noona maradj itt velünk ebédre,tök jó lenne végre újra együtt lenne a csapat. Képzeld Sora noona is lassan megszül,tök nagy a hasa már és érezni mikor rúg a baba. ÉS lehet,hogy fiú lesz akkor majd lehet vele játszani is,de ha lány akkor meg egy fiú sem mehet a közelébe olyan lesz mintha a húgom lenne. - áradozott Zelo boldogan és közben a szemei is csillogtak. Engem meg a zokogási roham kísértett,minden feltűnés nélkül kerestem Guk kezét és mikor megtaláltam erősen megszorítottam.
- Zelo elég lesz. Hyemin most nem tud velünk ebédelni,de majd máskor biztosan igaz törpe?- nézett rám kedvesen.
- Igen igaz. - mosolyogtam vissza rájuk és elkezdtem összeszedni a cuccaim,vagyis csak a táskám és a szemüvegem. Az járt a fejembe,hogy addig kell lelépnem még nincsenek itt a többiek,mert az azt jelentené,hogy szembe kell néznem Daehyunnal. És én arra nem vagyok felkészülve korántsem.
- Már mész is noona? De még csak most jöttem,nem tudnál még maradni egy kicsit?- néz rám a nagy szemeivel Zelo.
- Sajnos nem,de majd máskor bepótoljuk rendben?- simogatom meg a karját és elindultam kifelé.
- Szavadon foglak noona.- szolt utánam.
- Rendben. - néztem még vissza.
- Biztos mész? Nem akarsz találkozni vele? Nem akarod megbeszélni?- próbálkozott Guk.
- Nem vagyok lelkileg felkészülve rá,nagyon nem. Még nekem is fel kell dolgoznom ezeket hiába már pár hónapja volt de akkor is. És ha megkérhetnélek nem maradhatna ez kettőnk között míg haza nem megyek?- tettem fel az utolsó kérdésemet félve a választól.
- Persze,hogy közöttünk maradhat. De készülj mert Zelo szája el fog járni. Lehet,hogy megkeres vagy felhív. Beszélned kell vele,bele fog örülni ebbe és azt te sem akarod és senki más sem. - simogatta meg a hátam kedvesen.
- Rendben,megpróbálom kellően összeszedni magam. - értettem egyet vele,de mégis féltem,hogy ebből majd mi lesz.
- Örülök,hogy találkoztam veled prücsök. - ölelt szorosan magához.
- Én is örülök,de a pólód azért cseréld majd le. - kacsintottam rá és már el is indultam,minél előbb ki akartam jutni a hotelból mert féltem,hogy összefutok vele. Szerencsére épségben kijutottam a hotelból és amilyen gyorsan csak lehetett haza felé vettem az irányt,mielőtt haza mentem volna be ugrottam egy kisboltba és vettem valami kajának valót mára. Mikor haza értem el sem tudtam hinni,hogy mi a fene történt velem. Mennyi annak az esélye,hogy pont Guk-ak futok össze és utána  Zelo és betorpan?
- Hol a fenébe voltál?- jött felém Jiho.
- Yongguk-al voltam.- válaszoltam.
-Azzal a Yongguk-al?- vonta fel a szemöldökét.
- Igen.
- Bap Yongguk?
- Igen,vele zsenikém. - ültem le fáradtan a kanapéra miután kipakoltam a bezsákmányolt kajának valót a konyhába. Jiho egy ideig állt egy helyben majd mellém telepedett és kifaggatott. Mindent el kellett neki mondanom,persze el is mondtam volna neki de ő inkább kérdéseket tett fel. Valahogy az jobban tetszett neki,miután mindent megtárgyaltunk mondta,hogy keresett nekem egy modell ügynökséget ahova be is küldte pár képemet. Telefonálnak majd ha akarnak valamit,örültem is neki meg nem is mert nem várt meg vele. De ha talán nem küldi be a képeim akkor lehet,hogy lebeszéltem volna róla mondván nem vagyok elég szép vagy tehetséges hozzá.
- Csinálok valami kaját oké?- mosolygott rám és már ment is a konyhába. Visszamosolyogtam és elővettem a táskámból a telefonom,volt egy üzenetem. Guk küldte.

„Nyugi prücsök beszéltem Zeloval,hogy fogja be a száját és ne mondja el,hogy találkoztuk veled. Miután eljöttél átgondoltam a helyzetet és arra jutottam,jobb ha nem most találkoztok még egymással. Vagyis nem most,hanem mikor feldolgoztad a történteket. És nyugi senkinek nem mondom el amit nekem mondtál.
Xoxo Yongguk.”

Mosolyogva mégis fájó szívvel olvastam el a pár soros üzenetet. Örültem,hogy nem most kell szembe néznem Daehyunnal,de fájt is hogy nem láthatom. Keserédes érzés volt ez ami most végbe ment bennem.

„Köszönöm,hogy megtartod a titkom amíg kell. Amint tudok és bízok is magamban kellő képen haza megyek és szembenézek a tetteimmel,de addig kérlek várj a titkom elmondásával.
Xoxo Hyemin”

Miután vissza írtam neki,eltettem a telefonom és a konyhába mentem,hátulról átöleltem Jiho-t még ő készítette az ebédünket.
- Baj van?- kérdezte és közben lenézett rám.
- Nem csaj meg akartalak ölelni. Baj?- kérdeztem mosolyogva.
- Dehogy baj. - nyomott puszit a homlokomra és folytatta amit csinált és pedig el nem engedtem. Megnyugtatott a közelsége,pár pillanatra el tudtam felejteni végre a mai nap eddigi történéseit. Nem kellett sokat várni és készen is lett a spagettivel,asztalhoz ültünk és nagy étvággyal neki estünk a késői ebédünknek. Felajánlottam,hogy elmosogatok amit meg is tettem közben pedig ment egy kis halk zene. Jiho elment a haverjaival valahova,nem akartam menni ezért egyedül voltam otthon késő délután. Úgy döntöttem csinálok egy kis pattogatott kukoricát és egy jó film mellett elfogyasztom. Már félig jutottam az előkészületekkel mikor a telefonom csörgése zavart meg. Meg se néztem ki keres egyszerűen csak felvettem.
- Igen?- szóltam bele én először.
- Hyemin?- kérdezte vissza egy ismerősen csengő hang.
- Igen én vagyok. - feleltem halkan.
- Merre vagy?- kérdezte és most már felismertem a hang forrását. Sora.
- Miért érdekel?- kérdeztem feszülten.
- Los Angeles-en belül merre vagy?!-vont kérdőre.
- Nem tartozom magyarázattal neked. De mért is érdekel ez téged?- kérdeztem felvont szemöldökkel és azon gondolkoztam,hogyan is tudhatta meg hol is vagyok.
- A kérdésemre válaszolj!- emelte fel a hangját.
- Na ne szórakozz velem. Nem vagy az anyám,ne is viselkedj úgy. Foglalkozz a saját dolgaiddal. - válaszoltam és próbáltam nyugodt maradni,kisebb nagyobb sikerrel sikerült is.
- Még jó,hogy nem vagyok az anyád,de annyit jegyezz meg. Ha haza jössz és meglátlak a srácok közelébe azt megemlegeted te utolsó ribanc!- visított bele a telefonba,csak kamilláztam fel sem fogtam amit mondott. Majd pillanatokon belül a plafonon voltam a vérnyomásom pedig a 240-et verdeste.
- Nekem te csak ne mond meg mit csináljak. - válaszoltam és ki is nyomtam a telefont a válaszát meg sem várva. Mit képzel ez magáról jó kedvemben jöttem el otthonról és vetettem ki a méhem,hogy ne lehessen gyerekem? Az eszem megáll. Mérgemben felhívtam Jiho-t és mindent elmondtam neki,azonnal haza is indult. De nem csak ő hanem a barátaival is akik az én barátaim is. Még őket vártam a lakásban járkáltam és próbáltam nyugtatni magam,de nem igazán sikerült lenyugodnom. Mikor azonban megjöttek a többiek minden megváltozott,azonnal faggattak és mindent tudni akartak amit én el is mondtam nekik.
- Pakolj össze haza megyünk!- döntötte el Jiho a helyzetet.
- Tessék?
- Jól hallottad. Haza megyünk. Sora csak ne akarja megmondani mit is kéne csinálnod. Komolyan ha nem lenne terhes már régen felpofoztam volna,még akkor is ha azt vélekedem,hogy nőket nem verünk mert az  nem férfi. De most még is azon a véleményen vagyok,hogy egy atyai kibaszott nagy pofon kijárna már neki az elmúlt idők során összegyűlt szarságai miatt. - mérgelődött.
- Haver nyugi nem éri meg ribancokkal foglalkozni. - próbálkozott Mett.
- Már tök mindegy,ideges. - vont vállat Viki és közben átkarolta a vállam.
- Tényleg ti nem akartok jönni?- jutott eszébe Jiho-nak a frappáns ötlet.
- Uhhh deeeee. - visított Viki.
- Ha nem zavarnánk. - ment bele Mett is.
- Ti soha. - mosolyogtam rájuk.
És Sora hívásának hála vagy nem hála,de végre haza mehetünk. Igaz plusz két fővel,de ez nem akadály. Szívesen látjuk őket a mi hazánkban,ők is rengeteget segítettek. És ha Viki név bezavaró de ő is koreai származású igaz csak félig de az és őt mindenképpen jönni akart velünk ha majd haza megyünk. Ha nem vittük volna magunkkal ő azt is megoldotta volna. Viki egy remek barátnő,ha szomorú voltam ő mindig ott volt mellettem persze a srácok is,de egy lány mégis másabb társaság mint két srác. Ha bulizni akartam csak szólnom kellet és ő már jött is és ha kellett hülyét csinált magából a kedvemért vagy velem és nem érdekelte ki látja. Tehát ő az igazi barátnő,régen azt hittem hogy Sora az. De nem vele nem lehettem úgy önmagam mint Vikivel.
Mett pedig egy másik történet,egy igazi idióta. De mi azért szeretjük is,csak úgy falja a lányokat minden estére másik. És ő ezt élvezi is,de ki nem élvezné ezt az ő helyében. De még mielőtt mindenki egy pöcsnek gondolná a történethez hozzátartózik,hogy a barátaiért még ölni is képes lenne. Meg persze mikor hűséges volt a barátnőjéhez ő megcsalta őt,tehát ezt vehetjük amolyan lázadásnak is.

Úgy hogy vigyázz Korea megyünk haza két idióta szeretettre méltó baráttal. Előre félek mi lesz,milyen hülyeségeket fogunk majd csinálni.

Mett: